Avatás előtt Matolcsy András, Tulassay Tivadar és Kopper László

Európai dimenziójú nagyberuházásnak nevezte prof. dr. Tulassay Tivadar rektor az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben május 21-én átadott szövettani diagnosztikai egység megteremtését, utalva ezzel az új létesítmény jelentőségére. Az avatási ceremónián nemcsak a jelen és a közelmúlt munkálkodóiról emlékeztek meg, hanem – portréjának leleplezésével – e tudományterület fejlődésében egykor fontos szerepet játszó dr. Balogh Ernő professzorról is.

Nagy örömet jelent nyomon követni egyik legrégebbi, jeles intézetünknek azt a fejlődésvonulatát, amelynek során egymás után valósul meg – sok küzdéssel, odafigyeléssel és ráfordítással – az elődök által kigondolt, kidolgozott koncepció a stafétát átvevő utódok erőfeszítésével. Ebből is látható, hogy az egyetemen belüli segítőkészség és egyet akarás milyen jelentős eredményekhez vezethet. A megfelelően felkészült vezetők és a megfelelő civil támogatás valóban pótolni tudja mindazt, amit a közpénzekkel sáfárkodó kormányzat netán elmulasztott – mondta ünnepi beszédében Tulassay rektor úr. Hozzátéve: az új szövettani diagnosztikai egységbe látogatók nemcsak azt látják, hogy itt milyen feladatok hogyan valósulnak meg, hanem azt is, hogy ide a patológiának és a diagnosztikus működésnek olyan mértékű koncentrálódása történik, amely ezt a méltán nagyhírű intézetet – felszereltségével, logisztikájával, infrastruktúrájával – európai szintre emeli.

Egy laborbelső

Beteljesített álom

Legnagyobb álma valósult meg a laborrendszer átadásával az előző intézetvezetőnek, dr. Kopper László professzornak. Ahogy az ünnepségen elárulta: régóta törekedett már arra, hogy szűnjék meg a FOK-kal való társbérlet – költözzék el innen a kar fantomlaborja –, és az intézet fő tevékenysége végre méltó helyet kapjon. S amikor a Fogorvostudományi Kar új otthonra lelt a Szentkirályi utcában, elérkezett az idő valóságra váltani az álmot, és örül annak, hogy utódja partner volt ebben, folytatta az általa megkezdett munkát. „Remélem, hogy az új egység nemcsak az intézetnek az érdekeit és jövőbeli hasznát szolgálja, hanem, ahogy rektor úr is mondta, a világ minden tájáról ideérkezőknek megmutathatjuk, hogyan dolgoznak itt.” – jegyezte meg Kopper professzor.

„A beruházás mintegy 50 millió értékben az intézet produktuma, plusz teljesítménye, és nagyra becsülendő az a cél, hogy ezt a pénzt nem szétosztottuk, nem hazavittük, hanem a saját munkahelyünk javítására, a betegellátás szolgálatára fordítottuk” – hangsúlyozta prof. dr. Matolcsy András intézetigazgató. Majd sorra megköszönte az álom megvalósítását maximálisan támogatók munkáját: a kivitelezőkét (a Szilassy László vezette Pesti Építő Kft.), a berendezéseket készítőkét (Watcher Kft. és Szamák Miklós), valamint a berendezésben és a működtetésben kreatív módon részt vevő munkatársak, asszisztensek, orvosok áldozatkészségét. Az intézetvezető professzor azon reménye, hogy a megteremtett lehetőséggel a patológiai munka színvonalának emelése gyorsabb, modernebb diagnosztikával valósulhat meg – szolgálva ezzel a betegeket és az egyetemet – beteljesülni látszik. Efelől semmi kétsége nem volt azoknak a vendégeknek, akik az ünnepélyes átadás után végiglátogatták a színekkel, színárnyalatokkal egymástól megkülönböztetett, a szemnek és a tudománynak egyaránt tetszetős szobák sorát: az immunhisztokémiai, a citológiai, a szövettani laborokat, s a különböző kiegészítő helyiségeket.

Humánus helytállással

Az intézet külső és belső látványa bizonyára elégedettséggel töltené el nemes Balogh Ernőt, kit munkálkodása idején, az akkori politikai légkörben nem méltányoltak, az utódok azonban kárpótlásként arcképének megfestetésével tisztelegtek emléke előtt.

A tanár úr 1890-ben született Nagyszalontán, s 1913-ban, a Budapesti Tudományegyetem elvégzése után, itt lett tanársegéd. 1925-ben nevezték ki a Szegedi Tudományegyetem Patológiai Intézetének tanárává. 1927-ben visszahívták a budapesti egyetemre, hogy a II. Patológiai Intézetet irányítsa. Két évvel később sikerrel kezdeményezte egy kísérleti rákkutató intézet megalapítását. 1934-ben a két intézetet az Üllői út 26-ban egyesítették, s ezután ő vezette az immár Kórbonctani és Rákkutató Intézetet. 1933-35 között az Orvosi Kar dékánja volt, s az MTA tagja. A háború befejezése után azonban állásából fölmentették és nyugdíjmegvonással sújtották. Ettől kezdve 1950-ig beosztott orvosként az Országos Onkológiai Intézet Patológiai Osztályán, majd 1964-ben bekövetkezett haláláig főorvosként a Heim Pál Gyermekkórház főorvosaként dolgozott.

Svenda István

Klinikopatológiai szemléletét, a kutatás és a patológia összetartozására irányuló törekvését számos közleménye mutatja: például A kísérletes rákkutatás tanulságai a klinikus számára vagy A tüdőbeli elsődleges rákok kórbonctani kísérleti szövettani gyakorlati tanulságai című munkája. Rendkívül szenvedélyes, igen szigorú oktató volt, de messzemenőkig humánus ember, és a visszaemlékezők szerint háttérbe szorításában szerepet játszott polgári gondolkodása, nyugatorientáltsága. Ennek bizonyítékául Matolcsy professzor felolvasta azt a levelet, melyből kiderül: mekkora bátorsággal, helyállással akadályozta meg 1938 októberében Balogh tanár úr, hogy az egyetemre betörő 30 fős csoport elhurcoljon zsidó diákokat. E történet zárásaként a jelenlegi és az előző intézetigazgató leleplezte a könyvtárban méltó helyre került portrét. Alkotója, Svenda István festőművész lapunknak elmondta, hogy munkájához mintául egy eléggé rossz minőségű fénykép szolgált, ahol ráadásul kalapban ábrázolták a professzort, arcának, fejének eltakart részleteit a csoportképeken látottakból kellett „hozzákomponálnia”.

T.K. – T.A.