Balázs Andrea 1980-85: Gyógyszerészhallgató a SOTE-n 1983: ETDK I. hely 1984: Nemzetközi TDK Konferencia, elismerő oklevél 1985-89: Doktori ösztöndíj 1992: Farmakognózia Intézet, tanársegéd 1997: egyetemi adjunktus

Dr. Balázs Andrea, a Farmakognózia Intézet tudományos munkatársa a 2007. évi Egyetemi Tudományos Diákköri Konferencián vehette át a Kiváló TDK Oktató elismerést, amellyel sikeres és kitartó munkáját díjazták. Megkérdeztük tőle: mit is jelent a hétköznapokban a diákkörös „kutatók” első szárnypróbálgatásainak segítése?

– Hogyan született meg Önben a döntés, hogy a kutatói pályára lép?

– Édesapám akadémikus, aki szintén növényekkel foglalkozik, így ebben a világban nőttem fel. Ezért a döntés, hogy növényekkel szeretnék foglalkozni én is, már egészen fiatal koromban megszületett. Hogy éppen gyógyszerészként teszem ezt, az részben a véletlennek köszönhető.

– Mi a kutatási szakterülete?

– A kandidátusi disszertációmat a gombák gyógyászati hatóanyagaiból készítettem és ezen a területen dolgozom azóta is. A gombák gyógyászatban fontos tartalmi anyagait, illetve a napjainkban divatos dísznövények mérgező és pszichotróp hatású anyagait igyekszem feltárni.

– Az Ön által vezetett TDK témák is ehhez az irányhoz kapcsolódnak?

– Jelentős részben igen, de van olyan TDK-s hallgatóm is, aki az intézetben folyó más témához csatlakozott. Ilyen munka például az Epilobium nemzetség vizsgálata, amelynek bizonyos fajai a prosztata-megnagyobbodás kezelésére használatosak.

Kurrens témák

– Ön szerint melyek a jelenleg kurrens TDK témák, amiket szívesen választanak a hallgatók?

– Konkrét témát nehéz lenne megnevezni, de általánosságban elmondható, hogy napjainkban a gyógynövények alkalmazása a gyógyításban egyre népszerűbb, és így a bennük fellelhető hatóanyagok feltérképezése sok kutatót foglalkoztat. Ezen belül is nagy az érdeklődés a mérgező és pszichotróp hatású növények vizsgálata iránt, de az intézet egyik fő profilját képező terpenoidok, flavonoidok (antioxidánsok) kutatására is szinte azonnal akad TDK-s jelentkező.

– A témaválasztás akkor elsősorban az intézet profiljához igazodik?

– Igen, de nem minden esetben. Évente 15-20 szakdolgozat születik nálunk, közöttük mindig van olyan téma, amit később tovább szeretnének folytatni. Előfordult már olyan eset is, hogy a hallgató családtagja gyógynövény-tartalmú készítményt használt és ennek apropóján szeretett volna a növénnyel foglalkozni. Így került hozzám például egy évvel ezelőtt az a hallgató, aki a vörösbor flavonoidjait és antioxidáns hatását kezdte tanulmányozni. Lehetőségeinkhez képest mindenben igyekszünk támogatni az érdeklődő fiatalokat.

– Eddig hány hallgatója volt, és milyen eredményeket értek el?

– Be kell vallanom, nem tartom pontosan számon, de körülbelül 13-14-en lehettek eddig. Hárman sikeresen vettek részt az Országos TDK Konferencián. Az egyetemi konferencián három első, két második és három harmadik helyezést elért diákom volt.

– Melyik munkára emlékszik vissza a legszívesebben?

– Az intézetben TDK-sként kezdett el az Epilobium parviflorummal foglalkozni Hevesi-Tóth Barbara, aki jelenleg PhD ösztöndíjas és ezen a témán dolgozik Angliában. Kutatási eredményeit rangos nemzetközi folyóiratokban publikálta. Hallgatóim közül tudományos területen talán ő érte el a legtöbbet, és emellett elmondhatom, hogy emberileg is nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.

Sok lemondás, de megéri

– Jelenleg hány TDK-s hallgató munkáját irányítja?

– Három hallgatóm mellé nemrég jelentkezett egy újabb diák, aki a hóvirág hatóanyagait szeretné tanulmányozni, amely az újabb kutatási eredmények szerint perspektivikus lehet az Alzheimer-kór terápiájában.

– Mennyi idő szükséges a TDK-snak a színvonalas, publikálható munka összeállításához?

– Ez egyaránt függ a választott témától és a hallgató egyéniségétől, de az biztos, hogy az ilyen irányú kutatások nagyon időigényesek. Van, aki a szakirodalmi háttér tanulmányozásával tölt több időt, mások a kísérletes munkát részesítik előnyben. Ők gyorsan megszeretik az intézet légkörét, a kollégákat, és szinte munkatársként járnak be a laboratóriumba. Az is bizonyos, hogy a TDK munka sok lemondással jár, de megvannak a szépségei is.

– A TDK-s hallgató későbbi pályája során mit profitálhat a diákkörös eredményeiből?

– Természetesen sok előny származhat a TDK munkából: a diákok megismerik a kutatómunka rendszerét, a sikeres munka örömének ízét, de néha megtapasztalhatják a kudarcot is. Megismernek egy világot, amihez alkalmazkodniuk kell, elsajátítják a szükséges metodikákat. A PhD ösztöndíj elnyeréséhez, a felvételi pontszámokba is beszámíthatók a TDK munka során elért eredmények.

– Hogyan lehet fenntartani a hallgatók érdeklődését, ha egy kísérletsorozat nem sikerül?

– Azt gondolom, ez nem tanítható, hanem megfelelő szemlélet kialakítása szükséges az „elszánt” kutatáshoz. A magam részéről ezt nálam hitelesebb emberek példájából tanultam meg. Nyiredy akadémikus úrnál kezdtem a TDK munkámat, aki már sajnos nincs közöttünk. Ő mutatta meg a tudományos kísérletek szépségét, értelmét és nehézségeit is. Tőle tanultam meg, hogy a negatív eredmény is lehet nagyon fontos. Minden küzdelem egy cél érdekében történik, és ami biztos, hogy valamikor meg fog térülni. A másik meghatározó személyiség a pályám kezdetén Petri professzor asszony volt, aki a diplomázás után bíztatott és segített, hogy akadémiai ösztöndíjasként elkészítsem kandidátusi értekezésemet.

Széles távlatok

– Milyen távlati lehetőségek vannak a farmakognózia kutatása előtt?

– Nagyon széles távlatok kínálkoznak. Egyre újabb vizsgáló módszereket dolgoznak ki, amelyekkel újabb és újabb növényi hatóanyagokat tanulmányozhatunk. Egyre nagyobb az elvárás a lakosság részéről is a természetes eredetű anyagokkal szemben, így szerencsére van és lesz munkánk bőven.

– Hazai kutatóként is ki lehet használni a kitáruló perspektívákat? Mennyire vagyunk képesek lépést tartani az élmezőnnyel a gyógynövénykutatók világában?

– Szőke professzor asszony vezetésével intézetünkben ehhez mind a kutatói felkészültség, mind a legmodernebb műszerek biztosítottak. Az itt folyó kutatómunka nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy két nagy kutatási projektünk nyerte el az EU támogatását és jelenleg is több nemzetközi együttműködésünk van. Ha hallgatóink felkészültségét és érdeklődését figyelembe vesszük, minden reményünk megvan arra, hogy az élmezőnybe kerüljünk. Neves gyógynövénykutatóink példája is bizonyítja, hogy kitartó munkával meg tudunk felelni az elvárásoknak.

BMD