 |
 |
Kövecs Mátyás |
|
Az idén május 7-10-ig rendezték meg a TF-napokat. Az általában három napig tartó rendezvénysorozat ebben az évben négynaposra duzzadt, mivel a rendezők egy nulladik nappal is megajándékozták a résztvevőket. Az ehhez hasonló, viszonylag rövid idő alatt rengeteg élménnyel, emlékkel kecsegtető események tökéletes összefoglalása legtöbbször sikertelen, hiszen elkerülhetetlen, hogy kimaradjanak momentumok.
Akadnak, akik az évek múlását egy jó ideje már a TF-napok segítségével követik nyomon, hiszen már jó pár éve tekinthetjük e napokat a nyárelő, illetve a közelgő vizsgaidőszak biztos jelének. E napok alapvető érdekessége, hogy az elsődleges cél, vagyis a hagyományőrzés mellett a teremtés, a létrehozás is jelentős szerephez jut a mindenkori szervezők elképzelései között. A TF-napok tehát a főnixmadáréhoz hasonló létformával születik újjá (igaz, csak évente) és jár az elődök által kitaposott, szélesített ösvényen, miközben a teremtésnek minden egyes évben ő maga is aktív részesévé válik. Talán így ragadható meg a TF-napok kettős szerepe, mely egyben aktív ágensként hozhat létre minden évben újat, illetve szolgáltathat „passzívan” másoknak lehetőséget a szórakozásra. Talán nem meglepő, hogy a TF-napokat már-már mint egzisztenciával rendelkező entitást emlegetjük. Azonban látnunk kell azt is, hogy az aktív, tevékeny létforma a rendezvény attribútumai között elsősorban a rendezők, tehát a mindenkori harmadévesek közreműködésével említhető. Hiszen már hagyomány, hogy a Testnevelési és Sporttudományi Kar harmadévesei a felelősek a többnapos szabadidő- és sportprogram megfelelő lebonyolításáért. Ők hívják az esti talpalávalót biztosító zenei formációkat, ők felelősek a tárgyi feltételekért és természetesen közülük kerül ki a pult mögött álló személyzet is.
|
 |
Az Úszás és Vízi Sportok Tanszék babáival |
|
Menetrendszerű teltház
Kijelenthetjük, hogy a TF-napok a fővárosi egyetemek, főiskolák nyitott rendezvényei között igen előkelő helyet foglal el a látogatottság tekintetében. Hiszen a rendezvény nem csupán az aktuális TF-hallgatóké, hanem szeretettel várnak minden egykori és majdani hallgatót, illetve bárkit, aki tartalmas szórakozásra vágyik. Igaz, hogy a „külsős” érdeklődők, szórakozók leginkább az esti órákban jelennek meg a kar területén, hiszen rendszerint akkor veszi kezdetét a hajnalig tartó buli. Ezúttal is több sátor állt a látogatók rendelkezésére, melyek differenciált programja elsősorban a zenei ízlések mentén alakult.
Minden évben nagy várakozás előzi meg a különböző tanszékek bemutatóit. Most sem volt ez másképp. Ilyen közel a vizsgákhoz jól esik a hallgatóknak meglehetősen mókás helyzetben, szórakozva és szórakoztatva látni tanáraikat, akikkel majd a kollokviumok, zárthelyik alakalmával találkoznak, azonban az már egy egészen más szituáció. A bemutatók elsődleges célja, hogy lefektesse az egészséges emberi (ebben az esetben inkább a tanár és diák közti) együttélés és viszony alapjait. Biztosítva a hallgatókat a kollegiális légkör és az együttműködés tökéletes meglétéről. Az előadások idejére az Aula zsúfolásig megtelik, leginkább csak a műsor végén szembesülnek a nézők, mennyien is voltak az előadóban. De a szűkös helyért, a kevés levegőért mindig kárpótol a prezentált program hangulata és minősége.
Biztos befutóként
Az idei diákrektor-választás a korábbi gyakorlattól eltérően nagyon egyszerűen zajlott le. Ugyanis ezúttal egyetlen hallgató, Kövecs Mátyás (képünkön) indult a választáson. A lehetséges aspiránsok hiányának ellenére beszédét természetesen meg kellett tartania, mely az általános gyakorlat szerint a legmeghatározóbb hatást gyakorolja a választókra. Ha több jelölt is indul, a beszédeket követően a közönség tapsának erőssége alapján dől el, ki kapja a megtisztelő címet. A taps tehát ezúttal is zúgott, csupán a különbségtétel aktusa maradt el, így Mátyás a beszédet követően azonnal megkaphatta a diákrektorság elkerülhetetlen kellékét, a talárt, illetve a titulussal járó elismerést, tiszteletet.
Csermely Gábor
|