A zürichi anatómia emeritus professzora, egyetemünk anatómiai intézetének volt munkatársa, 2003. december 25-én elhunyt.

Kubik István nehéz időkben, a háború alatt és közvetlenül utána kezdte pályafutását a budapesti anatómiai intézetben, "örök szövetségre" lépve az anatómiával. Rövid időn belül szervező, vezető egyénisége lett az anatómia oktatásának és az intézeti fiatal nemzedék szakmai irányításának. A hallgatók oktatásában bevezetett csoportos foglalkozás, amely kilencszáz negyvennyolcban önkéntes alapon szerveződött és a következő évben már bevezetésre került az egyetemen, újfajta feladatot jelentett az intézet számára. Ezekben az években sok hallgató került az anatómiai intézetbe, akiknek a felkészítését a csoportok oktatására nemcsak szervezte, de vezette is. A további években is rendszeres továbbképzőket tartott anatómiából, neuroanatómiából, fejlődéstanból. Az elméleti tudás kiegészítését rendszeres boncolási feladatok elvégeztetésével egészítette ki, amelyet szervezett és irányított.

Ebben és a megelőző időszakokban nagyot lépett előre a központi idegrendszer finomabb szerkezetének az ismeretanyaga. Az anatómia oktatásában ez a fejezet, akkoriban, elég hiányos volt. A neurológia oktatásában a neuroanatómiai ismeretek megszerzésének a lehetősége már jóval előbbre járt Horányi professzor előadásai révén. Kubik István referálókat szervezett, továbbképzőket tartott a neuroanatómia legújabb eredményeiről rendszeresen szervezett előadásokkal, és az új ismeretanyag neuroanatómiából a hallgatói előadások anyagába is bekerült.

Az intézetbe kerülése után rövid időn belül az anatómia oktatás egyik fontos eszközének, az atlasznak a készítéséhez csatlakozott. Kiss Ferenc első atlaszának az elkészítéséhez, a professzor felkérésére boncolt, rajzolt, szerkesztett. Több festett tábla és az atlasz első kiadásának a címlapja őrzi ennek a munkának az emlékét.

Funkcionális szemlélete késztette szakmai kapcsolatok létesítésére klinikai problémák morfológiai hátterének a kiderítésében. Ezzel indította első kutatásait a nyirokrendszer, a nyirok keringés még ismeretlen utjainak a feltárására, elsősorban a szervek efferens nyirok útjainak a leírására. Elkészítette kandidátusi disszertációját, de már a megvédésére nem került sor. Az 1956-os forradalom idején Svájcba távozott. Zürichben, az anatómiai intézetben dolgozott tovább, szolgálva anatómusi elhivatottságát.

Zürichben tovább folytatta a nyirokrendszer kutatását, munkája könyvben kiadásra került, óriási siker kísérte a mű megjelenését. Foglalkozott a tüdő segmentumokkal és eredményeit ugyancsak könyvben foglalta össze. Számos kliniko-morphologiai munkája jelent meg, amelyek csak villanásai annak a nagy volumenű folyamatos munkának, amit a különböző klinikai szakma művelői számára rendszeres morfológiai továbbképző keretében tartott.

Azok közé az anatómusok közé tartozott, akik művészi szintű rajz készségekkel rendelkeznek. Nemcsak az atlasz anyagához készített rajzokat, amelyek művészi ábrák voltak, hanem festett, rajzolt és szobrászkodott. Munkáival kiállításokon szerepelt Zürichben és másutt a nagyvilágban.