Frenkl Róbert: A TF és a magyar sport belülről Félévszázad a sport szellemi centrumában Fair Play Sport kiadó, Budapest 2003, 281 oldal Kedvenc idézetem: a rész tükrözi az egészet. Alapigazság ez a filozófiában. Ragadjunk ki egy részt, egy területet, a magyar sportot és nézzük meg belülről, képet kapunk az egészről. Az ezt vállaló személy, Frenkl Róbert fél évszázada él a sport szellemi centrumában, a Testneveléstudományi Kar professzora, az Egyetemi Sportszövetség elnöke. Írása kritikus, sorai helyenként kemény pengevágások, olykor indulatosak is, de mondanivalójának lényegét tekintve feltétlen jó szándék, a sport iránti igaz elkötelezettség vezérli. Az indulatok jogosak, amikor szerinte a hangzatos programok mögött (Egészséget mindenkinek 2000-re, Johan Béla Népegészségügyi Program) kevés a támogatás, kevés a tartalom. Amikor a primer prevenció, melynek az egészségügyi programban az első helyen kellene állnia, nem halad kellő sebességgel és ebben - minthogy a testedzés az egészségmegtartás, a betegségmegelőzés egyik legfontosabb tényezője - mindenkinek, aki a testnevelés terén tevékenykedik, ideértve az egyetemi sportélet vezetőit is, fontos felelőssége van. Frenkl professzor munkájának fő értéke, hogy, mint az adott korszak sporttörténelmének aktív résztvevője, szemtanúja, eredeti gondolatai megfogalmazásához a megfelelő dokumentációt is csatolja, továbbá értékes képanyagot mellékel. Az 1925-ben létesült Testnevelési Főiskola 78 éves történetéből félévszázad áttekintésére csak az képes, aki maga is közel 50 éve, mint oktató belülről szemlélheti a történéseket, aki - mint Gallov Rezső nevezi - a sport polihisztora, gyakorló sportvezető a legmagasabb hazai és nemzetközi szinteken és nem utolsó sorban mint kutató orvos, egyben humanista filozofikus gondolkodású elme, aki az evidence based medicine talaján keresi a jelenségek összefüggéseit, a problémák okait és terápiáját. Frenkl Róbert az a személyiség, aki 1957-ben egyszerre lett egyetemünk Kórélettani Intézetének tanársegédje és a TF adjunktusa, ahol az anatómia, a biológia, az élettan, az egészségtan tanítását vállalta el. A könyv minden egyes fejezete izgalmas kérdéseket feszeget, melyeket áthat a sportpolitika. Csak néhány fejezetcím ízelítőül: A labdarúgás vajúdása, Rendszerváltozás a sportban, Új fejezet a doppingháborúban, Magyar Olimpiai Bizottság, stb. Egyetemünk dolgozói számára különösen izgalmas olvasmány. A 90-es évek derekán megszüntetett Testnevelési Tanszék története, ami egyben a testnevelési órák törlését eredményezte a curriculumból, mondhatnánk úgy is, hogy a testnevelés, a sportélet, mint az egészségügy egyik fő primer prevenciós területének jelentős beszűkülését jelentette az orvostanhallgatók leendő életmodelljében. Ambivalensek az egyetem és az OSC kapcsolatai. Úgy tűnik, hogy az egyetem nem kíván a jövőben további együttműködést az OSC-vel, azzal a sportklubbal, mely annyi kiváló orvostanhallgató sportolójával, olimpikonjával öregbítette az egyetem jó hírét. E téma tárgyalása a könyvben a rektor 2003. október 30-i keltezésű válaszlevelével zárul, de messze nincs a végpontján. Úgy gondolom, mindenki, aki végigolvassa a közölt dokumentációkat, maga alakíthatja ki saját véleményét. Frenkl Róbert jó munkát végzett. Ráirányította a figyelmet a magyar sportélet és azon belül a TF utolsó félévszázadának nemcsak sikereire, de problémáira is, és minthogy a TF 2000 óta a Semmelweis Egyetem szerves része, az ő gondjaik ma már a mi közös gondjainkká váltak. Dr. Donáth Tibor

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/3. szám | Előző cikk | Következő cikk