Május 15-én az Ápolók Napja előestéjén tartották a Semmelweis Egyetemen a „Fórum az Ápolásról” rendezvényt. Az egészségügyi reformőrület és a napi fenntarthatósági problémák miatt magasra emelkedett hírfogyasztói ingerküszöböt egy ilyen rendezvény vagy az erről szóló félperces hírek nehezen törik át, a fórumnak mégis különleges szerepe volt. Miért van ez?

1  A fórum nem hivatalos rendezvény volt, azt egy klinikai osztályvezető főnővér kezdeményezte, de kezdeményezése több száz ápolót és több tucat ágazati vezetőt mozgatott meg, akik az ország minden részéből érkezve, egy munkanapon az esti órákig együtt maradva tettek hitet amellett, hogy végigküzdik harcukat, ami az ápolás társadalmi helyzetének jobbításáról szól.

2  A fórum összefoglalta az ápolás átfogó problémáit, amelyek ugyan eddig is nyilvánvalóak és égetőek voltak, számos fórum és tanulmány is foglalkozott velük, valódi beavatkozás azonban ennek ellenére mégsem történt.

Összefoglalva elmondható, hogy az ápolók létszámának csökkenése, az ápolásügy és az ápolói kar gondjainak rendszerszintű és teljes elhanyagolása miatt olyan helyzet állt elő amelyben:

• sérül az ellátás biztonsága, a betegek gyógyulási esélye;
• súlyosan sérül az ellátás minősége;
• a túlterheltség az elkötelezett, és a pályát vagy az országot elhagyni nem kívánó ápolók teljes kiégetésével fenyeget;
• a túlterheltség fenyegeti az ápolók és az egészségügyi dolgozók egészségét és fizikális jólétét;
• rövid- és középtávon az ország demográfiai helyzete az ápolói munka iránti igények további növekedésével, míg az egészségügyi dolgozók demográfiai helyzete az egészségügyi dolgozók teljesítményének további csökkenésével jár. Ennek társadalmi következményei beláthatatlanok;
• a túlterheltség, a negatív motivációs környezet, az anyagi és társadalmi megbecsülés teljes hiánya, a külföldi munkavállalás anyagi vonzása és végtelen lehetősége a szakma további, akár teljes elnéptelenedésével fenyeget, amit a jóformán nullával egyenlő ágazati iskolai jelentkezési adatok egyértelműen bizonyítanak. Az utánpótlás mára elapadt!

3  A problémák és ezek következményei tehát ismertek, nem a problémák „karaoke” szerű ismételgetése, hanem azonnali válságkezelés szükséges. A május 15-i Fórum az Ápolásról, ennek kimondása miatt is, mérföldkő volt.

4  A válságkezelés és a válságkezeléshez szükséges erőforrások mérete, a társadalmi prioritások átrendezése azonban komoly következményekkel járhat, és társadalmi egyeztetést igényel. Ennek alapfeltételeit meg kell teremteni:

• a mindenkori egészségügyi kormányzatnak (a múlttól eltérően) megfelelő helyen kell kezelnie az ápolás kérdéseit, és az adminisztráción belül megfelelő reprezentációt kell biztosítania az ápolásügynek. Erre a fórumhoz intézett üzenetében a jelenlegi miniszter ígéretet tett. A személyes elkötelezettségen túl a válságkezelés megvalósítása következetes kormányzati cselekvést (beleértve a fiskális politikával való egyeztetéseket), sőt kormányzati ciklusokon túlmutató stratégiát igényel;
• az ápolási hivatást gyakorlóknak és reprezentánsaiknak is egységesen, szervezetten kell fellépniük érdekeik és az ápolásügy képviseletében. Az ápolói, szakdolgozói kar problémáinak kezelése szerves egységben kell, hogy történjen az általános egészségügyi emberi erőforrás krízis megoldásával.
• meg kell teremteni a szakmai és társadalmi egyeztetés intézményét. Az egyeztetés hivatalos fóruma nélkül a gyors és hatékony beavatkozás reménytelen;

5  A fórum a válságkezeléshez számos témát is megjelölt, amelyek közül több akár intézményi, osztályos szinten is fejleszthető, de az országos szintű válságkezelés alaptételeit is jelentik. Ezek:

• az ápolói, szakdolgozói képzési rendszer azonnali felülvizsgálatra szorul, a képzési formákat vonzóvá kell tenni;
• a képzés vonzóvá tételét ösztöndíj-programokkal kell támogatni, amelyekhez mozgósítani kell az egészségügy fejlesztésére rendelkezésre álló uniós források érezhető részét. A probléma mérete miatt, ha szükséges, átcsoportosítást kell végezni, kevésbé fontos programok terhére;
• fel kell tárni az ápolás, a krónikus ellátás fenntarthatóságát biztosító forrásteremtési lehetőségeket;
• a társadalmi prioritások átrendezésével is biztosítani kell a szükséges anyagi ösztönzőket. Nem az uniós szinten alacsonynak mondható egészségügyi kiadások felelősek a költségvetés egyensúlyának felborulásáért! Ennek ellenére az egészségügyi dolgozók aránytalanul nagy részt vállaltak a konszolidáció anyagi és lelki terheiből;
• orvos és ápoló egy hajóban utazik, egyik a másik nélkül tehetetlen. Fejleszteni kell az orvosi és ápolói kar csapatmunkáját, az együttműködés kultúráját (ez vonatkozik valamennyi egészségügyben érintett szakma együttműködésének fejlesztésére is);
• felül kell vizsgálni az ápolási rendszert, a szakmai rendszer-szervezés elveit;
• az ápolók foglalkoztatási formái szintén felülvizsgálatra szorulnak. Vonzó, részidős, csoportos munkakör-megosztást lehetővé tevő foglalkoztatási formák kialakítására van szükség;
• az ápolói hivatást gyakorlók életstratégiájának kialakítását és az életstratégia alakítását célzottan kell támogatni, akár uniós programok indításával;
• az ápolás rövid távon fokozódó problémái miatt szükséges a hozzátartozók és az önkéntesek szervezett mozgósítása, szervezett és céltudatos képzése, az ápolói karral való szervezett együttműködésének fejlesztése;
• komoly lehetőséget jelent a csökkent munkaképességű, és az egészségügyet helyzetüknél fogva belülről jól ismerő honfitársaink egészségügyi munkavállalási lehetőségeinek feltérképezése és megteremtése;
• az anyagi ösztönzők mellett számos lehetőség adódik az egészségügyi dolgozók támogatására:
  • többműszakos munka mellett a családokat támogató társadalmi intézmények (bölcsőde, óvoda, közoktatás) sorsának alakításában különös súllyal kell figyelembe venni az egészségügyi dolgozók szükségleteit;
  • nővérszállók fejlesztésével, a méltányos életkörülmények biztosításával sokat lehet javítani a megbecsültség érzésén;
• az ápolói szakma elnéptelenedése miatt a jelenlegi méretű ellátórendszer fenntarthatósága kétséges. Elkerülhetetlennek látszik az emberei erőforrások koncentrációja, ami következményesen intézmények, intézményi részlegek megszűnését jelentheti. A válságkezelésnek fel kell készülnie e súlyos konfliktusokkal járó problémák gondozására is;
• az egészségügyi emberi erőforrásokkal stratégiailag kell gazdálkodni, a kapacitásredukció során elbocsátott ápolók szakmába való visszatérését ösztönözni kell;
• céltudatos és kreatív tájékoztatási-meggyőzési munkát kell indítani a bulvármédia egészségügyi dolgozók megbecsülését érintő negatív hatásainak ellensúlyozására.

6  Az emberi erőforrás krízis kutatásával foglalkozó szakértők vállalták, hogy a májusi fórum kezdeményezését felkarolják, és a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ szervezésében, az országos szakmai szervezetek támogatásával hamarosan rendezendő Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórum keretében folytatják a megkezdett munkát. E rendezvényről is olvashatnak beszámolót az újság csak webes cikkei között.

Csetneki Julianna
Ápolásvezetési és Szakdolgozói Oktatási Iroda vezetője, egyetemi vezető főnővér

Dr. Szócska Miklós igazgató
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ