Kisebb bevásárlás végeztével a pénztár felé menet finom eperillat csapott meg. Már nem volt rajtam szemüveg, csak úgy találomra leemeltem a polcról egy piros gyümölccsel teli tálcát. Az itthoni kicsomagolásnál vettem csak észre, hogy a tálcán lévő fólia nem epret, hanem szép piros hónapos retkeket takar. Tévesztésem egy régi figyelmetlenségemet juttatta eszembe.

Még ifjú egyetemi oktató voltam Pandula professzor úrnál a Gyógyszerészeti Intézetben. Talán 1967-ben a Középüzemi labor kapott egy modern homogenizáló készüléket, amivel az emulziók-szuszpenziók diszperzió fokát lehetett növelni, ezáltal a fizikai stabilitásukat javítani. Valamikor május közepén az utolsó tanév utolsó hetének utolsó gyakorlatát tartottuk a hét végén. Olyan volt a hangulat, mint amikor a színészek a 200. sikeres előadás után a „darabot temetik”. Könnyen meggyőztek a hallgatók, hogy a készülék kipróbálására legalkalmasabb lenne tejszínhabot verni vele, amit aztán rátehetünk az eperre. Gyorsan beszerezték a minimális kapacitáshoz szükséges 4 liter alapanyagot és a gyümölcsöt is. Nagyon jó dús habot akartunk készíteni, ezért a maximális fordulatszámra kapcsoltuk a gépet. Néhány perc forgatás után megnyitottuk a leeresztő csapot és meglepetésünkre író folyt ki belőle. A vajat a lapátok közül kellett kanállal kiszedni. A dilemmát azért megoldották a diákok. Gyorsan zsemléket és hónapos retket vásároltak, vajjal finom az. De mi legyen az eperrel? Azt hab és habozás nélkül elfogyasztottuk. Azután megnéztük a gépkönyvet, amiben ott volt a figyelmeztetés, hogy közepes fordulatszámon emulgeátorként, magasabbon szeparátorként működik.

Dr. Tóth Barna nyugd. gyógyszerész