Fájdalmasan rövid élet adatott néki. Még azon orvosok közé tartozott, akik a legnagyobb tudású és leginkább áldozatkész kollégáktól tanultak, és ugyanolyan felelősségteljesen adta tovább tudását. Legendás bőrgyógyászok és mikológusok voltak mesterei, Ő pedig bőrgyógyászok és mikológusok tucatjait oktatta a legmagasabb szinten. Budapesten született, kitűnő érettségije után 1955-ben felvételizett a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol kiváló hallgatóként, kiváló sportolóként öregbítette az egyetem hírnevét. 1964-ben szakvizsgázott bőr- és nemigyógyászatból és kozmetológiából, 1965-ben kötelezte el magát szűkebb érdeklődési területe, a mikológia mellett. Disszertációját 1974-ben védte meg. 1973 januárjában lett egyetemi adjunktus, 1981-ben egyetemi docens. A mikológus szakképesítést 1979-ben kapta meg. 1983-ban nevezték ki a klinika igazgatóhelyettesévé. Egyetemi tanári kinevezését 1988-ban vehette át. A járó- és fekvőbeteg osztályokon végzett gyógyító munka mellett folyamatos laboratóriumi rutin- és kutató tevékenységet folytatott. A griseofulvin óta nem volt olyan gombaellenes készítmény Magyarországon, melynek ne Ő lett volna az első kipróbálója. Alap- és alkalmazott kutatásairól 150-nél is több nemzetközi és hazai publikációban számolt be. 1967-től 1978-ig szerkesztője, majd 1979-től 1988-ig főszerkesztője volt a Magyar Dermatológiai Társaság szaklapjának, a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemlének, szerkesztőbizottsági tagja a német, olasz és lengyel mikológiai szakfolyóiratoknak. A '80-as évek végéig kiváló személyes és munkakapcsolatot épített ki a német és angol nyelvterület legkiválóbb szakembereivel, méltóképpen képviselve a magyar mikológiát és dermatológiát. A rendszerváltás után mintegy küldetésként a Magyar Dermatológiai Társulat Mikológiai Szekcióját - melyet szintén Ő keltett életre - bejuttatta az Európai Orvosi Mikológiai Társaságok Szövetségébe. Éveken át volt küldötte a legnagyobb európai mikológus közösségnek. Tiszteletbeli tagja volt a Németnyelvű Mikológiai Társaságnak, illetve számos nemzetközi és hazai tudományos társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Szakbizottságában és Mikológiai Munkabizottságában folyamatosan képviselte az orvosi mikológia érdekeit. Oktató munkáját öt könyv és könyvfejezet fémjelzi, emellett a graduális és posztgraduális képzésből gyakornok kora óta kivette részét. Angol, német és orosz nyelvtudását az oktatásban és a szervezőmunkában is kamatoztatta. A Bőr- és Nemigyógyászat Szakmai Kollégiumának és a Laboratóriumi Vizsgálatok Szakmai Kollégiumának éveken át volt aktív tagja. Az Országos Szakképesítő Bizottság vizsgáztató tagja 1988-ban lett. Hosszú éveken át volt az egyetem Kari Tanácsának tagja, ahol a Bőrklinika érdekeit folyamatosan képviselhette. A WHO gombás betegségekkel foglalkozó munkacsoportjának volt magyar delegáltja. Kiváló munkáját hivatalos elismerések sora jelzi. Többször volt az Egészségügy Kiváló Dolgozója, 1983-ban megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A legnagyobb bőrgyógyászati elismeréseket érdemelte ki: Kaposi Mór Emlékérmet, Földvári Ferenc Díjat vehetett át, és 2002-ben - az Ő elnökletével lebonyolított, és nagyrészt személyének köszönhetően Magyarországon szervezett - 8. Európai Orvosi Mikológiai Konferencián elsőként kapta meg a Gruby Dávid Ezüst Emlékplakettet, mely a legkiválóbb hazai és nemzetközi mikológusok elismerése. Ő azonban az 1998-ban kapott Batthyány-Strattmann László Díjat értékelte a legtöbbre. Ennek szimbolikus értéke is van: ez az a díj, mely a betegekért emberfeletti áldozatot hozó, önzetlenül gyógyító orvosoknak jár. Ő pedig ilyen volt... és még milyen? Hűséges szakmájához, hűséges szűkebb tudományágához, és hűséges ahhoz az intézményhez, a budapesti bőrklinikához, ahol szinte egész szakmai pályáját leélte. 1998-ban azzal a tudattal mehetett nyugdíjba, hogy biztos utódokat nevelt mind a bőrgyógyászok, mind a mikológusok között. Nyugdíjasként is aktív szakmai életet élt: a Bőrgyógyászati Figyelő, az Orvostovábbképző Szemle és számos más folyóirat állandó munkatársa maradt, könyvfejezeteket, cikkeket írt, konferenciákra járt, előadott. Aktivitását jelzi, hogy folyamatosan dolgozott a gombás betegségek differenciáldiagnosztikáját bemutató atlaszon. A könyv nélküle, de az Ő emlékére készül. Munkatársai, tanítványai, kollégái, hazai és külföldi tudóstársai, hálás betegei örökre megőrzik emlékét. Prof dr. Horváth Attila

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/3. szám | Előző cikk | Következő cikk