Dr. Ferencz Antal

A klinikai kémia tárgyat választó medikusok közül sokan az egyik legérdekesebb tantárgynak a laboratóriumi medicina ismereteket tartják. Joggal, hiszen a mai modern orvoslást, a korszerű betegellátást éppen az olyan szakterületek teszik – minden korábbinál – hatékonyabbá és eredményesebbé, mint a laboratóriumi medicina, a képalkotó eljárások vagy az elektromos jelanalízisen (EKG, EEG, EMG) alapuló eljárások.

A Szakorvosi Szakmai Társaságok Európai Testülete (a sokat emlegetett UEMS) a laboratóriumi medicina alatt több részterületből álló egységet ért, mint például a klinikai (bio)kémia, hematológia, immunológia, klinikai mikrobiológia, sőt a patológia is idetartozik, amelyek egységéről, illetve viszonylagos vagy teljes önállóságáról egy-egy intézményen vagy akár országon belül, a helyi adott lehetőségek és szempontok szerint döntenek. A Szabolcs utcai Klinikai Tömbben a Klinikai és Kísérletes Orvosi Laboratóriumi Intézetben az említett részterületeket egységes szervezeti keretben művelik, megőrizve az egyes részterületek szakmai arculatát és kompetenciáját. Az intézet igazgatójával, dr. Ferencz Antal egyetemi tanárral beszélgettem a szakma jelenlegi helyzetéről, várható jövőjéről.

Az intézet létszáma 43 fő, közülük 12 diplomás (közülük három egyetemi tanár, négy egyetemi adjunktus). Évente átlagosan 1,2–1,5 millió laboratóriumi vizsgálatot végeznek itt. Főként a klinikum fekvő- és járóbetegei alkotják ellátási feladataikat, és emellett jelen van a kutatómunka, amely elsősorban a neuroendokrinológiára irányul részben Nyakas és Korányi Lajos professzorok vezetésével. Másrészt pedig a tevékenységük a klinikummal való szoros együttműködésen alapul.

Legrégebbi labortanszék

A laboratóriumi szakma viszonylag fiatal. A labortanszék 1956-ban létesült, dr. Putnoky Gyula professzor volt az első vezetője. 1973-tól 1993-ig Endrőczy Elemér professzor vezette, azóta pedig én irányítom az intézetet – mondja Ferencz Antal professzor.

1992-ben a volt SOTE hozott egy olyan határozatot, amely a választható tantárgyak közé felvette a klinikai kémiát. Ezt ketten indítottunk Lengyel Imre professzorral közösen. Akkoriban a SOTE Kútvölgyi úti Oktató Kórház laboratóriumának a vezetője voltam. Ennek a tantárgynak azóta sem csináltunk túl nagy propagandát, hiszen kis létszámú – magyar, illetve angol nyelvű – csoportokat oktatunk. A hallgatók mindig úgy nyilatkoztak, hasznos volt számukra a szakmában eltöltött félév, amit az is bizonyít, hogy minimális a hiányzás ezeken a kurzusokon. Nagyon lényeges, hogy az orvos a betegre valamennyi dimenzióban rálásson, és tudja, melyek azok a vizsgálatok, amelyek összessége alapján megkaphatja a páciensről a szükséges információt. Tudomásom szerint a legtöbb betegellátó osztályon maguk az orvosok is aktívan részt vesznek a vizsgálatban, amely viszont a beteg közreműködése nélkül elképzelhetetlen (preanalitikai fázis, honnan, mikor kell levenni a vizsgálati anyagot, ezt követi az analitikai, majd a posztanalitikai fázis). A szűrővizsgálatok, a diagnosztika, a prognosztika, a monitorozás, valamint a nyomonkövetés nem csak általános orvosi, hanem laborfeladatok is.

– Milyen a labor medicina utánpótlása?

– Az oktatás területén mindenképpen kiemelem a karok dékánjait, az egyetem rektorát, Sótonyi Péter professzort, az általános rektorhelyettest, Papp Zoltán professzort, mivel az összevonható tevékenységek tekintetében igyekeznek komoly változtatásokat elérni. Bizonyos fejlődési folyamatok meggyorsítása nekik köszönhető. Az oktatás kérdése az egész szakmát érinti. Tavaly, amikor a rezidens-képzés elindult, mindössze egy rezidens jelentkezett Miskolcon, aki a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez csatolódott. A régi képzési rendszer szerint ebben az évben mintegy 20 szakorvos választja majd a laborszakmát hivatásul. Ma országosan összesen körülbelül ezer fő az orvosi laboratóriumokban dolgozó diplomások száma, akiknek a fele orvos, a másik fele pedig biológus vagy vegyész. Számos megoldatlan kérdés is felmerül: akiknek például nincs egészségügyi diplomája (nem orvosok vagy gyógyszerészek), egy másik szakvizsgát is kellene tenniük, hogy a laborszakmát megfelelően elsajátítsák. Magyarországon még nincs intézményesítve, hogy klinikai kémikusként vagy biokémikusként szakosodhatnának.

– Hogyan lehetne az oktatást bővíteni?

– Az általános rektorhelyettes engem bízott meg azzal, hogy a Semmelweis Egyetem hat karán a laboratóriumi oktatást – mind graduálisan, mind pedig posztgraduálisan – koordináljam. Elsődleges feladatunk az, hogy felmérjük, a klinikákon és a karokon milyen laboratóriumok vannak. A klinikai profiloknak megfelelően eltérőek a speciális laborok, de vannak központosítható feladatok is. A laborszakorvosoknak, valamint a diplomásoknak kialakítanánk egy közös egyetemi fórumot.

Felmértük azt is, hogy lenne elegendő jelentkező a laborfakultációra, amelynek várható előnye, hogy a legkorszerűbb ismereteket sajátíthatnák el a hallgatók. Változhatna a szemléletük, megismerhetnék a kutatás-tervezést. A debreceni és a pécsi egyetemen képeznek jelenleg főiskolai szintű laborszakembereket, viszont óriási lehetőséget jelentene, ha Budapesten is megindulhatna az akkreditált felsőfokú labortechnikus-technológus képzés. Úgy vélem, a három évre tervezett képzést az egyetem keretein belül minél hamarabb meg kellene valósítanunk. Ennek különféle feltételei vannak: a kitűnő oktatógárda rendelkezésünkre áll, ám az évfolyamok beindításához szükség van helyiségekre, tanlaborok szervezésére is. Azonban egyelőre a financiális háttér is kérdéses.

Értékek és költségek

– Ön szerint milyen változásokra lenne szükség ahhoz, hogy a laborszakma megújulhasson?

– A kérdésre csak meglehetősen összetett válasz adható. A különböző szakmai kollégiumokkal és más testületekkel együtt az a vélemény alakult ki, hogy több ponton is gyökeres változtatásra lenne szükség. Az első, hogy új módon legyünk képesek bemutatni a szakma jelentőségét azoknak a tehetséges fiataloknak, akik kellő tájékozottság hiányában nem ismerik ma még a laboratóriumi medicinában rejlő hatalmas lehetőséget és lebilincselő érdekességeket.

A másik kérdéskör az anyagiakra vonatkozik. Szakmánkat különösen nagymértékben sújtják az egészségügy egészét érintő finanszírozási nehézségek. Talán sokan nem is tudják, hogy igen sok vizsgálat esetében a hivatalos finanszírozás még a vizsgálathoz szükséges reagens árát sem fedezi. A laboratóriumok működtetése ugyanakkor az intézményi költségek néhány százaléka csupán, és – mint már utaltam erre – a tevékenység nem nélkülözhető, hanem alapvető feltétele a korszerű betegellátásnak.

Lényegében ehhez a kérdéshez tartozik a műszerek beszerzése, amortizációja. A folyamatos üzemelés mellett legfeljebb 4-5 év a mérőműszerek erkölcsi amortizációs ideje. Az intézetünkben évente elvégzett vizsgálatok számának megfelelő teljesítményre képes klinikai kémiai automata analizátor készülékek ára 20-40 millió forint. Ezt ma még mindenki meglehetősen nagy összegnek tekinti, mint egykoron az egészségügy más területein az ott megjelenő, de mára elfogadott készülékeket. Pedig megjelenőben van már a totális laboratóriumi automatizáció, a TLA, amit növekvő hatékonyság és a magasabb szintű minőségi mutató iránti igény nyomására fejlesztettek ki. Ennek a telepítési költsége 350-450 millió forintot jelent. Ezt természetesen nem kell 4-5 évenként lecserélni, csupán a mérőműszereink korszerű szinten tartása szükséges.

– Sokan azt mondják, Magyarországnak addig kell nyújtózkodnia, ameddig a „takarója ér", vagyis kis ország vagyunk, kisebbek a lehetőségeink, és ebbe bele kell nyugodnunk.

– Azt hiszem, itt érdemes pontosan fogalmaznunk és esetleges beidegzettségeinket átértékelnünk. Magyarország „takarója” elér a világszínvonalú autók, autóalkatrészek előállításáig, nem kérdeznek az ország „takarójáról” az itt készülő NASA műszerek és más világszínvonalú termékek esetében sem. Az egészségügy és egyetemünk sok működési területén sincs jelen a világszínvonaltól való technikai eltérés. Ennek a laboratóriumi medicinában is így kellene lennie. Az EU-hoz közeledünk. Az EU-tagállamokban mind a beteg, mind a kutatás azokat a helyeket fogja keresni, ahol a megfelelő feltételeket megtalálja.

I. M.