Maurovich Horvát Pál

A tavaly február 14-i TDK-konferencián adták át Maurovich Horvát Pálnak a Semmelweis Egyetem 2006. évi Kiváló Diákköröse kitüntető címet. Az 2. éves PhD hallgató a szlovákiai Révkomáromból került Budapestre, korábban a pozsonyi műszaki egyetemre jelentkezett, építészmérnök akart lenni.

Félévet járt a műszakira, de mindig nagyon vonzotta az, hogy embereket gyógyítson. Végül elhatározta, hogy az orvosi pályát választja és 1998-ban felvételizett a budapesti Semmelweis Egyetemre. A sikeres felvételi után a Hársfa utcai kollégiumban kapott lakhelyet. Az orvosi pálya melletti döntésében meghatározó érv volt, hogy anyanyelvén folytathatta tanulmányait. A diákköri munkába véletlenül kapcsolódott be a második szemeszterben. Egyik kollégista társa megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve közreműködni egy immunológiai témájú kutatásban, és így került az Országos Immunológiai és Hematológiai Intézetbe, ahol Miklós Kata irányítása alatt a komplement rendszert vizsgálták. Többféle téma érdekelte, de kezdett kialakulni benne, hogy az immunológiánál talán még jobban izgatja a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztikája és gyógyítása.

Közös publikációk

Első évfolyamosként sikerült Angliába kijutnia, és a Cambridge-i Egyetem szívkórházában végezte ápolástani gyakorlatát. Ott látta az első szívműtétet, amely nagy hatással volt rá. Az Immunológiai Intézetben maradt 2001-ig mint TDK-s, de emellett párhuzamosan elkezdte a tudományos diákkörös munkáját az Ér- és Szívsebészeti Klinikán is, ahol 2000-től dr. Merkely Béla (akkor még) egyetemi docens lett a témavezetője, akiben igazi tanítómesterre lelt.

– Merkely doktorral közös cikkünk jelent meg a Journal of Cardiovascular Electrophysiology című szaklapban és a Cardiologia Hungaricában a szívelektrofiziológia területén végzett kutatásunkról. A pitvarfibrilláció alatti kamrai frekvencia kontroll lehetőségét vizsgáltuk speciális implantálható elektródákkal, az AV csomó ingerlésével. Így jelentős negatív kronotrop hatást sikerült elérnünk negatív inotrop hatás nélkül. A kapott eredménynek nagy jelentősége lehet szívelégtelenségben szenvedő betegek kezelésében, akiknél a pitvarfibrilláció alatti kamrai frekvencia kontroll gyakran komoly klinikai problémát jelent. Ezzel a témával kezdtem a tudományos diákköri éveket és ezzel szerepeltem az OTDK-n is.

Külföldi gyakorlatok

– Anglia után sikerült más külföldi orvos egyetemre is eljutnia?

– Mindig is vonzott az utazás és kíváncsi voltam, hogy máshol hogyan oktatnak, gyógyítanak. Hosszabb-rövidebb időt töltöttem el a berlini Humboldt Egyetemen, a Karolinska Intézetben és a svéd Uppsalai Egyetemen, a Zürichi Egyetemen, Svájcban és a Harvard Egyetemen Bostonban.

– Sok útja közül melyik volt a legmeghatározóbb a tudományos előmenetele szempontjából?

– Egyértelműen a bostoni utam. Itt kerültem kapcsolatba a modern szív-képalkotással, a noninvazív CT-coronarographiaval és a szív MRI-vel.

– Az egyetemi évek alatt volt más publikációja?

– Bostonban sikerült bekapcsolódnom a Framingham-tanulmányba, amely talán a legrégebben folyó követéses vizsgálat. 1948 óta figyelik egy kisvároska lakosainak szív- és érrendszeri megbetegedéseinek alakulását. Én a harmadik generációs lakosságon multidetektoros CT-vel végzett méréseket elemeztem, és ebből a témakörből publikáltunk cikket az International Journal of Obesity-ben. Egy másik közleményünkben a 64 szeletes CT teljesítményét vizsgáltuk.

Nagy öröm volt számomra, amikor felkértek, hogy az egyetemi TDK konferencia kardiológiai szekciójában vegyek részt a zsűri munkájában. Számos kiváló előadást hallottam, és nagyon szurkoltam minden diáknak, hiszen tavaly még én is az előadók között izgultam.?

I.M.