Magnifice Rector, Rektorhelyettes Úr, Prorektor Úr, valamennyi kar igen tiszteletre méltó Dékán és Dékánhelyettes Urai és Asszonyai, az egyetem tisztelendő Professzorai, Elöljárói, Nagykövet Úr, mélyen tisztelt híres és nemes Vendégeink és Reménységeink, kiváló újonnan avatott Doktoraink, kedves Kolléganők és Kolléga Urak!

Megilletődve köszöntöm Önöket a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának 232. tanévi avató ünnepségén, életük egyik sorsfordító nagy napján, amikor esküjük után immáron befogadtuk Önöket rendünkbe mint kollégáinkat. Az Európában egyedülálló módon három nyelven: magyarul, angolul és németül oktató kar fennállása alatt – az Önökével együtt – 44.465 általános orvosi diplomát adott át. Önök tanulmányaikat a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen kezdték, mely ez év január 1-től Semmelweis Egyetem néven működik tovább, közelítvén a klasszikus hagyományokhoz, hiszem studium particulare-ból studium generale-vé fejlődött. E változásban állandó azonban az Általános Orvostudományi Kar mint egyetemünk legrégebbi kara, és állandó az az alapelv is, hogy az Egyetem, az Universitas nem más, mint universitas magistrorum et scholarium, azaz a tanárok és a tanítványok összessége, egyetemessége. Legyen tehát első gondolatuk a köszöneté, köszöneté mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy orvossá válhassanak, szüleiknek, családjuknak, barátaiknak, támogatóiknak, évfolyamtársaiknak és végül de nem utolsósorban tanáraiknak, akik maguk mesterek és tanítványokat nevelnek. Én szívből remélem, hogy találkoztak igazi tanárokkal is, olyanokkal, akik mesterként maguk is mestereket tudnak teremteni. A jó példát kövessék, s neveljenek maguk is mestereket.

Ne feledjék, hogy az Egyetem két legfontosabb feladata egyfelől az élethosszan történő tanulásra történő felkészítés, másfelől fontos állomás az értelmiséggé válás folyamatában is. Érdemes szem előtt tartani, hogy a középkori egyetemek curriculuma mintájára Karunk küldetésnyilatkozata úgy fogalmaz, hogy a curriculum nem csupán a tételes szakmai ismeretanyagot, készségek és attitűdök összességét jelenti, hanem egy teljes erkölcsi normarendszert, egy viselkedési mintát, morális elkötelezettséget, valamint e zsinórmérték szerinti életvitelt, továbbá előírja e meggyőződés és tanítás hirdetésének kötelezettségét is. Legyenek tehát az örök emberi ethoszi hívő, betartó és hirdető értelmiség tagjai, akik hűek a kalokagathia, azaz a szép, a jó és az igaz antik eszményeihez. Legyenek felvértezve a belső meggyőződésen alapuló morális tisztasággal és szilárdsággal, mely sarkköve az áldozatos, szolgálatot teljesítő irgalmas orvosi ténykedésnek. Legyenek nemzetük felelős tagjai és szolgálói hazájuknak.

Nézzenek szembe eljövendő életpályájuk emberi és szakmai kihívásaival: a ma hatmilliárdnyi világnépesség a század közepére vélhetően eléri majd a 9 milliárdot, ezen belül ugyanakkor a ma fejlettnek mondott európai és észak-amerikai kontinensen csökken a lakosságszám; az emberisége elöregedik, összességében szegényedik, tetemesen megnő a 65, 80 és 100 év felettiek aránya oly módon, hogy az idősödő népesség életének nagy hányadát fogja fogyatékosságban, életminőségében megromolva eltölteni. Egészében más lesz mind a halálozási, mind a megbetegedési gyakoriság, szembe kell nézniük a keringési betegségek, a rosszindulatú daganatos betegségek, az új fertőző betegségek, az erőszakos baleseti halálnemek és a hangulati élet kóros állapotainak nagymértékű növekedésével. Kínozni fogja Önöket a morális felelősség súlya, gondot fog okozni a szegények és a gazdagok gyógyeljáráshoz történő hozzáférésének fájdalmas különbsége, a genetika és a molekuláris biológiai technikák új erkölcsi kihívásai; a nem konvencionális tevékenységek nem mindig szerencsés versenye, valamint az egyre dráguló egészségügy pénzügyi ellátásának elégtelensége is.

Ne habozzanak nagy célt tűzni maguk elé Vörösmarty (Keserű pohár) szavaival élve:

„Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá éltedet”, s próbáljanak méltók lenni sok-sok elődjükhöz, kik egyetemünkről kikerülve hozzájárultak az emberiség egészségügyi helyzetének jobbításához.

Sajnos, ma nagyon időszerű az idézett verssor második fele is, álljon itt erősítésül

„…nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett.”

Tehát ne csüggedjenek, ha választott szakmai pályájukon újabb és újabb akadályok tornyosulnak, ma a rezidensképzés, a biztosítási rendszerekben a szolidaritási elv helyén a profitszerzés, holnap a praxisjog, az orvos elleni perek sokaságának fenyegetése, holnapután a pálya elszemélytelenedése, elgépiesedése, a hivatás lukratív voltának halványodása és sorolhatnám…, inkább lebegjen szemük előtt egy nemzet, egy haza polgárainak áldozatos szolgálata, véssék tehát jól emlékezetükbe Batsányi János útnak indító szavait: (Levél egy régi várból)

„Jer! Menjünk mint emberek és polgárok, az erkölcs
Útján, szent kötelességünk bétölteni. Nincsen,
Emberiség nélkül nincs érdem; s nincs haza nélkül
Emberiség. Haza! szívemnek bálványa! tenéked
Szentelem én magamat, s minden lépésen ezentúl
A te javadra leszen mindég intézve! … Fogadd el
E fogadást, és nézz jó szándékára fiadnak!”

„A legtöbben úgy vélik, hogy az intellektusa teszi naggyá a tudóst. Tévedés – a tudóst a jelleme teszi naggyá.” – mondotta volt Albert Einstein, és ez igaz az orvosra is. Pápai Páriz Ferenc foglalja össze az orvosi mesterséghez, illetve művészethez szükséges tulajdonságokat, az a Pápai Páriz Ferenc, aki Önökhöz hasonlóan az avatást követően, a baseli egyetem falait elhagyva még abban az esztendőben visszatér szűkebb pátriájába, hogy a megtanultakat nemzete és hazája felvirágoztatására fordítsa: „Amely dolgok a tudomány szent közösségének ékesítésében általános tetszésnek örvendenek, míg jelen vannak, ma hiányukkal mindannyiunkat szorongással, gyötrelemmel töltenek el, lesújtanak és határtalanul emésztenek. Ilyen erények az egészséges Tudomány, a tökéletes Lelkiismeretesség, a hűséges Szorgalom és a hiánytalan Jóakarat… A lelkiismeretesség csalárdság nélkül, a szorgalom tétlenség nélkül, a jóakarat késedelem nélkül” járul hozzá a tudomány kincseinek alkalmazásához.

Kívánom, hogy ezen erények birtokában életpályájuk során minden nemes tervük teljesüljön, kívánom, hogy kiegyensúlyozottan és hasznosan töltsék be hivatásukat!