Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2008/4. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · IX. évfolyam 4. szám · 2008. április 2.

A kórházak nyilvános minősítésének indikátorrendszere

blank
blank
20080404.jpg

Kovácsy Zsombor

Az Egészségbiztosítás Felügyelet honlapján március végén nyilvános minősítés jelenik meg a kórházakról. Dr. Kovácsy Zsombor elnökkel az adatszolgáltatás módjáról és céljairól, a minősítés indikátorrendszeréről beszélgettünk.

– Hogyan gyűjtötték össze a minősítéshez szükséges adatokat?

– Hozzávetőlegesen 280 kérdést küldtünk ki az egészségügyi intézményeknek, 70%-uk határidőre, február 15-ig visszaküldte válaszait. A megkésett adatszolgáltatásért nem jár szankció, reméljük hamarosan valamennyi kitöltött kérdőív hozzánk kerül. A szolgáltatóktól kapott információk mellett az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatbázisából is merítettünk – az ismertebb mutatók közül például az ágykihasználtsággal vagy a finanszírozással kapcsolatban kaptunk válaszokat –, mert nem kívántuk a kórházakat felesleges többletadminisztrációra kérni. Összességében több száz mutatót gyűjtöttünk össze.

– Kiemelne közülük néhányat példaként a minősítés jellegének bemutatására?

– Az információhalmaz megtekintésével a lakosság többek között arról tájékozódhat, hogy miként működik az intézmények belső menedzsmentje, hogyan zajlik egy-egy kórházban a panaszkezelés, mennyiben érvényesülnek a betegjogok, elégedettek-e az egészségügyi dolgozók, stb.

Kiemelt szakmák

– Az osztályok szintjén, a szakmák elkülönítésével mérik fel a kórházi állapotokat?

– Egységes fekvőbeteg-ellátási kérdőívünkben nem kértünk adatokat az egyes osztályokra vonatkozóan, hiszen ezzel többszörös munkát adtunk volna a kórházaknak. Igyekeztünk tolerálható mennyiségű terhet rakni az intézmények illetékes vezetőire, munkatársaira. A kutatás folyamán két szakmát emeltünk ki: az onkológiát és a szülészet-nőgyógyászatot, mert személyes tapasztalataink szerint ezek érdeklik leginkább a magyar lakosságot. Az előbbinél megismerkedhetnek a kezelést, gyógyítást végző teamek szakképzettségével, az ellátás folyamatának különböző, nemzetközileg is értékelt elemeivel. A szülészet iránt érdeklődők pedig tájékozódhatnak az elérhető többletszolgáltatásokról és az elhelyezési körülményekről. Az elkövetkezendő években más szakterületeket is bevonhatunk a szempontrendszerbe, még az is lehet, hogy a kórházak osztályait külön-külön megszólítjuk. Jelenleg azonban ezen több száz ponttal bíró kérdőív kitöltése tűnt elviselhetőnek az intézmények számára. A kórházvezetőket bevontuk a kérdéssor meghatározásába és a jövőben sem szeretnénk nélkülük, íróasztal mögül dönteni erről.

– Milyen tapasztalatok vonhatók le a kórházak eddig beküldött válaszai alapján?

– A konkrét adatokkal kapcsolatban korai lenne nyilatkozni, annyit azonban elmondhatok, hogy az intézmények többnyire lelkiismeretesen töltötték ki a kérdőíveket. Kollégáim a nyilatkozatok részletkérdéseinek megvitatása céljából minden egyes intézményt meglátogattak, és azt tapasztalták, hogy a kórházvezetők – bár általában nem örültek a több dolgozót napokig lefoglaló adminisztrációs feladatnak – elfogadták, hogy ez az elvárás, és a legjobb tudásuk szerint teljesítették az adatszolgáltatást.

Eltérő szempontok

– Hogyan alakították ki a szempontrendszer?

– Kollégáim a magyar helyzet figyelembevétele mellett alapul vették nemzetközi szinten szerzett tapasztalataikat is. Főként az Egyesült Királyság, Írország, az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland minőségügyi rendszereiben mélyedtek el, de más európai rendszerekkel is megismerkedtek. Az Egészségbiztosítási Felügyelet emellett saját panaszaiból is merített ötleteket, és a sajtóra, médiára is különösen figyeltünk, hogy megtudjuk, mely egészségüggyel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják leginkább az embereket.

– Az OEP és az ESKI mellett más szervezetektől is számíthattak segítségre a projektben?

– Az indikátorrendszer kialakítása előtt szervezett szakmai egyeztetésen részt vett az ÁNTSZ Szakfelügyeleti Központ, a Magyar Orvosi Kamara, a Szakdolgozói Kamara, a Magyar Kórházszövetség, a Medicina 2000, valamint az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE). Mindenkinek a véleményét meghallgattuk és figyelembe vettük, s végül valamennyiük számára elfogadható és a részünkről a legjobbnak ítélt módszert vezettünk be. Természetesen senkinek sem lehet 100%-ig a kedvében járni. Még mindig vannak bizonyos módszertani viták azzal kapcsolatban, hogy a mutatók híven tükrözik-e egy kórház teljesítményét. Ahányan vagyunk, annyiféle szempont alapján döntünk. Ezért azt szeretnénk, hogy az embereknek módjukban álljon olyan szempont alapján választani a kórházak között, ami személy szerint számukra fontos, legyen ez a folyosók színe vagy az ápolási idő hossza. Arra is hangsúlyt fektetünk, hogy elmagyarázzuk: milyen következtetéseket érdemes levonni és milyeneket nem. Ha egy kórházban hosszabb az ápolási idő, még nem biztos, hogy rosszabbul műtenek a sebészek. Lehet, hogy abban az intézményben súlyosabb betegeket kezelnek.

Semleges lista

– Milyen időközönként frissítik majd a honlapra kerülő adatokat?

– Általában évenként tennénk közzé az adatokat, de lehetnek közöttük olyanok is, melyeket fél-, vagy akár negyedévente érdemes újragondolni. Az intézményekkel együtt szeretnénk meghatározni, hogy milyen gyakran érdemes bizonyos adatokat frissíteni.

– Az elsődleges cél a betegek tájékoztatása. Vannak-e egyéb terveik is a nyilvános minősítés megszervezésével?

– A betegek mellett a szolgáltatók és az egészségpolitikusok is tájékozottabbá válhatnak, a biztosító pénztárak pedig egy semleges lista alapján versenyezhetnek azért, hogy minél több kiemelkedő teljesítményű intézményt kínáljanak a lakosságnak. Csökkenni fog az információs aszimmetria azáltal, hogy központi lista teszi összehasonlíthatóvá a minőséget, és nem esetleg a pénztárak saját összeállítása reklámozza a szolgáltatásokat. Az intézmények maguk is önkontrollt gyakorolhatnak a honlap segítségével. Nem kizárt, hogy utolsókból lesznek az elsők. Az egészségpolitika felmérheti, hogy hol vannak problémás területek a hazai ellátásban.

Hiánypótló kiadvány

– Elnök úr egyéb elfoglaltságai mellett könyvet is írt Egészségügyi jog címmel.

– Március végén jelenik meg a Semmelweis Kiadó gondozásában ez az átfogó egészségügyi jogi szakkönyv. Hiánypótló szerepet tölt be, mert bár a különböző részterületek irodalma eddig is hozzáférhető volt, olyan kiadvány, mely a betegjogoktól az egészségügyi ellátásokon keresztül az egészségbiztosításig, valamint a népegészségügy és a gyógyszerügy kérdéseire vonatkozóan is mindent felölel, nem létezett Magyarországon.

– Kiknek szánta munkáját?

– Az egészségügyben dolgozóknak, vezetőknek, jogászoknak, szervezőknek, közigazgatási szakembereknek, de bárki érdeklődőnek érdekes lehet. A témaválasztások és a témák közti arányok saját tapasztalataimat tükrözik, melyeket kórházi orvosként, közalkalmazottként és egészségügyi menedzserképzőként szereztem. Történetiséget is találnak majd olvasóim a könyvben, például bemutatom a kapacitásszabályozás 1996-os, 2001-es és 2006-os modelljét. Unikum továbbá, hogy a szabályozásról – a jogászkörökben megszokott szöveges értelmezés helyett – logikai ábrákat készítettem. Ha a könyv sikeres lesz, készen állok szükséges időközönként, a változó jogszabályoknak megfelelően frissíteni tartalmát.

Radnai Anna

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2008/4. szám | Előző cikk | Következő cikk