EZ AZ ÍRÁS CSAK WEBEN OLVASHATÓ!

Fluoreszcens és konfokális mikroszkópos képekből összeállított tárlat volt látható február 27-től egy hónapig a Fotocella Kávézó Galériájában. A szemlélő posztmodern és pointilista jegyeket viselő, dekoratív és hosszan elgondolkodtató alkotásokat talált a falakon. Az űrbélien rendszertelen rendben kavargó színekről, a gazdag textúráról csak a beavatottak tudhatják, mit is ábrázolnak valójában. Az életet és halált, nanoszemszögből, kísérleti anyagokból. A kiállítás képei az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet munkatársai fontos kutatásainak művészeti hozadékaként születtek meg.

– Az intézetben immár hagyományosan évente fotópályázatot hirdetünk, ahova a dolgozók az év során készített képeikkel nevezhetnek. Több kategóriában (természet, tudomány, nyaralás, emberek, városok...) zajlik a verseny. Minden évben szép számmal nevezünk képeket, melyek között mindig van vicces, csak számunkra érdekes, de kifejezetten tetszetős, igényes, speciális eljárásokkal készített alkotás is – meséli a kiállítás főszervezője, dr. Fónyad László. – A Ráday utca Fotocella Kávézóval – mely egyben fotógaléria is – jó kapcsolatot ápol az intézet, nyáresti közös beszélgetéseink gyakran találnak minket a „Cellában” Kézenfekvő volt tehát, hogy a válogatott szép képekből ott rendezzünk kiállítást. Anélkül persze, hogy feltüntetnénk: valójában mit ábrázolnak a felvételek. Hiszen elsősorban a képek művészi oldalát szerettük volna megmutatni a laikusoknak, semmint rémisztgetni őket ilyen-olyan tumoros sejtek bemutatásával.

Alkotók

Először természetesen az alkotókra és kutatási területükre voltunk kíváncsiak. Dr. Paku Sándor tudományos főmunkatárs a daganatok áttétképzésének, a daganatsejtek inváziós képességének, a daganatok által kiváltott érképződésnek (angiogenezis) a kutatója. Laboratóriumában kutató munkatárs dr. Dezső Kata és dr. Döme Zsolt. Dr. Kovalszky Ilona egyetemi tanár kutatási területe: a daganatsejtek és az extracelluláris mátrix kapcsolata, az ECM-ot alkotó molekulák glukózaminoglikánok, proteoglikánok szerepe a daganatok kialakulásában, a daganatsejtek szabályozásában főként a májrák esetében. A professzor asszony munkacsoportjában tudományos munkatárs dr. Füle Tibor, aki a humán papillómavírus és a méhnyakrák kapcsolatát kutatja, valamint a sejtfelszíni proteoglikánok szerepét a méhnyakrák-sejtek viselkedésében.

Műszerek

A kiállított képeket nézve felvetődik a szemlélőben: jó lenne többet tudni a műszerekről, amelyekkel a felvételek készültek, az eljárásról, a nagyítás arányairól a valós méretekhez képest, arról, hogy a fotókon a színek hol, mit jeleznek és jelentenek? Milyen kutatások alkalmával készültek eredetileg a kiállítás anyagául szolgáló felvételek? Füle doktor segítségével kapunk választ a különös tárlaton felmerülő szakmai kérdésekre.

A felvételek túlnyomó többsége konfokális lézer scanning mikroszkóppal készült. A mikroszkóp alkalmas mind fixált metszetek, mind pedig élő sejtek vizsgálatára, akár négyszeres jelöléssel is, továbbá photobleaching és más mérések elvégzésére is. Elérhető az élettani szoftvermodul, amely automatikus fluoreszcencia-intenzitás méréseket, idősorokat, hányadosokat és koncentrációkat képes számolni. A META detektor révén bármilyen emisszió vizsgálata beállítható, sőt, hasonló színképű fluorofórok esetén (például YFP és GFP) utólagosan szét lehet választani a csatornákat. Ez a berendezés igen érzékenyen képes a preparátum egy nagyon vékony optikai szeletében pontról pontra detektálni a lézeres gerjesztés hatására keletkező fénysugarakat. A minta különböző optikai szeleteit egymásra helyezve képes annak háromdimenziós szerkezetét is megmutatni. Néhány felvétel az említett technikánál egyszerűbb módon egy nagy teljesítményű epifluoreszcens mikroszkóp segítségével készült.

Eljárások

Az eredeti felvételek 200-1000 x es nagyítással készültek. Jó viszonyítási alap egyes képeken a kék színű kerekded képletek, ezek a sejtmagok, melyek átmérője körülbelül 5-8 mikrométer.

A legtöbb képen immunfluoreszcens eljárással készült preparátum látható. Ez a módszer alkalmas a sejteket, szöveteket felépítő makromolekulák (főleg fehérjék) elhelyezkedésének tanulmányozására, illetve segítségével különbözőképpen jelölhetjük/színezhetjük a szövetet alkotó sejttípusokat, azonosíthatjuk a tumorsejteket. A sejtek, illetve az egyes fehérjemarkerek megfestése fluoreszcens festékekkel jelölt antitestekkel történik. Az adott antitest specifikusan kötődni tud a célfehérjéhez, így azt a fluoreszcencia segítségével azonosíthatjuk. Egyazon mintában többféle célmolekula egyszerre is tanulmányozható, mert más-más színben láthatók a mikroszkópban. A kiállításon láthatók felvételek olyan szöveti preparátumról, amelyen a fenti eljárással 2 vagy 3 különböző sejttípus elhelyezkedése tanulmányozható egyszerre. Vannak viszont olyan felvételek is, amelyen egyetlen sejten belül kétféle célfehérje van megfestve.

Érdekességek

A színek jelentését nehéz lenne felsorolni, mert ahány felvétel annyiféle célfehérje vizsgálatáról van szó. Van olyan felvétel, amelyen a piros szín egy sejten belül kábelszerű hálózatos festődést mutat – ez a sejtek aktinfilamentum hálózata. Egy másik képen a piros már teljesen mást jelent.

Néhány képen fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH) készült preparátum látható. Ennek segítségével a sejtek genetikai eltérései tanulmányozhatók, mint például génamplifikációk, deléciók, transzlokációk, kromoszómaszámbeli eltérések. Ezt az eljárást legfőképpen a hematopatológiában használják a különböző leukémia típusok azonosítására, illetve fontos szerepe van az emlőrák és a lágyrészdaganatok diagnosztikájában.

Egy-két kiállított képen egy újszerű sejtszeparációs eljárás látható. Ennek során szabályos, mintegy 3 mikrométer átmérőjű mágneses gyöngyök tapadnak a sejtfelszínen lévő sejtspecifikus markerekhez, majd egy egyszerű mágnes segítségével a gyöngyök által körbevett sejtek kihorgászhatók. Így válik lehetővé a sejtfelszíni különbségek alapján a sejtek szétválogatása. Ezt az eljárást a tumorsejtek és a tumor-asszociált fibroblasztok kiválogatásához használják.

Némelyik fotón a májszövet érhálózatát láthatjuk. Ezen preparátumok készítése segítségül szolgál kísérleti állatok májának portális mikrokeringésének, valamint a daganatokban lejátszódó érképződési folyamatok tanulmányozásához. Az eljárás során a vénás keringésbe kékre, az artériás kiserekbe pedig pirosra színezett műanyagot juttatnak, amely megszilárdul. A szövetet ezután megemésztik, így a biológiai anyag eltűnik, az érhálózat viszont megmarad és sztereomikroszkópban, sőt pásztázó elektronmikroszkópban is tanulmányozható.

Urbán Beatrice