Ma Magyarországon minden negyedik ember rákban hal meg, és minden ötödik bekövetkező halál oka környezeti ártalomra vezethető vissza. (Biológiai értelemben a környezeti hatás nem csak a minket körülvevő világot, hanem a szervezeten belüli biológiai környezetet is jelenti.) Környezetünk állapota szinte közvetlenül tükröződik sejtjeink „közérzetében” és ez közvetlen összefüggésben áll egészségünkkel. A mindennapi életben használt vegyi anyagoknak csupán egy töredékéről, legfeljebb ezerről tudják megmondani teljes bizonyossággal a tudósok, hogy az egészségre veszélyesek, főleg rákkeltő hatásúak.

A tudomány és maguk a tudósok is nemzetközi összefogást sürgettek az egészségkárosító anyagok felderítésére, aminek jegyében 1970-ben megalakult az Európai Környezeti Mutagenezis Társaság, amely 30. ülését Budapesten tartotta augusztusban. Dr. Gundy Sarolta, a Magyar Humángenetikai Társaság főtitkára, a kongresszus szervezője a többi közt elmondta: a tudósoknak sikerült megtalálniuk a szervezetben azokat a fehérjemolekulákat, amelyek szinte „kitakarítják” az ott felgyülemlett káros anyagokat, illetve segítik azok lebontását, amivel hozzájárulnak a testi sejtek egészségének megőrzéséhez. Ezeknek a „takarító fehérjéknek” a száma és aktivitásuk mértéke egyrészt öröklött tényezőktől függ, másrészt viszont mi magunk is felelősek vagyunk működésük tökéletességéért. A dohányzás, az alkohol, a nem kielégítő táplálkozás és pihenés hiánya inaktívvá teszik őket, így kiszolgáltatottá válik szervezetünk a károsító anyagokkal szemben.

A Társasághoz tartozó tudósok legfőbb célja, hogy olyan módszereket dolgozzanak ki, amelyekkel előre lehet jelezni egy adott személy esetében a rák kockázatát. A veszélyes és egészségkárosító anyagok általában a velük való találkozás után 10-15 évvel okoznak rákot. Hatásmechanizmusuk szinte minden esetben ugyanaz: a DNS génállományában előidézett mutáció.