EZ AZ ÍRÁS CSAK WEBEN OLVASHATÓ!

Balassa János

Az orvoskar állapota 1848-ban

Az egyetem Budáról Pestre történt átköltözése után tíz évvel, 1794-ben kapott véglegesnek szánt elhelyezést az orvosi kar a jezsuiták volt kolostorában. Az épület az akkori Hatvani és Újvilág (ma Kossuth Lajos és Semmelweis) utcák sarkán állt. Mivel a kétemeletes ingatlan egészen más célra készült, nem kis gondot jelentett az orvosképzéshez való adaptálása, ami nem is sikerülhetett maradéktalanul. A beköltözés óta eltelt jó fél évszázadban a tudomány előrehaladása folytán számos új tanszék létesült, ami tovább növelte az elhelyezési gondokat. A higiénés állapotok egyenesen kritikusnak voltak mondhatók, ami állandó fertőzés- és járványveszélyt jelentett. Ezt súlyosbította az állatgyógyintézet itteni elhelyezése is, hiszen akkor még az állatorvosok képzése is az orvoskaron folyt. A karra is nagy csapást jelentett a Pest városát elárasztó nevezetes jeges árvíz 1838 márciusában. A betörő víz és jég a kar épületét is megrongálta, a felszerelésekben is kárt okozott.

A karon nem csak orvostanhallgatókat oktattak. Tőlük elkülönülten zajlott a sebészmesterek, illetve polgári sebész- és szülészmesterek képzése, az orvosoknál lényegesen rövidebb, két éves kurzusokban. Rajtuk kívül egy éves képzési idejű gyógyszerészek, állatorvosok és gyógykovácsok, valamint néhány hónapos kurzusokon részt vevő bábanövendékek is helyet kaptak. A hallgatók létszáma jelentősen emelkedett, és ez egyre elviselhetetlenebb zsúfoltságot okozott az egyébként is célszerűtlen épületben. 1794-ben még mindössze 58 hallgató járt ide, 1822-ben 411, a csúcsot jelentő 1832-ben 1085. A létszám az 1840-es években 6-700 körül stabilizálódott, ami még mindig jelentősen meghaladta a befogadóképességet. Legnagyobb mértékben a sebész szakok látogatottsága nőtt meg, nem utolsó sorban a birodalom más tartományaiból, így főként a Galíciából érkező hallgatóknak köszönhetően.

Zlamál Vilmos

A forradalom

Ilyen körülmények között érte az egyetemet, ill. az orvoskart a pesti forradalom. A márciusi ifjak csoportja a Pilvaxból először az orvoskarra ment, hiszen ez az egyetemi intézmény esett a kávéházhoz a legközelebb. A mindig könnyen mozgósítható, a forradalmi, de legalábbis reformeszméktől erősen fűtött egyetemi ifjúságból először itt próbáltak maguk mellé híveket toborozni. Vajda János 1895-ben így emlékezett erre: „Március 15-e reggelén a Pilvax-ból alig tíz-tizenöt ember indult ki és vonult különösebb feltűnés nélkül a Hatvani-utcán át az orvosi egyetem egyik osztályába, ahol a tanár eréllyel és ridegen tiltakozott a berontás merénylete ellen. Egy szempillanatnyi csönd állott be, kínos, aggasztó csönd, az ifjúság habozni látszott, mit tegyen. Ha a tanár mellé áll, vége a kísérletnek. Petőfi nélkül talán ez történt volna. De bizonnyal volt néhány a növendékek közt olyan Petőfi-bálványozó, aki örült az alkalomnak, hogy közelébe férkőzhet, és talán vele eshetik el a harcban. Merthogy ez őrületes merénylet lőpor és golyó vagy szuronyhalál nélkül végződjék, arra ugyan senki nem mert fogadni eggyel száz ellen. Néhány ilyen magával ragadta az egész osztályt, rohantak ki az udvarra, ahol Petőfi elszavalta a Talpra magyart, Jókai fölolvasta a tizenkét pontot, azután már egy nagy tömeg rontott ki az utcára, a görgeteg megindult ellenállhatatlanul…” [1] Vajda nem említi a zord viselkedésű tanár nevét, azt mi is csak találgathatnánk. A vér nélkül győzedelmeskedett forradalom másnapján az egyetemi tanács az egész egyetemen beszüntette az előadásokat. A helytartótanács lépéseket tett a magyar oktatási nyelv bevezetésére, ami az orvoskar esetében nem járt minden nehézség nélkül. Március 18-án levélben utasították Stáhly Ignác orvoskari igazgatót: [2]

„Tudtára esvén ezen Királyi Helytartó Tanácsnak, hogy a’ Pesten támadt mozgalmak következtében az Egyetemi Igazgató az ifiúságnak néhány napi szünidőt engedett, és ezt még a’ középtanoda valamint a’ Királyi ipartanoda is utánozta légyen: miután a’ Közoktatás érdeke és a’ tanuló ifjúság java megkívánja, hogy az előadások minél elébb megint helyt nyerjenek e mellett pedig azon aggodalom is felhozatott, miszerint e jelen körülményekben attól lehet tartani, hogy a’ latin előadásokban zavargások támadhatnának, és hogy vannak tanárok, kik vagy magyarúl nem tudnak, vagy máskép a’ közelőadások folytatására nem igen képesek, mindezekre nézve ugy intézkedett e Királyi Helytartó Tanács; miszerint czímzett uraságodat ezennel olly meghagyással küldi ki, hogy mind az előadások isméti megkezdése, mind a’ nem képes tanárok ideiglenes felmentése, mind végtére az olly helyettesek alkalmaztatása tekíntetében, kik az illető, eddig deákul előadott tant magyarúl adhassák elő, a’ körűlményekhez képest, egyetértve Havas József kebelbeli Tanácsossal, ki szinte e czélból, mai napról innen kiküldetik, intézkedjék; az elintézettekrőli tudósítása elváratván;…” [3]

A magyar tannyelv bevezetése nem most került először napirendre, azt már 1844-től törvény írta elő. Az orvoskaron csak a medikusok oktatása zajlott latinul, a többi, alsóbb fokú szakon kezdettől a nemzeti nyelveket alkalmazták, vagyis magyart és németet, a bábák esetében a szlovákot is. A latin felváltásának azonban objektív akadályai voltak. Számos tanár nem, vagy nem eléggé tudott magyarul, másrészt maga a magyar orvosi szaknyelv sem állt még teljesen készen. Ennek ellenére az egyetemi tanács március 22-én elrendelte a magyar nyelv kizárólagos használatát az egyetemi oktatásban. Ennek kivitelezhetőségéről a helytartótanács kikérte Stáhly véleményét:

„A magyar honi köz tanintézetek jogászi osztályaiban 1845/6. tan évben járt ifiuságtol, ezek tanáraitol és Igazgatóitol innen fel terjesztett általános értesétményekre közelébb érkezett k: Udv: (királyi udvari) rendelvény folytán Czimzett Uraságodnak meg hagyatik: hogy be érkezvén már azon idő pont, melyben valamennyi tan tárgyak magyar nyelven adathatnak elő, ezen l.f: (legfelső) határozatnak létesitése iránti észre vételeit mi elébb ide terjessze fel.” [4]

A nyelvet érintő rendelkezés, illetve a bekövetkezett politikai változások miatt a karon három tanár is beadta nyugdíjaztatási kérelmét. Tognio Lajos az általános kór- és gyógytan, Sangalletti Eduárd a kémia és Reisinger János a természetrajz tanára, bár utóbbinak nem voltak nyelvi nehézségei. 1848. IV. 3-án a magyar kir. udvari kancellária kihirdette a „magyar egyetemről” szóló 1848:XIX. törvénycikkelyt, mely alapvető változást hozott az egyetem életében. A törvény az egyetemet közvetlenül a „közoktatási minister”, vagyis Eötvös fennhatósága alá helyezte, kimondta az oktatási és tanszabadságot és az egyetem autonómiáját. E törvény alapján az egyetem hamarosan megalkotta saját, 292 paragrafusból álló alapszabályát. Ennek az orvoskarra nézve egyik legfontosabb része a 47. §, mely a külső orvosi karnak az egyetemre gyakorolt befolyását megszünteti. Az általános kémia és a különös természetrajz tárgyakat az orvositól a bölcsészkar vette át, a törvényszéki orvostan pedig a jogi karral közösen kezelt tárgy lett. Hozzá kell tennünk, a külső orvoskar nem könnyen fogadta el a kialakult új helyzetet, és még sokáig próbálkozott, hogy az egyetemi orvoskar feletti befolyását visszaszerezze. A későbbiekben ezzel nem kis gondot és lekötöttséget okoztak Balassa János kari igazgatónak.

A nagy átalakulásból a hallgatóság is igyekezett részt vállalni. 1848. V. 8-án a gyógyszerészhallgatók beadvánnyal fordultak a karhoz. Ebben a tanulmányi rend módosítása – érdekes módon nem könnyítése, hanem szigorítása – mellett fejlesztési igényeket is megfogalmaztak:

„Mit kivánnak a’ Pesti Egyetemi-Gyógyszerész nevendékek.

1. Szükséges, hogy a’ leendő Gyógyszerész gyakornok, az előkészítő tanokon kívül, a’ Mennyiségtan /:Mathesis:/ és Természettan /:Phisica:/ Bizonyítványaival el legyen látva. (…)

3. A’ Gyakornoki üdő három évre határoztassék – mellyek elteltével az említett Bizottmány előtt illő vizsgálat után nyilatkoztassék ki a’ Gyakornok – Segédnek.

4. Ezen Segéd tartozik mint gyakorló Segéd két egész évet Szolgálatban tölteni, - Szabadságában állván ezen Segédi üdőt az Egyetemi pálya bevégzése előtt vagy után használni, ezen utóbbi esetben az Oklevelet csak a’ rendesen eltöltött és hiteles Bizonyítványok által tanúsított két évek után kaphassa meg. (…)

6. Jelenleg egy évből álló Gyógyszerészi pálya, mint ennyi tanulmányok megtanulására kevés, ezentúl egy évvel Szaporitassék.

7. Álítassék nagyszerű, rendes, gyakorlati Vegyterem /:Laboratorium Chemicum:/ illő és méltó MagyarOrszág Egyeteméhez.” [5]

Ezen indítványokat a kar magáévá is tette, mikor kidolgozták az orvoskar reformtervezetét. Ebben már ekkor le akarták építeni a korszerűtlen, különálló sebészképzést, amire majd csak 1872-ben fog sor kerülni. A régi kari épület bővítését is tervbe vették. Építkezésekre ugyancsak a ’70-es években volt csak lehetőség. A reformterv nagyobb része a tantárgyakat érintette. Közülük egyik legfontosabb a gyermekgyógyászat rendes tárggyá való előléptetése, az általános kórtan és gyógyszertan szétválasztása, hasonlóképp az élettané és az összehasonlító bonctané. A gyakorlati sebészetet két éves, rendes szigorlati tárgyként akarták bevezetni, akár a szemészetet, a szülészetet és a fogászatot. Bár a tervezetből ekkor még semmi nem valósult meg, az mégis fontos iránymutatás volt a jövőre vonatkozólag. A fentebb említett sebészmester-képzés és építkezés ügyein kívül 1851-ben végrehajtották az elméleti sebészet tanszékének ekkor javasolt megszüntetését, pontosabban átalakították kórodai előkészítő sebészetté.

Módosult a kar vezetése, miután a közegészségügyet is felügyelő Klauzál Gábor földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter Stáhly Ignácot április 27-én országos főorvossá és minisztériumi osztályvezetővé nevezte ki. Helyébe Eötvös július 5-én Balassa Jánost nevezte ki az orvosi kar igazgatójává, egyben miniszteri osztálytanácsossá.

A szabadságharc és megtorlás

A nyári délvidéki szerb felkelés, illetve Jellasics támadása nyilvánvalóvá tette, hogy az ország háború küszöbén áll. A gyors haderőszervezéssel együtt járt az egészségügyi szolgálat felállítása is. A honvédorvosi kar és a tábori kórházak megszervezését Stáhly Ignácra bízták, aki Klauzál minisztériumától szeptemberben átkerült a Honvédelmi Minisztérium hadi egészségügyi osztálya élére. Október 2-án az alábbi levelet írta tanártársának, Balassának.

„Igen tisztelt Miniszteri Tanácsos és Igazgató úr!

Fennálló és előre is sejdíthető körülményeknél fogva haladék nélkül, több helybéliségre van szükség – melyekbe hazánk sebesült védői kitelhető legnagyobb szorgalommal ápoltassanak. E Tekintetben történtek már néhány intézkedések, és ezen minden erőnket és feláldozásunkat igénylő czélnak még biztosabb elérésére az vagyon még hátra: hogy t.i. a’ velem működő választmánynak egyhangú kívánata szerint Tisztelettellyesen és sürgetőleg kérjem meg Tanácsos és Igazgató Urat: miszerént legrövidebb uton magának engedelmet szerezni sziveskedjék arra: hogy a’ beálló szükség esetében a’ Magyar Egyetemi Korodák is a fentebb érintett czél elérésére használtathassanak.

Feleslegesnek tartom indoklásúl előhozni: hogy az Igazgatósága alá helyezendő és tsak a’ szünnapok alat ily minémüségben megtartandó kórház bölts vezérlete alat egyszersmind a’ gyakorlati sebészeti oktatásra is alkalmat nyujtana – valamint magátol értetödik: hogy a’ szünnapok alat az ápolandó betegekre forditandó költség az egyetemi pénztárt nem illetendné, és hogy minden véletlenül okozandó kár vagy elsikasztás szinte az országos pénztár által potoltatandnék.

Lehetőleg legrövidebb idö alat betses válaszát kikérvén, tellyes tisztelettel magamat, de fökép az ügyet ajánlván vagyok Pesten 1848ik évi Oktober 2dik napján alázatos szolgája Stáhly” [6]

Stáhly és a kar között korábban már történt egyeztetés a kérdésben, mert Balassa még aznap válaszolt a felhívásra, miszerint a szükséges helyiségek már be is vannak rendezve és az egyetem kész a sebesültek fogadására. Október 24-én született rendelkezés a tábori orvosok és sebészek részére indítandó rövid tanfolyamokról. [7] Ugyanilyen tanfolyamokat kellett szervezni a tábori kovácsok számára is. A polgári és katonai kórházi kórápolók részére a pesti orvoskar sebészet tanára, Eckstein Ferenc indított tanfolyamokat a pesti Szvetenay utcai kórházban. A haderő gyors növekedésével azonban sem a képzés, sem a toborzás nem volt képes lépést tartani. Az országban amúgy is nagy hiány volt képzett orvosokból. Ezért Stáhly javaslatára novembertől a horvát hadifoglyok közül is alkalmaztak orvosokat. Ezt a szükségmegoldást később megszüntették. Balassa azonnal hozzáfogott a szervezéshez, amihez a sebészeti és a szemészeti klinikák ágyait vették igénybe. A dokumentumok szerint több ilyen rövid tanfolyam is lezajlott Pest feladásáig. Szász Károly, a VKM államtitkára október 19-én így írt Balassának:

„Azon értekezések folytában, miket a f. é. nov. 1vel megkezdendő tábori sebészi rövid tanfolyamra nézve önnel tartottam, tudósítom, mikép ezen tanfolyam egész kezelését önnek tehetségire és hazafiságára bízom.

Ön előtt nyitva az út a hazának különös szolgálatot tenni.

A tábori kovácsok, és hadi szolgálatra készülők számára elrendelt tanfolyam először f. é. octóber 21ki délelőtt 10 órára az országházhoz meghíva vannak, kölcsönös értekezésre a megállapítandók megállapítása, és a kihirdetendők kihirdetése végett.

Ön is szívesen lesz látva.” [8]

Stáhly november 26-án levélben kérte Balassától a nyilván már következő tanfolyam indulásának időpontját, hogy azt mielőbb közölhesse az ezredek és zászlóaljak parancsnokaival. A levélen megtalálható Balassa hangyabetűkkel, ceruzával írt választervezete, amiben december 4-ét jelölte meg a tanfolyam megindítására. [9] Maga a tanfolyam csak 1849. január 1-jéig működött, mivel a honvédsereg kiürítette a várost, a kormány pedig Debrecenbe menekült az előnyomuló Windisch-Grätz elől. Balassa a tanárok többségével együtt továbbra is Pesten maradt és ellátta szolgálatát az egyetemen. Ekkor még taktikai okokból nem volt megtorlás. Végül Buda, illetve Pest visszafoglalása után júniusban újraindította a tanfolyamot, ahol segédjével, Markusovszky Lajossal végezték az oktatást. A beteg és idős Stáhly sem követte a kormányt nem vállalva a téli utazás viszontagságait. A szabadságharc további folyásában azonban ő már nem vehetett részt, 1849. április 28-án Pesten érte a halál.

Az állatgyógyászati tanfolyamot Zlamál Vilmos, az állatorvostan tanára szervezte és vezette. Az eredetileg morva származású Zlamál hallgatóiból nemzetőrszázadot alakított. A későbbiek folyamán aztán komoly nehézségekbe ütközött, mikor tanítványait igyekezett volna visszakapni a tanszék újraindításához, ami ugyancsak elsőrendű katonai érdek lett volna. 1849. június végén levélben fordult Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszterhez:

„Miután a vallás- és közoktatásügyi minister rendeletéből f. év június 1-jétől a pesti egyetemi állatgyógyintézetben tábori gyógykovácsokat képző tanfolyam kezdetett meg, melly az állatgyógyintézet öszves tanítói személyzetét annyira igénybe veszi, hogy tellyes lehetetlen kötelessége elmulasztása nélkül még a nemzetőrségi szolgálatokat is telljesíteni, azért kérem Minister Urat, méltóztassék az állatgyógyintézet öszves személyzetét a nemzetőrségi szolgálattól felmenteni.

Kérésem telljesítését annál is inkább reménylem, miután az intézet személyzete a nemzetőrségi szolgálattal az előbbi Ministerium által fel volt mentve.” [10]

A szabadságharc melletti kiállásáért Zlamált a megtorlás idején kis híján kivégezték. Csak bátor és befolyásos feleségének köszönhette, hogy elkerülte a kötelet, állását azonban elvesztette. Balassát is börtönbe vetették, igaz csak három hónapra. Ugyanott tartották fogva, ahol Batthyányt, így amikor az sebet ejtett a nyakán, hogy elkerülje az akasztásos kivégzést, az őrség a fogoly sebésztanártól kért segítséget. A seb ellátása után ő igazolta, hogy az akasztás nem hajható végre az elítélten. Kivételes szaktudását azonban nem sokáig nélkülözhették, így szabadulása után egy idővel tanszékét is visszakapta. A megtorlás számos más tanárt, vagy későbbi tanárt, illetve hallgatót elért. Így Markusovszky Lajost, akit az ácsi csata után rendeltek a sebesült Görgey mellé, és aki egészen klagenfurti száműzetéséig elkísérte a fiatal tábornokot. Markusovszky elvesztette egyetemi állását és még a kiegyezés után sem engedték katedrára állni. A jóval később, 1880-ban sebészprofesszorrá kinevezett Lumniczer Sándort besorozták a császári hadseregbe. Ő 1848-tól oktatóként vett részt a honvédorvosi tanfolyamok lebonyolításában, majd csatlakozott a honvédsereghez és hamarosan Görgey törzsorvosa lett. Buda visszavételétől a Honvédelmi Minisztérium 8. osztályának vezetője, a honvédorvosi kar főnöke lett. Korányi Frigyes (1866-tól a belgyógyászat egyetemi tanára) még hallgatóként vett részt a szabadságharcban, kezdetben a szabolcsi önkéntes zászlóaljban, de mindvégig orvosi beosztásokban.

E néhány név felvillantása csak illusztráció annak érzékeltetésére, hogy a pesti egyetemi orvoskar milyen szerepet játszott nemzeti történelmünk e szép fejezetében.

Dr. Molnár László levéltárvezető

Lábjegyzetek

[1] Közli dr. Honti József Petőfi az orvosegyetemen c. cikkében. Semmelweis Egyetem, 2005. márc. 11. p. 4.   [vissza]

[2] A kar 1850-ig voltaképpen kettős igazgatás alatt állt. A tényleges vezetés a kormányzat által kinevezett kari igazgató kezében volt, mellette állt a kar által választott dékán. Ez utóbbi gyakran az ún. külső orvosi karból kikerült személy volt. Külső orvosi karnak nevezték a karon nem oktató, praktizáló orvosok testületét, amely komoly befolyással bírt a kar ügyeire. A hallgatók nyilvántartását is két példányban vezették párhuzamosan, egyet a dékán, egyet az igazgató használt.   [vissza]

[3] SE Lt. 1/b Az Orvostudományi Kar Dékáni Hivatalának iratai 1. doboz. A Helytartótanács levele Stáhly Ignác orvoskari igazgatóhoz 1848. III. 18.   [vissza]

[4] Uo. A helytartótanács Stáhly Ignác orvoskari igazgatóhoz 1848. III. 28.   [vissza]

[5] Uo. Gyógyszerészek petitioja, 1848. V. 8.   [vissza]

[6] Uo. Stáhly Ignác, a honvédorvosi kar főnöke Balassa János orvoskari igazgatóhoz. Pest. 1848. X. 2.   [vissza]

[7] Győry Tibor: Az Orvostudományi Kar története 1770-1935. Bp. 1936. p. 490.   [vissza]

[8] Szent István Egyetem Állatorvostudományi Levéltára, Szász Károly VKM államtitkár levele Balassa János Orvoskari igazgatóhoz. Pest, 1848. X. 19. Közli Szögi László: Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történtéhez II. 1817-1849. Bp. 1990. p. 194.   [vissza]

[9] SE Lt. 1/b Az Orvostudományi Kar Dékáni Hivatalának iratai 1. doboz. Stáhly Ignác, a honvédorvosi kar főnöke Balassa János orvoskari igazgatóhoz. Pest. 1848. XI. 26.   [vissza]

[10] Szent István Egyetem Állatorvostudományi Levéltára, Zlamál Vilmos levele Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Pest, 1849. VI. 20. Közli Szögi László: i.m. p. 201.   [vissza]