Amikor e sorok íródtak, még javában tartottak az olimpiai játékok, még folyt a küzdelem a pontokért, a gólokért, s – noha a híres mondás szerint „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” – a rekordokért, a győzelemért.

A sportolók felkészülését – különösen a nagy világversenyekre – a sportorvosok is segítik. Módszereiket néhány nappal az olimpia megnyitása előtt, az Országos Sportegészségügyi Intézet Tudományos Kutató Osztályán ismertették az újságírókkal. (Itt található a Dopping- és a Teljesítmény-élettani Laboratórium is.)

Prof. dr. Pucsok József főigazgató-helyettes és munkatársai, prof. dr. Malomsoki Jenő tudományos főmunkatárs, dr. Boros Szilvia és dr. Hollós Ildikó tudományos munkatárs érdekes és közérthető módon ismertették munkásságuk lényegét. Beszéltek a teljesítmény élettan (az edzettség) fontosságáról, az anyagcsere erőforrások vizsgálatáról, melyek a fizikai teljesítmény paramétereiben (állóképesség, fizikai képesség, az idegrendszer aktuális állapota) jelentkeznek, s melyek alapját képezik a kutató- edző- sportoló munkakapcsolatának.

A kutatók a felkészülést a táplálkozás oldaláról megközelítve is tudják segíteni. Ez történhet az edzőtáborokban, de a sportegyesületekben való felkészülésnél is. A legfontosabb szabálya ennek az, hogy a táplálkozási felkészülés a versenyekre személyre szabottan, a fizikai és a mentális felkészüléssel szoros egységben történjen.

Egy-egy sportolónak az átlagos energiaigénye napi 5000–6000 kalória körül mozog. Ebből mintegy 35-40% a zsírbevitel, a többit a fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok képezik. Az étkezés – folyadékbevitel – a testsúly – az edzésmunka és a pihenés aránya a teljesítmény javítását célozza. Talán hangsúlyozni sem kell e téren az orvosi kontroll szükségességét.

Ha a sportolók teljesítményfokozásáról van szó, nem kerülhető meg teljesítmény fokozó szerek használatának, a doppingnak a kérdésköre. A sportoló számára a doppingot (főleg) a tiltott gyógyszerek vagy más hasonló készítmények használata jelenti. Ezeket, legalábbis túlnyomó részüket a nemzetközi sportéletben érvényes doppinglista tartalmazza.

Doppingolnak-e a sportolók? (Tolvajnyelven „kokszolás”-nak is nevezik.) Nem könnyű erre válaszolni. Mindenesetre már a múlté az a világ, melyet a volt NDK sportvezetése testesített meg a sportolók intézményesített dopping-kezelésével. Egy régebbi világverseny emlékezetes esete volt, amikor megkérdezték a keletnémet csapat úszóedzőjétől, hogy miért szőrösek tetőtől talpig a női versenyzők? Vállrándítás volt a válasz. S, hogy miért oly mély a hangjuk? Nem énekelni jöttünk ide – hangzott a replika. Igen, a tiltott szerek használata bizonyítottan egészségkárosító hatású. (Magas vérnyomás, májkárosodás, infarktus-veszély, hajhullás, a férfiaknál impotencia, a nőknél fokozott szőrösödés, bőrelváltozás, a havi ciklus megbomlása okozta meddőség, stb.) Ezért is a tiltás. S mégis, a versenysport élvonalára ma az jellemző, hogy a hihetetlen mértékű teljesítmény hajhászás – amit a pénzorientáltság is táplál – kikényszeríti a teljesítményfokozó szerek és eljárások használatát. Amíg ez az orvosi ellenőrzés mellett és a tiltott szerek kizárásával történik, elfogadható a dolog. Ellenkező esetben nem. A Dopping- és Teljesítmény-élettani Laboratórium egyik feladata éppen e törekvések féken tartása. Egy világversenyen, ahol magas szintű a dopping-ellenőrzés, a lebukás nemcsak a sportoló szégyene, hanem az egész nemzeté. Itt van például a sydneyi olimpia. Bevezették a legmodernebb – vérvételes – doppingvizsgálatot. (A berendezés ára 900000 USD.) Az „eredmény” azonnal megmutatkozott. A kínai delegáció mintegy 30 sportolója nem utazott el az olimpiára, s a román súlyemelők is jobbnak látták otthon maradni, a bolgár súlyemelő-keret ellen pedig kormányvizsgálat folyik.

A „Hogyan tovább?”-ra nagyon nehéz választ adni. A magas költségekkel járó ellenőrzések az érintett sportolók köréből mintegy 12%-nyit tudnak elmarasztalni.

-oren-