Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2008/8. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · IX. évfolyam 8. szám · 2008. június 20. |
|
Sürgős és hathatós beavatkozásra van szükség az egészségügyi ellátást egyre jobban fenyegető emberi erőforrás válsága miatt. A migráció, a pályaelhagyás, a csökkenő szakemberképzés mára egyes területeken krízist idézett elő. A helyzet megoldása csak átfogó emberi erőforrás stratégiával képzelhető el, ezért a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja a szakmai szervezetekkel az Európai Bizottság és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával június 18-án megrendezi az I. Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórumot. A kialakuló egészségügyi humánerőforrás válságot menedzselni kell, és életpályamodellt kell kialakítani a területen dolgozók számára – állították egybehangzóan azok a szakemberek, akik a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának szervezésében háttérbeszélgetésre hívták a sajtó munkatársait június 10-én. Megfogalmazódott, hogy sürgős beavatkozásra, átfogó stratégiára van szükség, ezért június 18-án az Egészségügyi Menedzserképző Központ megrendezi az I. Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórumot az Európai Bizottság és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával, hazai és külföldi szakemberek részvételével. A háttérbeszélgetésen a deklaráltan megoldás-orinetált Fórum témájához kapcsolódva a szakemberek elemezték az egészségügyi humánerőforrással kapcsolatos helyzetet, meghatározták a beavatkozási lehetőségeket rövid- és hosszabb távon. A közös fellépést, az egészségügy kiemelt kezelését szorgalmazták, mivel az egészségügy fenntarthatóságát veszélyezteti a munkaerőhiány. A lakosság egészségének kérdése gazdasági érdek is – ugyanakkor Magyarországon az egészségügyre fordított kiadások aránya a GDP 4,7 százalékát teszi ki, amellyel az európai országok sereghajtói közé tartozunk. Jelentős migráció, elapadó utánpótlás Az egészségügyi emberi erőforrás problematikája nem magyar sajátosság, a helyzet javítása nemzetközi szinten az egészségpolitika prioritásai között szerepel, ugyanis globális méretű krízis mutatkozik – indította a beszélgetést dr. Szócska Miklós, a menedzserképző központ igazgatója, aki házigazdaként a beszélgetést moderálta. A nyugat elszívó hatása különösen nehéz helyzetbe hozza hazánkat: keletről már nem érkezik utánpótlás, mivel nem mi vagyunk a környező országokból érkező egészségügyi munkavállalók célpontjai, hanem a fejlettebb országok. A krízis első jeleit a hiányszakmák jelezték dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint, aki úgy véli, hogy ma már szinte nincs olyan szakterület, amelyben ne lenne hiány. Először a szakorvosok hiányoztak, aztán egyre inkább az ápolónők és az egyéb szakdolgozók, ám nem lehet külön kezelni a kérdést, hiszen hiába van szakorvos, ha nincs szakdolgozói személyzet. Ismertette a szövetség 2005-ös felmérését: 100 kórház adatai szerint 2500 szakorvos hiányzott az egészségügyből két éve, a tendencia pedig nem javult. A létszámgondok már a kórházi minimumfeltételek biztosításakor látszódtak, ám a helyzet az eu-s munkaidő direktívák bevezetésekor vált igazán kényessé. „Ha valaki azt állítja, hogy jelenleg a foglalkoztatás teljes mértékben a jogszabályoknak megfelelően történik, az téved vagy hazudik” – fogalmazott keményen. A helyzet vázolása után javaslatát is ismertette: lehetőség szerint minden egészségügyi munkaerőt vissza kell hozni a pályára (legalább ezer orvosi végzettségű orvoslátogató van, több száz pályaelhagyó, és számukat sem tudják a külföldön munkát vállalóknak). Hogy miként? Vonzó feltételekkel, vagyis pluszforrásokkal, amelynek csak a mértékén lehet vitatkozni, szükségességén nem. Többszöri újságírói érdeklődésre Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamara (MESZK) elnöke számszerűsítette az igényt: legalább 10-15 százalékos fizetésrendezés kell, és a magasabb béremelést, a szükséges fedezetet az elkövetkező évekre is biztosítani kell állami garanciával. Az anyagi lehetőségeket illetően pesszimistán nyilatkozott dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke: a konvergenciaprogramban a közszféra bére meghatározott, és kormányzati szinten inkább a magánszolgáltatókat preferálják, közszférából igyekeznek kiszorítani az embereket. Válságmenedzselés kell! Egészségügyi ellátás helyett szociális lesz a kórházakban, jósolta Füstös Márta, a Semmelweis Egyetem vezető-főnővér helyettese az egyre súlyosbodó szakdolgozói hiányra utalva. Olyan mindig lesz, aki kivigye az ágytálat, azonban a képzett szakápolók, dietetikusok, gyógytornászok elhagyják az egészségügyi ellátás területét. Öt éve nem változik a fizetésük, tette hozzá Horváthné Nagy Katalin klinikus főnővér, lassan arra se futja, hogy BKV-bérletet vegyenek a dolgozók a munkába járáshoz. Felpanaszolta azt is, hogy több kedvezményt, így például a vasútra vonatkozót is megszüntették, pedig sok szakdolgozó ingázik, mert a nővérszállók erősen kifogásolható állapotban vannak. Becslések szerint hat-nyolcezer dolgozó hiányzik a területről egy másik felmérés szerint, amelyet Balogh Zoltán ismertetett. A MESZK harminckilenc súlyponti kórházat vizsgált, és a kiemeltek körében 3500-4000 fős létszámhiánnyal találkoztak, s ezt az eredményt vetítették ki a teljes intézményi körre. Ekkora hiányt csak válságmenedzseléssel lehet kezelni, szögezte le az elnök, aki hosszú távon az egészségügyi dolgozók életpályamodelljének kialakítását is szorgalmazta, akár eu-s források bevonásával. A munkaerőhiány további romlására lehet számítani az egészségügyi képzés elégtelensége miatt is. Drámai adattal illusztrálta mondandóját: 2001 óta 60 százalékkal csökkent az iskolából kikerülő ápolók száma, tavaly csupán négyszázan végeztek. Jelenleg feleannyi ápoló képeznek, mint orvost, és az ápolónőképzők sorra zárnak be a szűkülő képzési igény miatt. Mert mit mondanak a szülők a gyermekeiknek? Annyi gond van az egészségügyben, tanulj inkább más szakmát – idézett egy képzeletbeli dialógust az elnök. Az oktatás megváltoztatása is a megoldásra váró feladatok egyike, ugyanis jelenleg érettségi után még három évet kell tanulni az OKJ-s bizonyítványért, ugyanakkor ennyi idő alatt már diplomát is lehet szerezni. A mai technikusképzéshez hasonlóvá kellene alakítani az ápolóképzést, kicsit enyhítve az Unió rigid képzési szabályait. Milyen fizetést várnak a pályakezdők? A kérdésre dr. Eke Edit, az SE Egészségügyi Mendzserképző Központ szakértője válaszolt egy 3500 kérdőíves kutatás eredményének ismeretében. A rezidensek nettó 200, a szakorvos-jelöltek 300, a szakorvosok 400 ezer forinttal lennének elégedettek, ezzel szemben jelenleg 93, 90, illetve 100 ezer nettót keresnek átlagosan. Dr. Eke Edit szerint fel kellene mérni, mibe kerülnek a pályaelhagyók, de felmérés híján is úgy vélte, hogy egy béremelés még mindig nem lenne arányos azzal, amit az állam veszít a pályaelhagyók miatt. A társadalmi megbecsültséget igyekeztek vizsgálni egy másik kérdéscsoportban: hányan választanák újra az orvosi pályát az általános orvos rezidensek közül. A válaszadók 72 százaléka ismét orvos lenne, de 28 százalékuk nem. A nemmel válaszolók magas aránya riasztó érték a kutató szerint: „A pályájukat épp csak elkezdő, fiatal, várakozásokkal teli, kihívásokra éhes emberekről van szó, akik sokat küzdöttek a diploma megszerzéséért!” – fogalmazta meg aggodalmát. A résztvevők közül többen javasolták, hogy bár kényes téma, de a középkorúak körében is el kellene végezni a felmérést – borítékolták is az eredményt: szerintük sokkal rosszabb arányok születnének. Veszélybe került a fenntarthatóság Több elképzelés is megfogalmazódott még a helyzet javítására: például a nők részmunkaidős foglalkoztatása, a pályára visszatérni akarók és a külföldről hazatérni szándékozók segítése. Felvetődött a szűkebb egészségügyi struktúra lehetősége, ám Vízvári László, az Egészségügyi Továbbképző Intézet igazgatója szerint a szűkebb struktúrában nem jelenik meg a feleslegessé vált létszám, s példaként hozta a mentés és a betegszállítás különválását: a mentőápolók nem mentek át a betegszállítókhoz, ugyanis 98 százalékban semmiféle szakvégzettségük nincs a betegszállításban dolgozóknak A képzési számok leestek, az utánpótlás leapadt, korán halnak az egészségügyesek, minden negatív hatás együtt van, ami egyre rosszabb irányba viszi a rendszert. Cselekedni kell, következetesen átrendezni a társadalmi prioritásokat, mert a fenntarthatóság került veszélybe – foglalta össze az elhangzottakat dr. Szócska Miklós azzal, hogy mindezen gondok miatt a fórum középpontjába az egészségügyi emberi erőforrások helyzetét és a szakemberképzést állították. Fotó, szöveg: Sándor Judit |
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2008/8. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|