Semmelweis Egyetem | Semmelweis Egyetem újság | 2000/4. szám | Előző cikk | Következő cikk |
Semmelweis Egyetem · I. évfolyam 4. szám · 2000. október 27.
Megszűnő pótlékok, magasabb alapbérek az oktatóknak
 

Az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének (OSZSZ) közreműködésével tárgyalások folynak az Oktatási Minisztérium képviselőivel az egészségügyi felsőoktatásban oktatók béremeléséről. A tárgyalásokra az OSZSZ elnöke és választott képviselője, személy szerint dr. Simon György professzor (Orálbiológiai Tanszék) jár el. Őt kérdeztük a részletekről.

– Jövőre alapvetően változik az oktatók felsőoktatási bérrendszere. Eddig létezett egy egységes közalkalmazotti bértábla, amelyben benne volt minden dolgozó (az oktatók, a szakdolgozók és az egyéb dolgozók). Ez a tervek szerint a jövő évben úgy változik, hogy az oktatók külön felsőoktatási bértáblára kerülnek. A bértáblák eddig automatikus előléptetést, vagyis háromévenként szerény béremelést jelentettek. Ez – az OM javaslata szerint – most az oktatók részére megszűnik, ami ellen a szakszervezet erőteljesen tiltakozik. A legalacsonyabb kategóriát A1-nek hívták a táblázatban, s ehhez viszonyították a béreket Az alapfizetéshez pótlékokat is adtak.

Az új rendszerben el akarják törölni a pótlékok jelentős részét és nem az A1, hanem a professzori fizetések függvényében akarják a többi oktató fizetését megállapítani. Ez azt jelentené, hogy a professzor fizetését véve 100 százaléknak, az egyetemi docens ennek 70%-át (bruttó 161 ezer forintot), az adjunktus 50%-át (bruttó 115 ezer forintot) és a tanársegéd 40%-át (bruttó 92 ezer forintot) kapná, amelyhez már nem jár nyelvpótlék sem. A szakszervezet magasabb százalékokat szorgalmaz.

A tervek szerint megszűnik az egyes vezetői, a vezető-oktatói, illetve a kiemelt oktatói (professzori) pótlék. Helyette viszont emelkedne az alapbér. Az Oktatási-, a Gazdasági- és a Pénzügyminisztérium koncepciója az, hogy az egyetemi tanárnak 2001. január 1-től bruttó 230 ezer forint legyen az átlagbére. Erről még folynak a viták. Ugyanis például, ha valaki eddig több nyelvvizsga után is pótlékot kapott, azt most megszűntetve az emelés csak szerény mértékű lenne. A „veszélyességi” pótlék viszont megmaradna továbbra is. Az azonban még vitatott, mi tartozik a veszélyességi körbe…

Bizonyos tudományos státuszok alapbére szintén emelkedne: e szerint a tudományos tanácsadó professzori, a főmunkatárs docensi fizetést kapna, a munkatárs javadalmazása az adjunktuséval azonos lenne.

Az elvet, hogy a professzori fizetés legyen a viszonyítási alap, elfogadjuk, de a szakszervezet feltétlenül azt akarja, hogy egy idősebb adjunktus, docens, professzor többet kapjon, mint egy fiatal.

Az államháztartási törvény alapján a költségvetés két évre készül és már most fixáljuk azt is, hogy ez mennyivel emelkedik. A szakszervezeteknek az a javaslata, hogy 8-10 százalékkal emelkedjen a bér a következő évben is.

– Ezt a javaslatot az oktatási tárca is támogatja?

– A tárcának elvileg nincs ellene kifogása. Mozgásterüket a rendelkezésre álló pénz szorítja be. Jelenleg emiatt nincs megegyezés, hiszen nem eldöntött, mekkora az a pénzösszeg, amit erre az emelésre fordítani lehet. Az oktatási tárca nyitott arra, hogy valamennyi e célra rendelkezésre álló pénzt ilyen elvek szerint ossza föl.

– Mi történik azokkal, akik oktatók, de gyógyítanak is?

– Az egyetemen elvileg nem személyre, hanem munkahelyre bontva, két különböző helyről jön a bér: részint az OEP-től pontszám arányában a klinikákon dolgozók számára, részint az Oktatási Minisztériumtól (a saját forrásokon kívül). Az elméleti intézetek általában az oktatási tárcától kapják a bért, a klinikák nagyobb részt az OEP-től. Az a furcsa helyzet alakul ki, hogy nem egyszerre történik a bérrendezés: most az OM-től származó bér emelkedik csak.

– Eddig vonzó volt a nyelvpótlék. Lehetne-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy ezt a plusz juttatást ne töröljék el teljesen?

– Az egyetemi diploma megszerzését nyelvvizsgához kötik. A PhD-fokozatot sem lehet nyelvvizsga nélkül megszerezni, és egyes állásokhoz szintén PhD-fokozat szükséges. Ha a diplomához, a munkakör betöltéséhez kötelező a nyelvvizsga, akkor ésszerűnek tűnik a javaslat, hogy a nyelvvizsgák egy részét ne fizessék meg, mert két nyelvvizsga hozzátartozik a kötelező képzettséghez. Arról már lehetne beszélni, hogy a plusz nyelvvizsgákat, amelyek nem kötelezőek és nem részei a munkakörnek, szintén honorálják valamilyen módon.

– Úgy értesültem, a minisztérium elképzelései alapján lehetőséget adnának arra, hogy minél több fiatal kaphasson docensi, vagy professzori címet.

– A szakszervezet szerint a minisztérium által javasolt fiatalítás és a gyors forgás jó modell, ami alapján 45-50 éves korban már professzor lehet valaki (professzoroknál 70 év a kötelező nyugdíjkorhatár), ám egyelőre még nem látjuk át, hogy ha valaki 30 évig professzor, akkor miként forognának a szakemberek, hogy a docens professzor, vagy az adjunktus docens lehessen? Úgy véljük, ennek a forgásnak a teljes pályája nincs kimunkálva. Az alapkoncepcióval a szakszervezet egyetért, hiszen az oktatói gárda elöregedett. A szakszervezet szorgalmazza, hogy az oktatók bérrendezésén túl a többi dolgozó is jelentős béremelésben részesüljön. Mindez a javaslatban foglalt emelés, valamint az itt nem részletezett új ösztöndíjak valóban az átlag felett javítják az oktatók bérét, de nem hozzák be a több évtizedes lemaradást.

Ilonka Mária

 
Lap teteje | Semmelweis Egyetem | Semmelweis Egyetem újság | 2000/4. szám | Előző cikk | Következő cikk |