Merkely Béla és Szabolcs Zoltán

Ezzel a drámai bejelentéssel kezdte rendkívüli sajtótájékoztatóját dr. Szabolcs Zoltán és dr. Merkely Béla professzor a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikai Tömbjében február 28-án. A két hete sikeres műszívbeültetésen átesett beteget a fellépő vérzéses szövődmény miatt az orvosok minden erőfeszítésük ellenére sem tudták megmenteni.

Február 28-án kora délután meghalt az az ötvennyolc éves férfi, aki február 15-én elsőként kapott műszívet Magyarországon a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikáján. A műszívbeültetési program sebész vezetője, dr. Szabolcs Zoltán a sajtótájékoztatón felidézte a történéseket, mondván, sikeres volt a két héttel korábbi műtét, és az elvárásoknak megfelelően a beteg állapota fokozatosan stabilizálódott. Február 21-én leválasztották a lélegeztetőgépről, és az addig nem működő vesék funkciója is visszatért, a keringési viszonyok stabilizálódtak, s remény volt arra, hogy a beteg meg tudja várni a számára megfelelő donorszív megérkezését. A végső cél ugyanis a szívtranszplantáció volt, amelynek a kivárásához a műszív beültetése adott jó esélyt. A beteg gyógyulni akart, tornázott az ágyában, emlékezett vissza a sebész professzor a páciens pozitív hozzáállására, amely nélkülözhetetlen a felépülésben.

Váratlan szövődmény

A kedvező jelek, folyamatok a team örömét táplálták, hiszen egy sikeresen fejlődő szívátültetési program további eredményes folytatása egy sikeres műszívbeültetési program csatlakozásával képzelhető el, fogalmazott dr. Szabolcs Zoltán, majd hozzátette: az elvárásaikban sajnos csalódnunk kellett. Február 27-én reggel váratlan szövődményként diffúz szívburki vérzés lépett fel. A szívsebészet, a kardiológia és az intenzív terápia minden rendelkezésre álló lehetőségét felhasználták, hogy ezt a diffúz és masszív vérzést megszüntessék, de csak a vérzés intenzitását tudták mérsékelni. A szövődmény következtében fokozatosan sok szervi elégtelenség lépett fel a betegnél, és a végén már csak a szív dolgozott hibátlanul, köszönhetően a műszív jó funkciójának.

– Minden erőfeszítésünk, az orvosdisciplina fegyvertárának teljes bevetése sem tudta a vérzéses szövődményt és annak kiterjedését megállatni, így ma kora délután a beteget elveszítettük – fogalmazott megrendülten.

A súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegnek az egyetlen esélyt a túlélésre a műszív beültetése adta meg azzal a céllal, hogy idővel donorszívet kaphasson. Ez a szív az aktív keresés ellenére nem érkezett meg két hét alatt – vette át a szót dr. Merkely Béla kardiológus professzor. A szívelégtelenség valamennyi szerv működését fokozatosan rontotta, és a beteg eljutott oda, hogy csak napjai voltak hátra, ezért döntöttek a műszív beültetése mellett. Az orvosok reménye valóra vált: a jó vérellátással a szervek működése fokozatosan helyreállt. Így történt ez a vesék esetében, azonban a máj funkciója nem tért vissza teljes egészében, ami azért jelentett problémát, mert ez a szerv termeli a véralvadáshoz szükséges faktorokat, ellenfaktorokat.

Biztató szavak

– A műszív csak akkor alkalmazható, ha már nincs semmilyen más lehetőség a beteg életének megmentésére, a keringés fenntartására. Ez a fajta terápiás eszköz esélyt ad a szívtranszplantációra, de nem pótolja – szögezte le dr. Merkely Béla. A donorszívet aktívan keresték, sajnos azonban mindössze egyetlen egy hívásuk volt, ám a szív az agyhalál előtt felmondta a szolgálatot, így nem kerülhetett sor a várva várt transzplantációra. A donorhiányt súlyos gondként értékelte, hozzátéve, hogy valamilyen okból nem ajánlják fel szerveiket az emberek, így egyre több műszív beültetésére lesz szükség, ám messze még az az idő, amikor a műszív kiválthatja a donorszívet.

– Az orvos számára a beteg elvesztése kudarc, egy kicsit mi is belehalunk – vallott az őket is sújtó traumáról. – De előre kell néznünk, és egyetértve dr. Szabolcs Zoltán tanár úrral, ezt a lehetőséget nagyon súlyos állapotú betegek számára a továbbiakban is biztosítani fogjuk, jelenleg rendelkezésre áll egy másik műszív is szükség esetére. Tehát nem torpan meg a program, hiszen a munkánkban benne van a siker és a kudarc lehetősége is.

Merkely professzor köszönetet mondott a klinika dolgozóinak, akik a beteg ellátásában nem mindennapi munkát végeztek, megköszönte az erkölcsi tartást és az anyagi támogatást az egyetem vezetésének, valamint az OEP és a szaktárca támogatását. Jóérzéssel szólt arról, hogy szinte az egész országból érkezett hozzájuk biztatás, ami újabb és újabb erőt adott nekik.

Sándor Judit