EZ AZ ÍRÁS CSAK WEBEN OLVASHATÓ!

Balról jobbra: Vízvári László igazgató, ETI, Dr. Szócska Miklós mb. igazgató, SE Egészségügyi Menedzserképző Központ, Dr. Varga Ferenc elnök, Magyar Kórházszövetség, Balogh Zoltán elnök, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Füstös Márta egyetemi vezető főnővér helyettes, Semmelweis Egyetem

Sürgős és hathatós beavatkozásra van szükség az egészségügyi ellátást egyre jobban fenyegető emberi erőforrás válsága miatt. A migráció, a pályaelhagyás, a csökkenő szakemberképzés mára egyes területeken krízist idézett elő. A helyzet megoldása csak átfogó emberi erőforrás stratégiával képzelhető el, ezért a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja a szakmai szervezetekkel az Európai Bizottság és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával június 18-án megrendezi az I. Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórumot.

A kialakuló egészségügyi humánerőforrás válságot menedzselni kell, és életpályamodellt kell kialakítani a területen dolgozók számára – állították egybehangzóan azok a szakemberek, akik a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának szervezésében háttérbeszélgetésre hívták a sajtó munkatársait június 10-én. Megfogalmazódott, hogy sürgős beavatkozásra, átfogó stratégiára van szükség, ezért június 18-án az Egészségügyi Menedzserképző Központ megrendezi az I. Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórumot az Európai Bizottság és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával, hazai és külföldi szakemberek részvételével.

A háttérbeszélgetésen a deklaráltan megoldás-orinetált Fórum témájához kapcsolódva a szakemberek elemezték az egészségügyi humánerőforrással kapcsolatos helyzetet, meghatározták a beavatkozási lehetőségeket rövid- és hosszabb távon. A közös fellépést, az egészségügy kiemelt kezelését szorgalmazták, mivel az egészségügy fenntarthatóságát veszélyezteti a munkaerőhiány. A lakosság egészségének kérdése gazdasági érdek is – ugyanakkor Magyarországon az egészségügyre fordított kiadások aránya a GDP 4,7 százalékát teszi ki, amellyel az európai országok sereghajtói közé tartozunk.

Jelentős migráció, elapadó utánpótlás

Az egészségügyi emberi erőforrás problematikája nem magyar sajátosság, a helyzet javítása nemzetközi szinten az egészségpolitika prioritásai között szerepel, ugyanis globális méretű krízis mutatkozik – indította a beszélgetést dr. Szócska Miklós, a menedzserképző központ igazgatója, aki házigazdaként a beszélgetést moderálta. A nyugat elszívó hatása különösen nehéz helyzetbe hozza hazánkat: keletről már nem érkezik utánpótlás, mivel nem mi vagyunk a környező országokból érkező egészségügyi munkavállalók célpontjai, hanem a fejlettebb országok.

A krízis első jeleit a hiányszakmák jelezték dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint, aki úgy véli, hogy ma már szinte nincs olyan szakterület, amelyben ne lenne hiány. Először a szakorvosok hiányoztak, aztán egyre inkább az ápolónők és az egyéb szakdolgozók, ám nem lehet külön kezelni a kérdést, hiszen hiába van szakorvos, ha nincs szakdolgozói személyzet. Ismertette a szövetség 2005-ös felmérését: 100 kórház adatai szerint 2500 szakorvos hiányzott az egészségügyből két éve, a tendencia pedig nem javult. A létszámgondok már a kórházi minimumfeltételek biztosításakor látszódtak, ám a helyzet az eu-s munkaidő direktívák bevezetésekor vált igazán kényessé. „Ha valaki azt állítja, hogy jelenleg a foglalkoztatás teljes mértékben a jogszabályoknak megfelelően történik, az téved vagy hazudik” – fogalmazott keményen. A helyzet vázolása után javaslatát is ismertette: lehetőség szerint minden egészségügyi munkaerőt vissza kell hozni a pályára (legalább ezer orvosi végzettségű orvoslátogató van, több száz pályaelhagyó, és számukat sem tudják a külföldön munkát vállalóknak). Hogy miként? Vonzó feltételekkel, vagyis pluszforrásokkal, amelynek csak a mértékén lehet vitatkozni, szükségességén nem.

Többszöri újságírói érdeklődésre Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamara (MESZK) elnöke számszerűsítette az igényt: legalább 10-15 százalékos fizetésrendezés kell, és a magasabb béremelést, a szükséges fedezetet az elkövetkező évekre is biztosítani kell állami garanciával.

Az anyagi lehetőségeket illetően pesszimistán nyilatkozott dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke: a konvergenciaprogramban a közszféra bére meghatározott, és kormányzati szinten inkább a magánszolgáltatókat preferálják, közszférából igyekeznek kiszorítani az embereket.

Válságmenedzselés kell!

Egészségügyi ellátás helyett szociális lesz a kórházakban, jósolta Füstös Márta, a Semmelweis Egyetem vezető-főnővér helyettese az egyre súlyosbodó szakdolgozói hiányra utalva. Olyan mindig lesz, aki kivigye az ágytálat, azonban a képzett szakápolók, dietetikusok, gyógytornászok elhagyják az egészségügyi ellátás területét.

Öt éve nem változik a fizetésük, tette hozzá Horváthné Nagy Katalin klinikus főnővér, lassan arra se futja, hogy BKV-bérletet vegyenek a dolgozók a munkába járáshoz. Felpanaszolta azt is, hogy több kedvezményt, így például a vasútra vonatkozót is megszüntették, pedig sok szakdolgozó ingázik, mert a nővérszállók erősen kifogásolható állapotban vannak.

Becslések szerint hat-nyolcezer dolgozó hiányzik a területről egy másik felmérés szerint, amelyet Balogh Zoltán ismertetett. A MESZK harminckilenc súlyponti kórházat vizsgált, és a kiemeltek körében 3500-4000 fős létszámhiánnyal találkoztak, s ezt az eredményt vetítették ki a teljes intézményi körre. Ekkora hiányt csak válságmenedzseléssel lehet kezelni, szögezte le az elnök, aki hosszú távon az egészségügyi dolgozók életpályamodelljének kialakítását is szorgalmazta, akár eu-s források bevonásával.

A munkaerőhiány további romlására lehet számítani az egészségügyi képzés elégtelensége miatt is. Drámai adattal illusztrálta mondandóját: 2001 óta 60 százalékkal csökkent az iskolából kikerülő ápolók száma, tavaly csupán négyszázan végeztek. Jelenleg feleannyi ápoló képeznek, mint orvost, és az ápolónőképzők sorra zárnak be a szűkülő képzési igény miatt. Mert mit mondanak a szülők a gyermekeiknek? Annyi gond van az egészségügyben, tanulj inkább más szakmát – idézett egy képzeletbeli dialógust az elnök.

Az oktatás megváltoztatása is a megoldásra váró feladatok egyike, ugyanis jelenleg érettségi után még három évet kell tanulni az OKJ-s bizonyítványért, ugyanakkor ennyi idő alatt már diplomát is lehet szerezni. A mai technikusképzéshez hasonlóvá kellene alakítani az ápolóképzést, kicsit enyhítve az Unió rigid képzési szabályait.

Milyen fizetést várnak a pályakezdők?

A kérdésre dr. Eke Edit, az SE Egészségügyi Mendzserképző Központ szakértője válaszolt egy 3500 kérdőíves kutatás eredményének ismeretében. A rezidensek nettó 200, a szakorvos-jelöltek 300, a szakorvosok 400 ezer forinttal lennének elégedettek, ezzel szemben jelenleg 93, 90, illetve 100 ezer nettót keresnek átlagosan. Dr. Eke Edit szerint fel kellene mérni, mibe kerülnek a pályaelhagyók, de felmérés híján is úgy vélte, hogy egy béremelés még mindig nem lenne arányos azzal, amit az állam veszít a pályaelhagyók miatt.

A társadalmi megbecsültséget igyekeztek vizsgálni egy másik kérdéscsoportban: hányan választanák újra az orvosi pályát az általános orvos rezidensek közül. A válaszadók 72 százaléka ismét orvos lenne, de 28 százalékuk nem. A nemmel válaszolók magas aránya riasztó érték a kutató szerint: „A pályájukat épp csak elkezdő, fiatal, várakozásokkal teli, kihívásokra éhes emberekről van szó, akik sokat küzdöttek a diploma megszerzéséért!” – fogalmazta meg aggodalmát. A résztvevők közül többen javasolták, hogy bár kényes téma, de a középkorúak körében is el kellene végezni a felmérést – borítékolták is az eredményt: szerintük sokkal rosszabb arányok születnének.

Veszélybe került a fenntarthatóság

Több elképzelés is megfogalmazódott még a helyzet javítására: például a nők részmunkaidős foglalkoztatása, a pályára visszatérni akarók és a külföldről hazatérni szándékozók segítése. Felvetődött a szűkebb egészségügyi struktúra lehetősége, ám Vízvári László, az Egészségügyi Továbbképző Intézet igazgatója szerint a szűkebb struktúrában nem jelenik meg a feleslegessé vált létszám, s példaként hozta a mentés és a betegszállítás különválását: a mentőápolók nem mentek át a betegszállítókhoz, ugyanis 98 százalékban semmiféle szakvégzettségük nincs a betegszállításban dolgozóknak

A képzési számok leestek, az utánpótlás leapadt, korán halnak az egészségügyesek, minden negatív hatás együtt van, ami egyre rosszabb irányba viszi a rendszert. Cselekedni kell, következetesen átrendezni a társadalmi prioritásokat, mert a fenntarthatóság került veszélybe – foglalta össze az elhangzottakat dr. Szócska Miklós azzal, hogy mindezen gondok miatt a fórum középpontjába az egészségügyi emberi erőforrások helyzetét és a szakemberképzést állították.

Fotó, szöveg: Sándor Judit