A sporttudományi kutatók szerint a XX. század az emberi testméretek fejlődésének és megnövekedésének a százada. Nemcsak korai testi fejlődésről, vagyis akcelerációról van szó, hanem elsősorban a testmagasság és a végtagok méreteinek növekedéséről. Nyilvánvalóan ez is okozhatta, hogy a hetvenes évek közepéig szédületesen gyors iramban növekedett a sportolók teljesítménye. Szinte egyik versenyről a másikra dőltek meg a világcsúcsok. Mára ez a folyamat tapasztalhatóan lecsillapodott, és a pontos mérőeszközzel mérhető sportágakban meg kell elégednünk tized másodperces vagy néhány centiméteres csúcsjavításokkal – mondják a sporttudományi szakemberek. Míg sportolóink Sydneyben a mozgásbiológiai kutatások gyakorlati hasznát és bevált alkalmazását bizonyították az Olimpián, addig a mozgás elméleti szakemberi, sporttudományi kutatók és orvosok közösen a hazai legfrissebb mozgásbiológiai kutatási eredményekről számoltak be a 31. Mozgásbiológiai Konferencián, szeptember 28-án.

A tudományos rendezvényt a Magyar Biológiai Társaság Mozgás- és Viselkedésbiológiai Szakosztálya, a Magyar Pedagógiai Társaság Szomatikus Nevelési Szakosztálya és a Magyar Sporttudományi Társaság Edzéstudományi Bizottsága rendezte a dr. Nemessuri Mihály sportorvos professzor által teremtett hagyományok alapján, melynek orvosi részről továbbvivője dr. Donáth Tibor anatómus professzor. A tudomány mai módszereivel szinte pontosan meg tudják határozni, hogy egy adott izomzatú sportoló milyen típusú sportág művelésében érhet el kiváló eredményeket. Elsősorban az izomból vett minta vizsgálatával megállapítják, hogy az adott személyben a gyors vagy lassú terhelést bíró rostok milyen arányban vannak jelen. Természetesen előfordul, hogy olyan – eddig ismeretlen – mechanizmusok lépnek működésbe, melyek rácáfolnak a mozgásbiológiai vizsgálatokból prognosztizált eredményekre. Ilyenkor nem kell rögtön doppingolásra vagy hormonadagolásra gondolni, de a sportoló mégis képes olyan eredményre, aminek elérésére a vizsgálatok alapján nem adtak neki esélyt. Természetesen pszichés tényezők is nagymértékben belejátszanak a teljesítményekbe.

Ma már egyre fiatalabb korban kezdik el az edzéseket ahhoz, hogy minél jobb eredményeket érjenek el, mégis ritkán történik meg, hogy a sportoló gyermek felnőve nem rendelkezik azzal a testalkattal, ami annak a sportágnak a műveléséhez elengedhetetlenül szükséges. Hogyan lehetséges ez? – kérdezem dr. Keresztesi Katalint, a Konferencia egyik szervezőjét, akinek a válaszából kitűnik, a gyakorlott edzők és az erre specializálódott szakemberek szinte teljes bizonyossággal meg tudják mondani egy gyermekről, hogy milyen testfelépítésű és magasságú lesz felnőtt korára. A szülők testméreteinek figyelembevétele és a gyermek végtagjai méretének extrapolációja szinte csalhatatlan módszer, az esetek 99 százalékában beválik.