Dr. Gyenes Monika Az idén a Johan Béla Nemzeti Program egyik legfontosabb feladata a dohányzás visszaszorítása Magyarországon. A dohányzási szokások kutatása, a módszertani ajánlások és a továbbképzés egyik hazai központjává fejlődött az elmúlt másfél évben az EFK-n működő Egészségpolitikai és Szervezéstudományi Tanszék, ahol a téma szakértőjét, dr. Gyenes Monika főiskolai adjunktust kérdeztem a tanszéki kutatásokról. Az adjunktusnő a dohányzásról való leszoktatás magatartásorvoslási szempontjai témában készíti PhD-munkáját. Előzmények A kutatást egy éves előzetes egyeztetés, etikai engedélyeztetés előzte meg. Dr. Kopp Mária professzor vezetésével 2002 őszén 560 fogorvosnak a Magyar-Amerikai Tét Alap támogatásával kétnapos kongresszust rendeztek arról, hogy miként lehetne a kurrikulumba beépíteni a jövő egészségügyi szakemberei számára a dohányzásról való leszoktatás kérdéskörét. A meghívott előadók a WHO e témával foglalkozó főosztályvezetője, Poul Erika Petersen, a Helsinki Egyetem FOK dékánja és jó néhány amerikai professzor volt. Ekkor született meg az ötlet, hogy az USA-beli egyetemeken alkalmazott kérdőívet az EFK-n is érdemes lenne felhasználni. Dr. Gyenes Monika a Semmelweis Egyetem frissen kinevezett díszdoktorától, Christopher Squier professzortól kapta meg ezt a kérdőívet. A kutatásba ekkor még Gintner Zénó is bekapcsolódott. Őt tragikus korai halála akadályozta a kivitelezésben. Dr. Gyenes Monika sok segítséget kapott és kap a FOK egykori dékánjától, dr. Bánóczy Jolán professzor asszonytól, mentorától Forgács Iván professzortól és tanszékvezetőjétől, Balázs Péter főiskolai docenstől, aki folyamatosan támogatja és módszertanilag is segíti a kutatást. Folytatás Az EFK tudományos alapjából 2003 tavaszán hároméves időtartamra kiemelt összegű támogatással, a kar egyik fontos kutatási témájává sikerült tenni a dohányzással kapcsolatos felmérést. Ezzel egyidejűleg az egyetem három karán, az ÁOK-on, a FOK-on és az EFK-n a hallgatók dohányzási szokásait és ahhoz való viszonyukat, illetve a leszoktatással kapcsolatos motivációs vizsgálatokat végzik el. Ilyen vizsgálat Magyarországon még nem történt. Így a 2003/2004-es tanévben - amely a kutatás első éve - egy keresztmetszeti képet kapnak és ezt a vizsgálatot - reményeik szerint - tíz éven át minden évben megismétlik majd. Erre az Országos Egészségfejlesztési Intézettől elnyert pályázat az egyik anyagi garancia. Így talán nyomon tudják követni az egyes hallgatók szokásainak változását, valamint össze tudják hasonlítani az egyes évfolyamokat is, mintegy 1500 hallgató bevonásával. Nemzetközi együttműködés A már említett hallgatók közötti epidemiológiai felmérést sikerült nemzetközi együttműködéssé bővíteni. Ez év februárjától mind a Helsinki Egyetem Fogorvostudományi Karán, mind pedig az Athéni Egyetem Általános Orvostudományi, Fogorvostudományi, Gyógyszerésztudományi Karain az EFK-n megszerkesztett kérdőívet használják. Ugyanúgy évenként fogják ismételni a felmérést és ugyanabban a statisztikai programban fogják elemezni a kapott adatokat, mint az EFK-n. Így Magyarország egy olyan nemzetközi palettán helyezhető el, amelyen részint Görögország (ahol a dohányzási szokások a fiatalok körében még kedvezőtlenebbek, mint hazánkban), másrészt Finnország (ahol az egészségtudatos magatartás az elmúlt 10-15 évben rendkívül sokat fejlődött) foglal helyet. Ebben a nemzetközi munkában a külföldi résztvevők finanszírozzák a saját kutatásaikat, ugyanakkor a magyarok egyetlen forintot sem kapnak. A dohányzás jelenleg hazánkban a legnagyobb önálló egészségkárosító szenvedélybetegség, évente az összhalálozás 20-30 százalékáért tehető felelőssé. Dr. Gyenes Monika biztos abban, hogy a kreditrendszerű oktatásban meghirdetett választható tantárgy, amely a dohányzásról való leszoktatás elméleti és gyakorlati aspektusaival foglalkozik, az ÁOK-on és a főiskolai karon a közeljövőben önálló modulként kötelező lesz, hiszen minden vizsgázott egészségügyi szakembernek - nem szakmaspecifikusan - ismernie kell(ene) a dohányzás társadalmi, pszichés háttértényezőit és a hatékony intervenciós módszereket, melyekkel a dohányosok leszoktathatók. A magyar szakirodalom híján van szakkiadványoknak, ezért dr. Gyenes Monika elkészítette és főiskolai kari jegyzetként még ebben az évben közreadja "A dohányzás leszoktatás kézikönyve" című könyvet, amely alapműnek számít. Röviden összefoglalható lényege, hogy miként lehet 6-8 lépésben fokozatosan leszoktatni káros szenvedélyéről a jól motivált beteget. Képzés 2003 őszén elindítottak egy továbbképző programot a tanszéken, amely hiánypótló mind a mai napig. Az egynapos akkreditált - vizsgával végződő - továbbképzést általános orvosoknak, fogorvosoknak, védőnőknek, diplomás ápolóknak, ÁNTSZ szakembereknek szervezték. A téma a "Dohányzás leszoktatás elmélete és gyakorlata" volt, amelyen belül nagyobb hangsúlyt kapott a leszoktatás gyakorlati módszertana. Idén tavasszal folytatják a továbbképzés-sorozatot. A résztvevők körét bővítették, tekintve, hogy Finnországban, Angliában, az USA-ban nagyon sikeres példák vannak arra, hogy a gyógyszerészek a leszoktatáshoz használatos nem vényköteles gyógyszerek kiadásakor aktívan tanácsolhatják a dohányosnak káros szenvedélye abbahagyását. A 2003/2004-es oktatási évben közel ezer egészségügyi szakember továbbképzését végezték el. Az őszi tanfolyam eredményeinek feldolgozása még folyamatban van. A fogorvosok és a fogászati asszisztensek kérdőíveinek részletes elemzése után kiderült, hogy ők, mint az alapellátó hálózat integráns és elválaszthatatlan részei, több mint 50 százalékban kívánnak a dohányzásról való leszoktatással foglalkozni, és a tanszékkel is kapcsolatot tartani. Úgy tűnik, nem hatástalan e témával foglalkozni. Az Egészségpolitikai és Szervezéstudományi Tanszéken eddig öt TDK-s hallgató dolgozik dohányzással kapcsolatos kutatásokon, s két TDK szakdolgozat is születik dr. Gyenes Monika adjunktus témavezetésével. I. M.

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/6. szám | Előző cikk | Következő cikk