A jubileumi díszoklevél átadásán dr. Gorka Tivadar Dr. Gorka Tivadar rubin-diplomás orvossal a lakásán, abban a szobában beszélgetünk, ahol 1909 Luca napján meglátta a napvilágot. Igen - mondja mosolyogva, három történelmi korszakot éltem át. Amikor ötévesen elkezdi az elemi iskolát már menetelnek a csukaszürke-ruhás katonák a frontra. Mire azt elvégzi, vége a világégésnek. Őt a továbbtanulás foglalkoztatja. Szerencséje van, lakásuk tőszomszédságában álló Trefort utcai Tanárképző Gyakorló (Minta) Gimnáziumba kerül. Remek iskola, kiváló tanárokkal. A negyedik évtől a Kalocsai Érseki Jézus Társaság Gimnáziumában folytatja középiskolai tanulmányait, ahol 1927-ben leérettségizik. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára vezet az útja. Miért? "Mert akkorra már szilárd elhatározásom volt, hogy orvos leszek. Példaképem a háziorvosunk volt, aki a nagymamámat kezelte. Láttam, mi mindent szükséges tudnia, mit kell tennie. Mindez nagyon imponált nekem." Negyedéves medikus, amikor az év végi vizsgaidőszak után megkapja a katonai behívóparancsot. Alapkiképzés, tetézve a "csontcsillagos tábornokok" sokszor érdes modorával. 1933: a diploma megszerzésének éve, melyet újabb katonai behívó követ. Ez a friss diplomások úgynevezett "önkéntes éve". Viszont haladnak a ranglétrán. Szigorlóként a Rókus kórház II. Belosztályán Wenhardt professzor keze alatt dolgozott. Innen az I. sz. Belklinikára vezet az útja, ahol díjtalan gyakornokként sokat tanul, s itt szerzi meg Hercog professzor igazolása alapján szakképesítését is. 1935: újabb katonai behívó, az aszódi lovas tüzér laktanyában szívesen látják. Az első parancs, amit kap: Doki, mielőbb tanuljon meg lovagolni! Megtanul. Rövid civil élet után újabb behívó. Alakulatával 1940-ben részt vesz az erdélyi bevonuláson. 1940 májusában a MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) esti szakrendelésén kapott először fizetéses állást, a VII. kerületben, a Károly-körút-Rákóczi út-Síp utca-Holló utca és a Király utca határolta körzetben. 1941-ben újra bevonul, a Délvidékre vezénylik. Több fegyveres összetűzésben vesz részt. Az 1943-as esztendő újfent angyalbőrben találja. A keleti frontra, a légierőkhöz vezénylik egy repülőszázad orvosaként. Hadiszolgálatáért több kitüntetést is kapott. Ősszel leszerel, s újra a betegeit gyógyítja. Többször jár a budapesti gettó területén, megkeresi pacienseit, gyógyszert víve nekik. Általában akkor megy, amikor nem nyilas pártszolgálatos, hanem rendőr őrzi a kaput. Azok tisztelték a vöröskeresztes karszalagot és az orvosi igazolványt. Volt olyan esete is, amikor a rossz állapotba került betegét sikerült a gettó melletti iskolában elhelyezett, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló szükségkórházba juttatni. Amikor valamennyire normalizálódtak a viszonyok, működni kezdtek az úgynevezett "Igazoló Bizottságok". A vele foglalkozó eljárás rövid ideig tartott. Akkorra már a bizottság előtt volt azoknak a hálás betegeknek a nyilatkozata, akiket a nehéz időkben segített. Újra visszatérhetett a körzetébe. Amikor a MABI-t megszüntették, az OTI Trefort utcai szakrendelőjében körzeti orvosként dolgozott, s végzett egészségügyi felvilágosító munkát. 1956-ban "Érdemes Orvos" címmel tüntették ki. 1980-ban ment nyugdíjba. Alapító tagja a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületének. Annak lapjában a Medicus Universalisban az angol, német, olasz cikkek állandó referálója immár 32 éve. Tevékeny szellem. Az újságcikkeken kívül több más irodalmi munkát is írt. Tagja a Magyar Orvos Írók és Képzőművészek Körének. Legutóbb cikke jelent meg az Egyetemi Kórházegylet történetéről, az orvos és a zene kapcsolatáról. Rendszeresen jár a Szentkirályi utcai Országos Orvostudományi Könyvtárba és a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtárába, ahol régi tanári mondásokat gyűjt a legközelebbi munkájához. Nem hiányozhat a Semmelweis Egyetem Baráti Körének összejöveteleiről sem. Kondor

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/4. szám | Előző cikk | Következő cikk