Csanda Endre és Bereczki Dániel

Habár azt szokták mondani, hogy a kor nem érdem, a környezet mégis figyelmet szentel a tisztes és valljuk be, kissé irigyelt, magas életkort megért személyeknek. Kivált, ha úgy találja őt ez az idő, hogy meg tudja őrizni nemcsak szakmai aktivitását, hanem kollégái elismerését, figyelmét is. Csanda Endre professzor idén tavasszal töltötte be nyolcvanötödik életévét. Családja mellett két munkahelyen is köszöntötték az évfordulón: Budapesten és Szegeden. S ez még nem minden, tavaly év végén megkapta a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának (MIET) legmagasabb szakmai elismerését, a Sántha Kálmán díjat.

A legszigorúbb oktatók és igazgatók hírében állt, mégis szerették, elismerték. Az évforduló kapcsán tartott beszélgetésünk végén többszöri újrakezdést is vállaló ember gazdag pályaképe rajzolódott ki előttem. Követelt és elvárta a legjobb teljesítményt, de nem csak tanítványaitól, kollégáitól, hanem legfőképpen önmagától. Nem nyílegyenes úton jutott a Neurológiai Klinika igazgatói székébe, hanem többször is elkezdte a munkát a létra alján, onnan építve fel karrierjét egy új szakterületen, sőt egy másik városban. Tapasztalatom szerint ő azon orvosok közül való, aki nemcsak a betegséget érti, hanem a beteget is. Aki számára nem egy fájó fej vagy remegő kéz a megoldandó probléma, hanem figyelme középpontjában a létezés legösszetettebb élőlénye a maga egészében áll, átszőve az áttekintést tovább bonyolító pszichoszociális tényezőkkel.

Alábbiakban közöljük a budapesti és a szegedi ünneplés alkalmából készült írásokat, illetve Csanda professzor kurtára fogott életrajzát. E kerek évforduló alkalmából a csak weben olvasható cikkeink között életrajzi írásaiból is találnak néhányat.

Tolnai Kata

Csanda Endre professzor köszöntése Szegeden

Ünnepi tudományos ülésre gyűltek össze május elején a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában Csanda Endre professzor úr tanítványai, barátai és tisztelői. Franz Gerstenbrand professzor, az Európai Neurológiai Társaságok Szövetségének (EFNS) alapító elnöke köszöntötte elsőként 85. születésnapja alkalmából. Majd Szilárd János professzor, a szegedi Idegklinika volt igazgatója emlékezett az együtt töltött (1961 – 1975) évekre. Somló Zoltán főorvos úr - Csanda professzor közeli munkatársa- idézte fel a közös munka emlékét, majd Szűcs Attila professzor (korábban a szegedi Idegklinika, majd a kecskeméti Megyei Kórház Pszichiátriai Osztályának vezetője) méltatta Csanda Endre tudományos érdemeit és emberi nagyságát. Járdánházy Tamás professzor (SZTE Neurológiai Klinika), Saál Mária főorvos asszony (Szent István Kórház) és Komoly Sámuel professzor (PTE Neurológiai Klinika) a tanítványok nevében köszöntötte az ünnepeltet. Majd Kövér Ferenc tanár úr (PTE Idegsebészeti Klinika) és Mayor Ottó főorvos úr (OITI) emlékezett a közösen végzett tudományos munkára. Végül az SZTE Neurológiai Klinika munkatársai köszöntötték Csanda professzor urat, akinek a személyében egy kivételes kvalitású, humánus iskolateremtő neurológust tisztel a hazai és nemzetközi neurológus társadalom.

Vécsei László akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár,
a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának elnöke

Köszöntés Budapesten

Dr. Csanda Endre professzor úr közel két évtizeden át (1975-1993 között) vezette a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáját. Nyolcvanötödik születésnapja alkalmából május 7-én az ötödéves hallgatóknak tartott tantermi előadást „Koponyaűri nyomásfokozódás” címmel a Neurológiai Klinika tantermében. Az előadást követően régi munkatársai, tanítványai, valamint dr. Hunyady László, az Általános Orvostudományi Kar oktatási dékánhelyettese köszöntötték. Csanda professzor úr továbbra is aktív: fejfájós betegeket gondoz. A Magyar Fejfájás Társaság XV. kongresszusán, Siófokon, május 16-án a társaság közgyűlése ismét vezetőségi taggá választotta. További munkájához jó egészséget kívánunk!

Dr. Bereczki Dániel klinikaigazgató, Neurológiai Klinika

Dr. Csanda Endre Nagyváradon született 1923. március 14-én. Budapesten végezte orvosi tanulmányait, 1947-ben kapott diplomát. Tehetségét, szorgalmát, célirányos törekvéseit már mint medikus megmutatta Szentágothai János mellett az Anatómiai Intézetben, Benedek László és Angyal Lajos mellett a Neuropszichiátriai Klinikán. Ugyanitt a II. világháború után Horányi Béla, a klinika megbízott vezetője rábízta a neuropathologiai laboratórium helyreállítását, majd vezetését. 1949-ben az újonnan alakított idegsebészeti osztályon dolgozott. 1950-ben katonai szolgálatra hívták be, ahol Juhász Pál vezetésével rutin- és idegsebészeti feladatokat látott el, állatkísérletekre is alkalmas neuropathologiai laboratóriumot szervezett. 1962-ben „Az agyoedema és jelentősége a koponyaűri nyomásfokozódás kórtanában” című tézisével kandidatúrát és nemzetközi elismertséget szerzett. Egy évet töltött a párizsi Szent Anna Kórház sztereotaxiás intézetében és neuropathologiai laboratóriumában, igen hasznosan. Két évet dolgozott Debrecenben, 14 évet Szegeden, a neuropszichiátriai és idegsebészeti egyetemi klinikákon. Elismerései közül kiemelkedik az Apáczai Csere János emlékérem. Ám számára a legkedvesebb a nyugdíjba menetelekor (1993) a diákság által megszavazott „Kiváló Tudományos Diákköri Nevelő” I. arany fokozata volt. Öt szakvizsgát tett. Öt nyelven előadóképes. Az öt földrész 31 államának 107 városában több mint 400 előadást tartott. 1975-1993 között a SOTE Neurológiai Tanszékének sorrendben a 7-ik professzora volt. Előadási stílusa: beszélgetés a hallgatókkal. Kedveltté vált a „Nyilvános betegvizsgálat neurológiai kórképekben” speciálkollégiuma. Az MTA tudományok doktora címet a „Béta sugárzás hatása az agyszövetre” című disszertációjával szerezte meg 1998-ban. Vendégprofesszorként Bariban, Freiburgban, Loewenben, Berlinben – a Freie Universitätben és külön a Charitében – Londonban (Ontario, Kanada), majd Szingapúrban öregbítette a magyar neurológia hírnevét. 1981-ben Kiotóban a Neurológiai Világszövetség (WFN) alelnökévé, később Prágában, Bécsben és Marseille-ben az Európai Ideggyógyászati Társaságok Szövetségének (EFNS) alelnökévé választották. 1981 óta a WFN Workshop for Parkinson’s Disease and Related Disorders, 1996 óta az American Academy of Neurology tagja. Az American Biographical Institute (ABI) felvette a „Great Minds of XXIth Century” tagjainak sorába. 1962-től a Neurológiai Tudományok Duna Sympoziumának kuratóriumi rendes, utóbbi években tiszteletbeli tagja. Ezekben a funkciókban nagy segítségére vált poliglott műveltsége, olvasottsága, kommunikációs művészete. Dékáni felterjesztésre 2000 óta emeritus professor. Továbbra is részt vesz az oktatásban, fogad fejfájós betegeket és ellátja a MIET szenátusának elnöki teendőit.