A medicina legkorszerűbb fegyverei a 21. században a képalkotó eljárások. Csak rövidítve írom, hiszen jól ismertek, a CT, az MRI – nem beszélve az fMRI-ről – a PET etc. Az általuk kapott képek felfedik testünk belső titkait és a diagnosztika megbízható eszközei. De nemcsak az orvostudomány, a társadalomtudomány is él a képalkotó eljárások ezen lehetőségeivel és, hogy objektív képet nyerjen egy-egy égető kérdésben, átfogó átvilágítást végez egy közösség keretein belül. Jelentős különbség előbbivel ellentétben azonban az, hogy nincsen szükség költséges infrastuktúrára, kizárólag a szubjektív adatok hiteles összegyűjtése adja a kívánt korrajzot.

Ilyen társadalmi „MRI” készült most, 2008-ban egyetemünkön a „közérzet” fogalom tárgyköréből. Tulassay Tivadar rektor kezdeményezésére egyetemünk Marketing és Kommunikációs Igazgatósága és a Semmelweis Kiadó közösen jelentetett meg „Korlenyomat 2008” címmel egy kitűnő kiállítású könyvet, mely 82 intézetvezető aktuális közérzetéről ad vallomást. A könyvhöz Sótonyi Péter rector emeritus írt előszót.

Az előzményekhez tartozik, hogy többek között már 1896-ban (Hőgyes Endre), 1935-ben (Grósz Emil) készültek egyetemünk karainak életéről, tanárairól történeti és személyi helyzetjelentések, de ezek inkább növelik jelen korlenyomat jelentőségét, mert módot adnak a múlttal való összevetésre is.

Az első lépés tehát megtörtént. Az olvasó a Semmelweis Egyetem 82 intézetvezetőjének szubjektív vallomását, közérzetjelentését tarja kezében, kiegészítve nevezettek rövid önéletrajzi adataival, 2008-ban készült arcképükkel és aláírásukkal.

A könyv gondos átolvasása meggyőz arról, hogy a közérzet, mint fogalom rendkívül komplex, melyet ki-ki személyiségétől függően az egyénre, intézetére, az egyetem egészére, a mai magyar társadalomra értelmez. Alulírott szerint éppen ez a különböző megközelítés, a válaszok sokszínűsége adja a következő feladatot, nevezetesen, hogy néhány szakember ezen egyedi közérzetképét tanulmányozva, integrálva tárja elénk az egyetemnek mint közösségnek jelenlegi közérzettérképét.

Külön érték és élmény, különösen a grafológia iránt érdeklődőknek, az intézetvezetők eredeti aláírásainak – mely minden egyes vallomás végén megtalálható – elemezhetősége. Egy ilyen aláírás-gyűjtemény egyetemünk 2008. évi vezetőitől nagy érték lesz az utókor személyiségkutatói számára.

A könyvet úgyis, mint gondolatgyűjteményt ajánlom mindazoknak, akik a Semmelweis Egyetem jelene és jövője iránt elkötelezett felelősséget éreznek.

Dr. Donáth Tibor