Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani valamint a Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet hallgatói, oktatói és dolgozói a hozzátartozókkal együtt tisztelegtek szeptember 25-én a Rákoskeresztúri temetőben a két intézetben boncolt emberek szétszóródó hamvai előtt, ahol az alábbi emlékbeszéd hangzott el.

Társaink voltak itt a Földön amíg éltek, s ami haláluk után megmaradt belőlük, testük, szolgálta mindannyiunk választott feladatát, az orvosképzést.

Nem ismertük őket embertársként, de kimondva vagy kimondatlanul nagyra értékeltük önként tett elhatározásukat, hogy haláluk után testük az anatómiai boncolás szabályai szerint gazdagítsa a jövő orvosainak ismereteit. Földi útjukat személyekként befejezték már korábban, s egy napfényes szeptemberi reggelen – utolsó szárnyalásként – szétszóródó hamvaikat felszökkenő vízsugarak kapták el, és hozták vissza a Földre. Porból vétettünk és porrá leszünk!

A végtisztességet megadó hozzátartozók, oktatók, dolgozók és hallgatók előtt és nevében beszélt az evangélikus lelkész a szeretetről, amire mindannyiunknak szüksége van, és ez az utolsó alkalom, hogy a személyesen nem ismert halottakat, gondolatban, szeretetünkkel körülvegyük.

Könnyekkel küszködve búcsúzott előresietett feleségétől az itt maradt férj. Az elmúlás utáni szolgálat, jócselekedet megvalósítása feleségével közös elhatározásuk volt, s ez a magasztos érzés enyhíti most valamennyire a gyászt és a fájdalmat.