Debreceni-marosvásárhelyi évek után Budapesten doktoráltam 1949. február 19-én. A 49-56-os években a II. sz. Gyermekklinikán dolgoztam, mint gyakornok-tanársegéd adjunktus. 1957. januárja óta Torontóban élek és az ottani egyetem tagja vagyok. A magyar cardiologia Petényi prof. bíztatására a II. sz. Gyermekklinikán indult 1949-ben. Az első szívkatheterezés (a vasfüggöny mögött) 1949 júniusában történt. Az első team-ből kívülem csak Robicsek Ferenc (Charlotte, N.C.) él. A cardiologiát Fonó Renée indította el Magyarországon. 1950-ben publikálta dr. Bigelow első eredményeit a hypothermiáról. Mi 6 hónap múlva csináltuk az első hypothermiás műtétet. Semmi ipari felszerelésünk nem volt. Az első intratracheális altatást Tasnádi Z. végezte, aki nem volt altatóorvos vagy sebész és nem tudott intubálni. Dr. Kassay-t kellett hívnunk - aki nem tudott fekve intubálni. Az elaltatott gyereket fel kellett ültetnünk az intubáláshoz, s akkor Tasnády dr. átvette a gép kezelését. A hűtéshez nem volt berendezés. Fürdőkádban jég-víz keverékkel hűtöttünk. Nem volt kapható fürdőkád, ezért egy lebombázott házból kaptunk, amit egy napig súroltak a nővérek, hogy műtőbe hozható legyen. Nem volt elektromos hőmérőnk. Jómagam a műtőasztal alá kerültem egy zsámolyra, csak a gyerek anusa volt látható. Én egy zseblámpával ötpercenként mértem a rectalis hőmérsékletet. Onnan "jelentettem". Ha a hőmérséklet túlságosan leesett, speciálisan erre a célra készített termofor párnával melegítettük. A műtét - egy ASD bezárása, ötperces keringésmegállítással - sikeres volt. A "hőmérő", személyemben, zsibbadtan mászott elő az asztal alól. Dr. Forbáth Péter György

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/4. szám | Előző cikk | Következő cikk