Bendzsel Miklós

Az európai versenyképesség, a valóságos belső piac kialakulása szempontjából fontos kérdés, hogy milyen feltételekkel szabadalmaztathatják kutatásaikat, találmányaikat az innovátorok. Az eddigi eljárásrenden változtatni kell, ez nyilvánvaló, no de meddig terjedjen a módosítás határa? Legyen-e közösségi szabadalom? A szakmai berkekben régóta dúló, nemzeti érdekekben is ütköző vitában most mintha közelednének egymáshoz a tagországok. A jelenlegi álláspontot a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) elnöke, dr. Bendzsel Miklós segítségével értelmezzük.

A körvonalozó konszenzus szerint több kell annál, amit az európai szabadalom kínál, de talán a közösségi szabadalomnál kevesebb is elegendő lenne. Mit jelent ez voltaképpen? Európai szabadalmat jelenleg egyetlen (angol, francia vagy német nyelvű) eljárásban lehet engedélyeztetni, ám ez csak akkor lesz érvényes egy adott tagország piacán, ha a jogtulajdonos eleget tesz az ott előírt – többnyire fordítási, adminisztratív – követelményeknek. Neki kell gondoskodnia az érdekeltsége szerint kiszemelt minden egyes uniós államban (illetve további öt államban) szabadalmának nemzeti védelméről. Ez pedig nagyon sok időt, törődést és tetemes költséget (melynek csaknem a felét a fordítások teszik ki) jelent, s nem éppen ösztönzi a monopoljog-szerzést, éri is bírálat ezért. Közösségi szabadalom esetén viszont az engedélyeztetés után – melyet valószínűleg változatlanul az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) végezne – már szükségtelenné válna a nemzeti oltalomszerzés, mivel egységes, a tagországok mindegyikére érvényes jogintézmény jönne létre, központosított nyilvántartással és bíráskodással. Ebben az irányban történt lényeges elmozdulás az utóbbi időben. Mint dr. Benzsel Miklós elmondta: a vitázó feleknek sikerülhet olyan kompromisszumra jutniuk, amelyben már csak két sarkalatos pontot – a fordításkényszert és a bíráskodás mikéntjét – kell megoldani.

Sürgető határidő

A nyelvi kérdéssel kapcsolatban a legújabb fejlemény, hogy nemrég Franciaország – a korábbi angol és német elfogadás után utolsóként – ratifikálta az úgynevezett londoni megállapodást, nemzetgyűlése lemondott arról, hogy a saját országa nyelvére fordíttasson le minden nála érvényes európai szabadalmat. Megelégszik csak a kivonat és az igénypontok francia nyelvre való átültetésével. Azzal, hogy most már a három nagy szabadalmi nyelv országa eltekint a teljes szöveg lefordításától (megtakarítva ezáltal a bejelentő költségeinek számottevő részét) megnőtt a londoni egyezmény minél nagyobb körben való elfogadásának az esélye. Jelenleg már mintegy 10 tagország oldotta fel a „nyelvi elzárkózást”, s vélhetően csatlakoznak hozzájuk mindazon államok, amelyek érdekeltek abban, hogy növekedjék az irántuk megnyilvánuló technológiai transzfer-hajlandóság. Az MSZH elnöke szerint nincs akadálya annak, hogy kellő előkészület után Magyarország is megtegye a szóban forgó lépést.

A másik, ugyancsak heves nézetkülönbségek között formálódó kérdésben körvonalazódó bíráskodási modellt még viták övezik. Az egyelőre csak európai és nem közösségi szabadalmakkal kapcsolatos pereket első fokon a nemzeti kormányzatok által kiválasztott jogi szervek – hazánkban hagyományosan ez a Fővárosi Bíróság – bonyolítanák. És csak másodfokon tárgyalná ezeket a centrális szabadalmi bíróság. A részletekről való megegyezés még várat magára. Az idő viszont sürget, mert ahogy Bendzsel Miklós fogalmazott: vészesen közeledik a Lisszabonban előirányozott 2010-es határidő, amikor a tagországoknak nemcsak a K+ F költség GDP-ben mért 3%-ának teljesítéséről kell számot adniuk, hanem arról is, vajon a nemzeti kormányok és a nemzetközi felépítmény elég önmegtartóztató és konstruktív volt-e annak érdekében, hogy az európai innovátorok egy valódi, egységes belső piacon érezzék magukat.

Központi regiszter

A közösségi szabadalmaztatáshoz, a közös bíráskodáshoz ad majd jó alapot, hogy a jövőben létrejön az Európai Szabadalmi Hivatalban megadott jogok – amelyek nem fedik le a kontinens egészében érvényeseket, mert oda nem kerülnek be a nemzeti adminisztrációk által adottak – központi regisztere. Ennek folytán az európai úton engedélyeztetett magyar szabadalmakat a müncheni irodában tartják majd nyilván – amíg nem csatlakozunk a londoni megállapodáshoz – nemcsak angolul, hanem magyarul is. Az említett módon engedélyezett szabadalmakat egyébként a Magyar Szabadalmi Hivatal – mivel hazánk még 2003 elején tagja lett az EPC-nek (European Patent Convention, Európai Szabadalmi Egyezmény), s követi az abban elfogadottakat – a rendszeresen frissített nemzeti szabadalmi lajstromban elkülönített részen tünteti fel, s róluk éppúgy megtudhatnak mindent az érdeklődők a közlönyből, illetve az MSZH weboldalán.

A közelmúltbeli változásokhoz tartozik még, hogy végre nyugvópontra jutott az a még 2000-ben felvetett szabadalmi egyezmény-módosítási csomag, amely 2008-tól harmonizáltabbá teszi például a biotechnológiai találmányok szabadalmaztathatóságát. Természetesen lenne még miben előbbre lépni, korszerűsödni az idestova 3 évtizedes jogintézménynek, többek között az ügyintézés gyorsításában. Nagyjából 5 évig tart ugyanis az európai úton történő szabadalomszerzés (itthon ez körülbelül 30-48 hónap), noha még 1998-ban megfogalmazódott Párizsban az eljárások 3 évre való csökkentésének politikai rendelvénye. Jóllehet – fűzi hozzá az MSZH elnöke – vannak az ideiglenes oltalom kedvezményezettjei között olyanok, akik abban érdekeltek, hogy ne dőljön el túl korán: találmányuk szabadalomképes-e, vagy sem. Az átfutási időnek megint más az olvasata az úgynevezett visszafejtéssel könnyen kideríthető megoldásoknál. Ilyen volt például a Rubik kocka, aminek a szétbontásánál már mindjárt látni lehetett, hogy milyen magelemet kell önteni a kívánt kötöttpályás mozgás létrehozásához. Nem ilyen egyszerű és gyors viszont, mint tudvalévő, egy gyógyszermolekula visszafejtése és főleg a hatásmechanizmusának bizonyítása.

Előny magyaroknak

A magyar innovátorokról szólva Bendzsel Miklós úgy véli, hogy célszerű lenne a jelenleginél nagyobb mértékben igénybe venni az egységes belső piacot is lefedő európai szabadalmat. Mi ugyanis a szabadalmaztatási versenyben részben a méreteink kicsinységénél, részben a rossz fajlagos mutatóinknál, a gyengébb innovációs teljesítményünknél fogva európai versenytársaink zömétől eléggé lemaradtunk. Nekünk nem annyira a közösségi szabadalom hasznos, hanem inkább a jól kiválasztott célországok nemzeti oltalmának megszerzése, vagy az EU-nál elindított egységes oltalomszerzést az elfogadás után fenntartani az érdekeink szerinti államokban. Előnyösebb tehát számunkra az európai szabadalomhoz, egy nyelvi rezsimhez való csatlakozás és egy kiegyensúlyozottan központosított, a hazai kkv-knak (kis és közepes vállalkozásoknak) is vállalható bíráskodás, mert az a következő 10-15 évre nagyon jó lendítőerőt adhat.

Tolnai Kata – Tóth Andrea

Dr. Bendzsel Miklós a gépészmérnöki (Budapesti Műszaki Egyetem, 1976) és a mérnök közgazdászi (MKKE, 1983) diploma után (summa cum laude) közgazdaságtudományi egyetemi doktori címet (MKKE, 1984) szerzett. Először a Gépipari Technológiai Intézetben (1976-1980) dolgozott kutatómérnökként, utána a Magyar Szabadalmi Hivatalban betöltött különféle munkakörökben gyarapította iparjogvédelmi tapasztalatait, 1997-től látja el az elnöki tisztet. Ugyancsak elnöke a 2002-ben felállított Magyar Formatervezési Tanácsnak is. A Szellemi Tulajdon Világszervezetében jelenleg betöltött pozíciói: a Madridi Unió Közgyűlésének elnöke, a Magyar Köztársaság képviselője a Szabadalmi Együttműködési Szerződés Uniójában. Az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsában 1997 és 2003 között megfigyelőként, 2003 óta tagként képviseli hazánkat. Számos szakmai társadalmi szervezet tagja és tisztségviselője, illetve választott tagja és tisztségviselője több közigazgatási, állami testületnek. A műszaki és gazdasági felsőoktatási intézmények rendszeres vendégoktatója. Kilenc kézikönyv és egyetemi tankönyv társszerzője, szerkesztője vagy lektora. Mintegy 100 tanulmány és kiadvány szerzője, illetve társszerzője. Kitüntetései: Jedlik Ányos-díj (1996), Eötvös Loránd-díj (2002), Magyar Köztársasági Érdemrend (polgári) Tisztikereszt (2003), In memoriam Gábor Dénes elismerés (2004), Nyugat-Magyarországi Egyetem díszpolgára (2005), Moholy Művészeti Egyetem c. egyetemi tanára (2005), Pro Universitas Díj (2007).