Az idei nyár egyik kiemelkedő zenei eseményének tartom a Don Giovanni (Don Juan) műsorra tűzését a középkori diósgyőri várban. Kovalik Balázs az opera igen invenciózus, fiatal rendezője a nézőteret és a zenekart a vár elé, a följáró közvetlen közelébe telepítette, így a monumentális öreg vár képezhette a játszó-teret. Ehhez tartozott a híd, a hatalmas lépcsősor amely a helyreállított délkeleti bástyához vezetett, sőt a mellvédek, kiugrók, de még a várárok is.

Közvetlenül az előadás előtt élénk nyüzsgés jelezte az izgatott készülődést, ám pontban nyolc órakor monoton cseppekben eleredt az eső, így a szereplőgárda a „nagyérdeművel” együtt esernyői alól kémlelte az eget. Kitartóan, makacsul várakoztunk. Ez ott fent még Wolfgang Amadeus szívét is meglágyíthatta, mert – közbenjárására – háromnegyed kilenckor megszűnt az esőzés, és kilenc órakor már gyönyörű csillagos ég tekintett le ránk, így a Reményi Ede Szimfónikus zenekar tolmácsolásában felcsendülhetett a nyitány. Erre egy csapásra benépesült a vár. A hatalmas toronyból nagy vörös lepel hullt alá, jelezve, hogy itt bizony dráma következik, amely azonban nem nélkülözte a humoros elemeket sem. A Mozart opera szerepeit a fiatal operaénekes generáció igen ígéretes tagjainak tolmácsolásában hallhattuk. Busa Tamás mint Don Giovanni bemutatta a figura sokszínűségét. A 2. képben a Zerlinával énekelt duettben hangjának bársonyos tónusa dominált. A Pezsgő áriában nagyformátumú baritonját élvezhettük, míg a temetőjelenetben és a 2. felvonás végén hangjának és kifejezés-módjának drámaiságáról győzött meg. Köztudottan igényes Leporelló szólama is, amelyet a fiatal Horváth Ádámtól hallhattuk. Kedvesen szemtelen humorát a Regiszter áriában élvezhettük, helytállt az igényes együttesekben is, de a figura „lakáj” mivoltával némileg adós maradt. Hangja bár szép, de kissé világos színű ehhez a szerephez, az egyes jelenetekben „testesebb” megszólalást vártunk volna el. Don Ottavio meglehetősen statikus szerepében a Kassai Állami Operaház szólistája Michal Lehotsky lépett fel. A művész egészséges, szép tenorhang birtokosa, figyelemre méltó terjedelemmel és fénnyel. Kár, hogy a július 31-i előadáson Don Ottavio első áriáját nem énekelte el, a második felvonásbeli áriában azonban remekelt. Igen kellemes meglepetést okozott Hábetler András, aki mint a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar VI. éves hallgatója debütált az ügyefogyott, rászedett Masetto szerepében. Masetto figurája ellenpontja Don Giovanninak, hiszen az ügyefogyott vőlegény mellől, annak szemeláttára csábítja el a főhős Zerlinát, Masetto menyasszonyát. Hábetler András szép és terjedelmes bariton hang tulajdonosa, játékán, énekén csöppnyi elfogódottság sem érződött, áriájában és az együttesekben zeneileg is igen érett alakítást nyújtott! Nagy öröm számunkra, hogy ilyen sokoldalú fiatalember Egyetemünk polgára, akiről – kíváncsiskodásomra – kiderült, hogy orvosi tanulmányait sem hanyagolja el. A kormányzó szerepében Fried Péter jól helytállt. A címszereplő miatt a hölgyekről csak ezután nyilatkozom. Az egész előadás kiemelkedő énekes egyéniségének bizonyult a Donna Annát éneklő Bazsinka Zsuzsanna. Gyönyörű, drámai szopránja kiváló muzikalitással párosul. Különösen a 2. felvonásbeli igen nehéz „embertpróbáló” áriájában „Oh ne mondd, hogy bántlak édes” kezdetűben nyújtott felejthetetlen perceket. Donna Elvira a hűtlen, elhagyott kedves szerepét a figyelemre méltó nemzetközi karrierrel rendelkező Kathryn Hunterre bízták. Igényes szólama mintha kissé távol állna művészi habitusától, de nagy rutinja, muzikalitása elfogadható megoldást biztosított. Zerlina hálás szerepét Vizin Viktória szólaltatta meg üdén, bájosan, tökéletes illúziót keltve. Kesselyák Gergely, aki a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója, Mozart muzsikáját magas színvonalon szólaltatta meg, intencióit a zenekar, valamint a Forrás kamarakórus érzékenyen és pontosan követte. A fellépő művészeknek nehéz dolguk volt a diósgyőri várban, hiszen térben óriási távolságok feszültek köztük, nem ritkán 2-300 m és kb. 5 emeletnyi magasság (Donna Anna nagyáriáját a bástyatoronyból énekelte el). Azonban győzedelmeskedett az emberi szorgalom, és technika. A művészek alaposan betanulták szólamaikat, a zenekar nagyon toleránsan játszott. A mikroportok kiválóan működtek, így a hangzás minden szabadtéri igényt kielégített. A roppant mozgalmas játék színes fényeffektusait a számítógép hibátlanul vezérelte. Kovalik Balázs rendezése nem nélkülözte a pompás látványosságot, utalnék itt a Pezsgő áriát követő tűzijátékra, Donna Elvira lóháton történő bevonulására vagy a fináléban bemutatott görögtűzre. Szerencsére ezek az elemek nem tolakodtak a csodálatos zene elé, inkább kiemelték azt, és híven szolgálták a szabadtéri produkciót. A bemutatót megtekintette az előadás fővédnöke Kobold Tamás Miskolc város polgármestere, valamint Harrach Péter Szociális és Családügyi miniszter is. A nézőtéren megpillanthattuk kiváló basszistánkat Polgár Lászlót, aki hathatósan segítette Horváth Ádám és Hábetler András énekesi karrierjének kibontakozását.

Köszönet minden támogatónak és résztvevőnek a csodálatos estéért.

Dr. Stampf György