Illyés Géza

1920-ban, az ismert, súlyos gazdasági, politikai, társadalmi nehézségek ellenére felmerült az igény, hogy a sebészetből kiszakadt néhány szakma, mint például az urológia, vagy a gégészet illetve a radiológia önálló tanszéket kapjon az orvosegyetemen. Minthogy pénz az egyetemi klinikák megépítésére nem volt, ezért 1920. június 25-én Illyés Gézát, a Szent Rókus Kórház Urológiai Osztályának vezetőjét a kormány egyetemi, nyilvános rendes tanárrá nevezte ki, a Rókus Kórházat pedig Egyetemi Klinikává nyilvánította.

Illyés Gézát, aki 1895-től Dollinger Gyula professzor I. Sebészeti Klinikáján dolgozott, itt szerzett általános sebészeti szakképesítést, 1900-ban a professzor első tanársegéddé léptette elő. Ekkor fordult érdeklődése az urológia felé. Az urológia ebben az időben nagy fejlődésnek indult, hiszen nem sokkal korábban fedezték fel a cystoscopot, amelyek népszerűsítésében más urológusok, Kovács József, Antal Géza és Farkas László is részt vettek.

1903-tól az I. Sebészeti Klinika urológia ambulanciájának és a klinika urológiai fekvőrészlegének vezetője lett.

1904-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen az urológiai sebészet tárgykörében magántanárrá habilitálták, így ő lett Magyarországon az urológia első tudományosan kvalifikált képviselője.

1905-ben az Apponyi Magánklinikán a 34 ágyas sebészeti osztály vezetésével bízzák meg. 1913-ban Budapest Székesfőváros 102 ágyas urológiai osztályt létesített a Szent Rókus Kórházban, melynek élére Illyés Gézát nevezték ki.

1914-ben címzetes, rendkívüli egyetemi tanár lett az orvostudományi egyetemen.

A mai épületbe a klinika 1936-ban került. Ekkor a későbbi Babics professzor már 7 éve tanársegéde volt Illyés Gézának. 1931-ben Illyés 450 oldal terjedelmű Urológia című tankönyvet írt. Az 1922-től megőrzött vendégkönyv bizonyítja, hogy a világ számos részéről érkeztek vendégek, sokan az Egyesült Államokból, Japánból és az európai országokból.

1936-ban, a korábban Belklinikaként szolgált épületben 116 ágy volt és egy külön pavilon 30 ággyal. Így az ország legnagyobb osztálya volt, azok közé tartozik ma is. Illyés Gézát 1936-ban levelező taggá választották. Illyés 1941-ben ment nyugdíjba, a kiszemelt utód adjunktusa, Babics professzor lett volna. 1942-ben mégis Minder Gyula, a Szent János Kórház főorvosa kapta meg a professzori kinevezést.

Minder kitűnő urológus volt, szerkesztette a Magyar Urológia című lapot, kitűnő könyvet is írt. 1944 végén elhagyta az országot és Zürichben halt meg.

A háború és az újjáépítés után Babics Antal professzor kapta meg a tanszékvezetői kinevezést, melyet 1974-ig töltött be. Babics professzor vezető szerepet töltött be a magyar urológiában. A klinikáról kikerült urológusok töltötték be a legtöbb főorvosi és tanszékvezetői funkciót szerte az országban. Ez időben fejlődött ki a funkcionális urológia. Az urológia kötelező tantárgy lett záróvizsgával. Kialakult a szakvizsgáztatás rendje, megélénkült a tudományos munka. Babics professzor számos fontos szakmai és társadalompolitikai funkciót töltött be, többek között az akadémia osztályelnöke és országgyűlési képviselő volt.

1974-től a korábban a klinikán docensként egy évtizedre pécsi professzorrá előlépett Balogh Ferenc professzor jött vissza tanszékvezetőnek.

1986-ig számos új műtéti típus, endoscopia, prostata biopsia, onkológiai szemlélet, radikális nagy műtétek kerültek beavatkozásra. Balogh professzor, mint a kollégium, a társaság elnöke, az Országos Urológiai Intézet vezetője nagy lendületet adott az urológia fejlődésének.

1986-tól Frang Dezső professzor vette át a klinika irányítását. Modern ultrahang laboratórium alakult ki, a már korábban meghirdetett urodinámia és vizelettartási rendellenességi profil tovább bővült és a radikális sebészeti műtétek repertoárja is szélesedett.

1990-ben a klinika, az átépítés miatt néhány évi Mária utcai tartózkodás után visszaköltözött eredeti helyére. Időközben beindult a háromnyelvű oktatás, a postgraduális tanfolyamok szervezése.

1997-től a klinika vezetője Romics Imre professzor lett.

A klinika fennállásának 80. évfordulója egybeesik Illyés Géza születésének 130. évfordulójával. Az ünneplés lényege csak az elődök és a hagyományok munkáin alapuló további erőfeszítések, a szakmai, oktatói és tudományos munka magasabb szintű továbbvitelében lehet.

Prof. Dr. Romics Imre