Terebessy András

Terebessy András, a Semmelweis Egyetem HÖK elnöke hatodik évét kezdte az ÁOK-on. A diákönkormányzat munkájába két éve kapcsolódott be, noha korábban a Korányi Frigyes Szakkollégium Diákbizottságának elnökeként sem állt távol tőle az efféle közéleti szerep. Idén március 1-jétől tölti be a HÖK elnöki tisztét.

– Hogyan működik az egyetem hallgatói önkormányzata?

– Az egyes karok saját hallgatói önkormányzattal rendelkeznek, s közösen alakítanak egy Ügyvivő Testületet, amely megválasztja az elnököt. Ez a testület stratégiai összegyetemi programokat próbál meghatározni, mint például az integrációval kapcsolatos főbb feladatok, de akár a sportolási lehetőségek biztosítását is említhetem. A kari HÖK-ök inkább operatív feladatokkal bírnak: az ösztöndíjjal, a szociális támogatásokkal, tanulmányi kérdésekkel foglalkoznak, egyéb hallgatói ügyeket intéznek.

– Az idén januárban megszületett a Semmelweis Egyetem. Feltételezem, hogy a diákképviseletnek is sok teendője akad.

Az első és legfontosabb feladatnak azt tekintettem, hogy ismerjük meg egymást. Az egyetem ugyan hatalmas lett, több székhellyel, de mindenhol ugyanaz a 18-25 év közötti korosztály tanul. Eddig a legsikeresebb közös programnak a volt SOTE és a volt HIETE közös Gólyatábora bizonyult, s a Gólyabált is közösen szervezzük. A Testnevelési Egyetem hallgatói csak azért nem csatlakoztak, mert az ő gólyatáboruk egyben sporttábor, része az oktatásnak.

A fontosabb kérdéseket illetően: össze kell csiszolnunk a különböző karokon már létező jogrendet, az ösztöndíj-, illetve a tanulmányi rendszert, a szorgalmi időszakokat, a vizsgarendet. Egyetlen elképzelést emelnék ki, amely szerint a testnevelés tantárgy is megjelenne valamilyen formában felvehető tárgyként a 2002-től kötelező kredit-rendszerben.

– A sikeres hallgatói érdekvédelemhez az egyetem vezetésének támogatása is szükséges. Mennyire partneri ez az együttműködés?

– Az egyetem vezetése nagyon segítően áll a megoldandó problémákhoz, de bizonyos kérdésekben kevésbé rugalmasak. Az idei költségvetési vitáját hoznám példaként, ami elég szerencsétlenül alakult a mi szempontunkból. Nem sokkal korábban választottak meg elnöknek, ez volt az első közös – „három egyetemi” – költségvetés, s a hallgatói önkormányzatnak kevés támogatás jutott. Itt úgy éreztem: nem sikerült az érdekeinket érvényesíteni. Más a helyzet viszont például az oktatási, sportolási lehetőségekkel. Ezekben meg lehet győzni az egyetem vezetését a mi álláspontunkról. Az is érzékelhető olykor, hogy az egyetemi vezetők inkább egymással törekednek jó viszonyt kialakítani, mint a hallgatókkal, hiszen a hallgatóság folyamatosan cserélődik – az oktatói gárda marad.

– Okozott-e feszültséget a diákok között az integráció?

– Az új HÖK megalakulása természetesen vitákat váltott ki: kik szavazhatnak, hányan képviselhetik egy karról a diákokat. Jelenleg a karok a 18 fős Ügyvivő Testületben a hallgatói létszám arányában képviseltetnek. Az első év még külön gazdasági év volt, így a HÖK-ök is önálló alszámláról gazdálkodtak. Jövőre ez újabb vitákat gerjeszthet, hiszen csupán egy ifjúsági alszámlája lesz az egyetemnek.

Speciális probléma a kollégiumok kérdése. Ebben az évben a kollégiumi elhelyezést a karokon külön kellett még megoldani. A volt SOTE-n, illetve a TF-n közel mindenkit el tudnak helyezni, ám az Egészségügyi Főiskolai Karon a diákok 30–35%-ának jut csupán hely. A kollégiumból kiszorult diákok az állam által biztosított lakhatási támogatás ellenére sem biztos, hogy megfizethető helyet találnak. A megoldás egy korszerű, XXI. századi igényeknek megfelelő, ötszáz fős intézmény építése lenne – 2-3 fős szobákkal, külön fürdőhelyiségekkel, Internet-hozzáféréssel, kondicionáló teremmel stb. Jó lenne, ha az egyetem vezetése találna forrást ennek a tervnek a megvalósítására.

– A Testnevelési és Sporttudományi Kar hallgatói képviseletével milyen a viszonyotok?

– Az ottani HÖK február óta tiltakozik az integráció ellen. Mi is megkaptuk a 21 pontos kifogásaikat, amelyeket eljuttattak az Alkotmánybírósághoz. Ennek megítélése nem a mi feladatunk. Az összegyetemi HÖK Szervezeti és Működési Szabályzatával, illetve az én személyemmel kapcsolatban is merültek fel problémáik.

– A személyeddel, vagy a megválasztás módjával kapcsolatban merült fel kétely?

– Az elnökválasztó ülésre kiküldtük a leveleket, ám a TF HÖK képviselői nem jöttek el. Jelenlétük hiányában, ám kellő számú szavazattal választott engem a testület. Ezt kifogásolták később. El tudom képzelni, hogy az egyetemi postával küldött értesítő késett, de a választásról már jó előre tudomásuk volt. Azóta akárhányszor invitáltam őket az ügyvivői megbeszélésekre, nem jöttek, csak egyetemi tanácsi üléseken volt alkalmunk találkozni. Lépéseikről jobbára a sajtóból értesültünk. Bízom abban, hogy mihamarabb megfelelő viszony alakul ki közöttünk.

– Az egészségügy válsága mennyire jelenik meg az egyetemen? Hogyan befolyásolja a hallgatók hangulatát?

– Én otthon mindig azt hallottam, hogy nincs szebb dolog a világon, mint embereken segíteni. Ugyanakkor az állam által kevésbé támogatott réteg lettünk. Lehangoló a kép. A gyógyító intézmények munkaerőhiánnyal küszködnek. Ennek ellenére sem szabad az orvosi hivatást aprópénzre váltani, s elmenni a pályáról, mert ennél többet ér.

Az egyetemi oktatásra is nagyon rányomja bélyegét a paraszolvens-rendszer. Nemes egyszerűséggel: jobban megéri egy orvosnak másfél órát betegekkel foglalkozni, mint a tudományra éhes hallgatókkal. Lehet erre azt mondani – s ezt sohasem hallgattuk el –, hogy a hallgató is link, néha ellógja az órákat. De ha az ember azt érzi, hogy nem veszik komolyan, hajlamosabb is erre. Fontos hangsúlyozni, nem ez az általános, hiszen sok kiváló képességű tanár tanít az egyetemen. S azt is fontos hangsúlyozni, hogy ez csak a klinikai tárgyak oktatásánál érezhető. Az elméleti tárgyak oktatásával mindenki elégedett lehet. Egybevetve: az orvoskaron az oktatás még így is világszínvonalú. Ez egyébként az egyetem egészéről is elmondható. A cseregyakorlatok révén külföldön halljuk, s ezt tapasztaltuk is.

– Miért jobb és miért rosszabb Magyarországon orvostanhallgatónak lenni, mint a világ más országaiban?

– Számomra ezt azért nehéz megválaszolni, mert hosszabb távon sajnos nem voltam még medikus külföldön. A számonkérésnél itthon a szóbeli vizsgákat részesítik előnyben, ellentétben például az angolszász országokkal, ahol az írásbeli teszteket szeretik. Noha a szóbeli számonkérés lehet szubjektív, ám egy jól felkészült hallgató és egy jól felkészült oktató objektíven is fel tudja mérni a tudás minőségét. A szóbelin meg lehet pontosan ítélni olyan dolgokat, amiket egy tesztben nem: képességeket például egy beteg vizsgálatánál, vagy a kombinációs készséget, és még sorolhatnám.

A hátulütője annak, hogy Magyarországon vagyunk: az egyetem gazdasági lehetőségei közel sem olyan jók, mint a külföldieké, ideértve a diákotthonok, kollégiumok helyzetét vagy az Internethez való hozzáférés lehetőségét. Az egyetem jelenleg kevesebb mint tíz számítógépet biztosít a hallgatók részére internetezni. Ez nagyon kevés. Remélem, idővel ez irányban is fejlődünk majd.

– Egy HÖK vezetőnek eleve jó tanulónak kell lennie?

– Nem árt! Már csak azért sem, mert az ember egyéni célja is, hogy jól végezze el az egyetemet. Az jó kérdés, hogy mennyi időt szabad elvenni a tanulásból az érdekvédelemre, ami bizony sok munkát jelent. Az orvosi karokon a HÖK-ben kisebb az aktivitás, mint a jogi, gazdasági karokon. Nekik érdekesebb a „höközéssel” szert tenni bizonyos jogi-gazdasági gyakorlatra. Szerintem nekünk sem ártana felvértezni magunkat efféle tudással, gyakorlattal. Jobb lenne, ha az egyetem hallgatói közül minél többen vállalnának közéleti feladatokat.

Nagy D. Sándor