Ivády Vilmos

A tavalyinál nehezebb év vár egyetemünkre az idén. Sok múlik azon, hogy milyen ügyesen gazdálkodnak majd a szervezeti egységek – jegyezte meg az aktuális egyetemi költségvetés kapcsán dr. Ivády Vilmos gazdasági főigazgató, akit a fejlődés, előrehaladás buktatóiról és egyebek mellett a központi épület elodázhatatlan felújításáról is faggattunk.

– Az ez évi költségvetés összeállításakor az volt a fő szempont, hogy a most meglévő funkcióinkat ésszerűen fönntartsuk, ezért némiképp túlterveztünk. Minden szervezeti egységnek akkora keretet biztosítunk, amennyiből meg tud élni, ami általában magasabb összeg, mint amekkora nettóbevételt termel. Tehát bizonyos (2,2 mrd Ft-os) túlosztás van a rendszerben – tájékoztat a gazdasági főigazgató. – Szándékosan vállaltuk ezt a kockázatot, mert azt gondoljuk, ha lesz több-biztosítós rendszer, akkor az egyetem így jobb pozícióból léphet a versenybe. Nem szeretnénk most lerombolni egy későbbi jó piaci helyzet lehetőségét azzal, hogy visszafejlesztjük a kapacitásainkat és infrastruktúránkat: további orvosokat, nővéreket, más szakdolgozókat bocsátunk el – és elküldjük a most még hozzánk jövő betegeinket Ebből a megfontolásból készítettük el az üzemgazdasági költségvetést. Noha a gazdálkodási keretek mögött jelenleg nincs annyi bevétel, mint amennyit szeretnénk, de az év folyamán ez az egyensúly létrehozható: vagy úgy, hogy a szervezeti egységek nem költik el teljesen a kereteiket, vagy úgy, hogy növeljük a szállítókkal szembeni tartozás állományunkat, és arra is van kilátás, hogy az esztendő folyamán többletbevételhez jutunk. Vélhetően ezek együtt finanszírozzák majd meg ezt a túlosztást.

Egyhangú támogatás

– Miből remél többletbevételt?

– Jelenleg 18-20 százaléknyi teljesítménnyel vagyunk a TVK (teljesítményvolumen-korlát) fölött. Forintra átszámítva ez 2,5-3 milliárdot jelent egy évre előre vetítve, aminek a tényét most már nem vitatja az OEP sem.

– Nincs esély arra, hogy visszamenőleg megkapjuk a korábbi TVK fölötti ellátásért járó pénzt?

– Nincs, mert tavaly ezért a teljesítményért többletbevételekkel bizonyos mértékig kompenzáltak minket. Idén már nem lesznek ilyen bevételek, és a TVK is alacsony, körülbelül 12 ezer súlyszám hiányzik az előző évihez képest. De elsődlegesen nem az a baj, hogy ennyivel kevesebb súlyszámot adtak, hanem az, hogy e mögött betegek vannak, és bizony jóval többen, mint ahányuk ellátását az egészségbiztosító kifizeti nekünk. A kérdés az, hogy ellássuk-e őket, vagy ne? Erre a kérdésre igennel válaszoltunk. Ebben az esetben viszont nem kérdéses, hogy kell a jelenlegi orvos- és nővérlétszám, valamint az épületállomány, ha nem is pont ebben az állapotban és formában. Fejlesztenünk kellene ezeket. Kényszerhelyzetben vagyunk: vállaltuk, hogy minden törvényes eszközzel élve finanszírozzuk az egyetem működését ebben az állapotban.

– Hogyan fogadták mindezt a Szenátus tagjai? Milyen arányban szavaztak a költségvetési terv mellett?

– Egyhangúlag elfogadták a februári ülésen. Amióta én itt vagyok, ez a harmadik költségvetés, amiről szavaztak. Az a tapasztalatom, hogy a megelőző két költségvetés esetén a többségi szavazás mellett mindig volt egy-két tartózkodás. Idén tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Szenátus a költségvetést. A felszólalások is inkább csak kisebb technikai jellegű részeket érintettek. Úgy gondolom, ez jelzésértékű. Külön jólesett, hogy az egyetemi szakszervezet és a Közalkalmazotti Tanács képviselői– akiknek az a dolguk, hogy keményen kritizáljanak egy megszorító költségvetést – még ők is támogatóan álltak hozzá. Ők is belátták, hogy a mostani körülmények között ennél többet nemigen lehet adni.

– Miképpen reagáltak a klinikaigazgatók, akik tulajdonképpen a vállukon viszik a betegellátás nehézségeit?

– Akik értik, hogy miről van szó, azok örülnek, amiért többet kaptak, mint amennyit a bevételük indokolna. Akik pedig azt nézik, hogy mennyi pénz kellene a tényleges működésükhöz, azok továbbra is szomorúak.

Költhető maradványok

– Mennyi maradványt termeltek a klinikák az elmúlt időszakban? Mi jellemezte eddigi gyakorlatukat: amit lehetett elköltöttek, vagy inkább tartalékot képeztek?

– Egyes klinikák inkább mindent elköltöttek, mivel 2006-ig nem volt biztos, hogy megkapják-e a megmaradt pénzüket. De a 2007-es évre már érvényes volt az a szabály – amelyet én terjesztettem a Szenátus elé –, hogy a maradvány a következő évi költségvetés elfogadása után szabadon megnyitható és felhasználható legyen. Ez már a 2008-as esztendőre meg is történt. Ezzel egy időben megnyitottuk a tavalyi teljes évi maradványt is. Innentől kezdve a szervezeti egységeknek az az érdekük, hogy képezzenek tartalékot, mert azt szabadon elkölthetik, fölhasználhatják a tárgyévi gazdálkodás hiányainak finanszírozására. Ha pedig valamelyik egység kevesebb keretet kap, viszont van maradványa, akkor azzal kipótolhatja a működéséhez hiányzó pénzt, ezáltal nem érinti olyan végzetesen a keretcsökkenés.

– Tegyük föl, hogy van olyan klinika, amelyiknek nem csak tavaly sikerült tartalékot képeznie, hanem esetleg olyan ügyesen gazdálkodik az idén is, hogy megint félretehet némi pénzt. Akkor 2009-re a 2007-es maradványt is viheti tovább?

– Persze, e tekintetben nincs időlimit. Nagyon sokat, sőt, a jelenlegi helyzetben egyre inkább számít a szervezeti egységek felelős, mindenre odafigyelő, alaposan átgondolt gazdálkodása.

– Mivel lehet még kézben tartani ezt a számunkra nem túl kedvező helyzetet?

– A beruházások visszafogásával. Ezen kiadásaink összértéke 3 milliárd forint fölött volt korábban, most alig érjük el a 2 milliárdot. Ami azt jelenti, hogy nem végezzük el az egyébként szükséges felújításokat, nem veszünk új gépet, műszereket vagy a szükségesnél ritkábban cseréljük azokat. Ezáltal romlik a versenyképességünk, a betegellátás színvonala, az épületek lepusztulnak. Lehet pénzügyi egyensúlyt teremteni, de az a kérdés, milyen áron?

– Két-három év alatt nagyon le lehet maradni…

– Erről van szó. Átmenetileg szinten tudtuk tartani a likviditást, de ennek az az ára, hogy három év alatt fölhalmozódtak az elmaradt, magas technológiát igénylő beruházások. Egy klinikaigazgatónak természetesen szörnyű, ha épületének teteje beázik, de ha mindezek mellett a legkorszerűbb készületeket sem vesszük meg, akkor előbb utóbb elveszti a betegeit.

Kulturált körülmények

– Meglehetősen komoly dilemmát jelenthet a fejlődés, fejlesztés akkor, amikor tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér. Már tavaly szó volt róla, hogy nekivágnak, végül mégis elhalasztották a főépület korszerűsítését. A felújítással viszont már nem várnak tovább.

– Nem luxus célokat szolgál a korszerűsítés, ezt már az elején leszögezhetem. Aki ilyet állít, az nem éppen jóindulatáról tesz tanúbizonyságot. A vezetők irodáihoz, néhány kivétellel, nem is nyúlunk hozzá. Arról van szó, hogy a nagy egyetemek közül már jószerivel csak nekünk van olyan központi épületünk, ahol szakadt a linóleum, állandó a beázás, a hallgatók százasával állnak sorban beiratkozáskor, nincs egy szék, amelyre leülhetnének. Arról nem is beszélve, hogy a vendégeket nem tudjuk méltóképpen fogadni, nincs megfelelő tárgyaló – a szenátusi terem tudományos ülésekre, ünnepi rendezvényekre való, nem napi megbeszélésekre, tárgyalásokra –, s mindenkit érintő gond a kevés mellékhelyiség. Hogyan lehetünk így versenyképesek? Ha pedig elhatároztuk, hogy változtatunk a jelenlegi állapoton, akkor ebből az egykor patinás, jelenleg műemléki védelem alatt álló épületből eltüntetjük a szocialista időből örökölt lámpákat, és egyéb elemeket, kicseréljük a fal- és padlóburkolatot. Úgy állítjuk helyre, hogy az utókornak is adjunk valami szépet, maradandót. Ám, ami a lényeg: a korszerű kiszolgálás, ami megillet mindenkit, aki idejön, nem beszélve arról az igényről, hogy megfelelő körülmények között tudjon dolgozni, akinek itt van a munkahelye. Nézze meg például a GYTK Dékáni Hivatalát: egy kis, szűk folyosóról nyílik, alig látható helyen, a dékánnak nincs külön szobája! Vagy meg lehet nézni a rektorhelyettesek szobáit: olyan aprócskák, hogy nem lehet a vendégeket leültetni. Milyen képet mutat mindez egyetemről?

– Most megvan rá a pénz?

– Igen, az első ütemre megvan. Ez azt jelenti, hogy idén nyáron szeretnénk elkezdeni a munkákat, és reményeink szerint őszre elkészülne. Ebben az első ütemben történne a lépcsőház felújítása, a vizesblokkok rendbetétele és az úgynevezett belső udvar lefedése, az oda nyíló ablakok kinyitása. Gyönyörű zárt teret alakíthatunk ki, ahol várakozhatnának például ügyintézésre a diákok – sorszámhívót szerelünk majd fel –, s amíg sorra kerülnek, kényelmesen leülhetnek. A külföldi hallgatókat egyébként célszerű lesz a Tűzoltó utcai új Oktatási Központban fogadni. A központi épületbe érkező hazai és külföldi vendégeink pedig ezután nem a diákok sorfala között fel-alá sétálgatva várnának a rektorra vagy a többi vezetőre.

– Lesz beléptető rendszer is?

– Az első ütemben nem. Egyelőre fontosabb például a vízvezetékek – legalább a strangok – cseréje, mert folyton tönkremegy valamelyik. Ha valaki fölnéz a mennyezetre, nem hinném, hogy a málló vakolat látványtól földerül. Gépészeti tervet is kell készíttetni. Habár nem akartunk erre pénzt kiadni, de e nélkül lehetetlenség dolgozni, mert olyan összevisszaságban futnak a kábelek, vezetékek, hogy egyszer muszáj feltérképezni az épületet ilyen szempontból, és rendbe tenni. Fontos, hogy mindazt a falba rejtsük, ami bár odavaló, mégis falon kívül helyeztek el. Jó lenne kicserélni a radiátorokat is – mostanában dől el, hogy a jelenlegi formában, vagy padlóba süllyesztetve helyezzük majd el az újakat. Aztán ott vannak a klímaberendezések, amik jelenleg szanaszéjjel: ablakokon, a falakon kívül-belül helyezkednek el. Magam azt mondom – tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik, meglennénk klíma nélkül azon a néhány nyári napon, amikor óriási a hőség, de a dolgozók megszokták, igénylik, hogy legyen. Nincs más választásunk, minthogy központi klímát alakítsunk ki. Ha rajtam múlna semmit sem szerelnék be, kivált nem egy ilyen vastag falú épületben, ahol, ha például, reggel szellőztetünk, akkor 25 foknál nincs melegebb még kánikulában sem. Ráadásul általában a legmelegebb napokban vannak a legtöbben szabadságon. A klimatizálás nem olcsó: sem a kialakítása, sem a működtetése. Megdrágítja a fenntartási költségeket.

Tetőtérből irodák

– Az átépítések kapcsán gondolkodnak-e az épület esetleges továbbfejlesztéséről is? Gondolok itt bővítési, terjeszkedési lehetőségek megtalálására?

– A jövőre kezdődő második ütemben egyrészt megoldanánk, hogy a mozgáskorlátozottak is bejuthassanak az épületbe. A II. Belklinikához eső udvar felől lépcsőházat alakítanánk ki lifttel. Másrészt, ha pénzünk lesz rá, a tetőtér beépítésével mintegy 700 négyzetméternyi irodaterületet nyerhetnénk. A hátsó udvar felöli részen a tető alacsonyabban van, ott nyilván meg kell emelni a tetőt, és egyúttal elvégeztetnénk a tetőcserét is, amivel későbbi beázások miatti felújításokat előzhetnénk meg. Végül a harmadik ütemben ráférne a szépítés az épület külsejére is, de azt jó lenne a II. Belklinika és a Bőrklinika épületével együtt elvégezni. Erre pályázhatnánk, és akkor egyúttal a nyílászárókat is rendbe tehetnénk.

– Sikerül majd elegendő pénzt szerezni a kivitelezéshez?

– Az első ütem bekerülési költségét 3-400 millió forintra becsüljük, a végleges összeg csak a pályázat meghirdetése után kapott kivitelezői árajánlatok alapján derül ki. Idén megpróbáljuk halasztott fizetéssel végeztetni a munkálatokat. A második ütem is az elsővel nagyjából hasonló összegbe kerül majd. Ebből a tetőtér-kialakítás úgy 140 millióból kijönne, amit ingatlaneladásból fedeznénk. Értékesítenénk a Rökk Szilárd utcai épületet – most folyik értékbecslése –, az ott dolgozókat pedig a tetőtér-bővítés után az Üllői út 26-ba költöztetnénk.

– Van vevő a szóban forgó épületre?

– Lenne, sokan érdeklődnek belvárosi ingatlanok iránt. Az eladási ár, úgy gondolom, fedezné a tetőtér-kialakítás költségeit. Emellett, ahogy már mondtam, megpróbálunk pályázati pénzeket is mobilizálni. A nélkül nem megy, bár elég nagy, legalább 50 százalékos önerőt kell produkálni, de még mindig jobb, mintha semmit sem kapnánk. A rekonstrukció költségét leginkább az növeli meg, hogy ha valóban odaillő stílusú fal- és padlóburkolattal, lámpákkal akarjuk felszerelni a főépületet. De azt hiszem, hogy az egyetem megítéltetésénél ma már nagyon sokat jelent, hogy miképpen tudjuk magunkat kiszolgálni, hogyan fogadjuk az üzleti partnereinket, és egyáltalán, mennyire racionális az épület üzemeltetése.

Nehéz előrelépés

– Marad a GYTK Farmakognóziai Intézete a központi épületben a felújítás után is?

– Ez még nyitott kérdés. Az eredeti terv szerint a Tűzoltó utcai új Oktatási Központba költözött volna a kar, de a számára odaképzelt szárnyépület pénzhiány miatt jelenleg nem épül meg. A Hőgyes Tömböt kellene felújítani. Nagyon drága lenne helyreállítani az egyébként ugyancsak szép épületegyüttest–, viszont ezt nem tudjuk PPP konstrukcióban megfinanszírozni. Azt sem látjuk, hogy mikor lesz erre a munkára fedezetünk. Talán mégis jobb lenne a Tűzoltó utcai projekt második ütemébe bevenni a szárny utólagos, PPP formában történő megépítését. Akkor lenne a GYTK-nak új épülete, és valamilyen más célra még használhatnánk a Hőgyes Tömböt. Mindenképpen egyeztetni kell még a karral.

– Jól hallottam, hogy csúszik az Oktatási Központ első ütemének befejezése?

– A kivitelezők őszre ígérik az átadást. Sajnos, nincs esély arra, hogy augusztus elejére végezzenek. Év közben pedig nehéz költözni, de nem lehetetlen – a FOK is megoldotta tavaly –, tény, hogy többletfeladatot ró ránk. És nem várhatunk a hurcolkodással a tanév végéig, mert közben is fizetni kell az épületért. Az éves üzemeltetési díj az induláskor durván 900 millió forint, aminek felét mi fizetjük, a másik felét az állam – ez az összeg később az infláció és az energia felhasználás függvényében jócskán emelkedhet. Óriási gondot jelent, hogy ki fogja ezt majd finanszírozni, mert nagyon szép, hogy beköltözik majd oda öt elméleti intézet és néhány egyéb egység, de nekik nincs meg a pénzük arra, hogy a FOK-nál megismert konstrukció szerint fizetni tudják a magas bérleti díjat és fenntartási költségeket. A Fogorvostudományi Karnak sincs könnyű dolga, de hősiesen küzdenek azért, hogy teljesítsék az anyagi kötelezettségeiket, miközben szakszerűen végzik a dolgukat. Kialakult egy tömbmenedzsment, amelyik jól végzi a dolgát, odafigyel a gazdálkodásra.

Nemrégiben tárgyaltunk a szemészeti klinikák összevonásáról: év végéig csodát kell tenni azért, hogy összeköltözhessenek. Elindul a kollégiumi PPP-projekt is, és folytatódik a Vas utcai felújítás a harmadik ütemmel, s további PPP beruházásokat kezdeményeztünk a kormánynál. Sokfrontos csatát vívunk nap mint nap. Az egyetem története során alighanem napjainkban teremtődött alkalom a legintenzívebb fejlődésre – a baj csupán az, hogy mindez nagyon rossz finanszírozási feltételek közepette.

Tolnai Kata – Tóth Andrea