A részvevők egy csoportja

Mindenki nyert, mondhatták a versenyzők és a szervezők is azon az ünnepélyes eredményhirdetésen, amelyet az első orvostörténeti vetélkedő zárásaként rendeztek március 18-án a Semmelweis Múzeumban. A medicina megismerésében a múzeum segített a maga gazdag lehetőségével, és a hallgatók olyan tudásra tehettek szert, amelynek birtokában még jobb orvosokká válhatnak.

Kellemes izgalom, kellően emelkedett hangulat jellemezte az eredményhirdetést: azért gyűltek össze a verseny résztvevői és a szervezők, hogy a hónapokon át tartó vetélkedést méltóképpen zárják. Bátran állíthatjuk, hogy a köszöntővel, zenével, rövid értékeléssel és vendéglátással fűszerezett találkozón mindezt sikerült is elérniük.

Élénk érdeklődés

„Haszon, hogy a hallgatók itt jártak” – fogalmazta meg köszöntőjében dr. Kapronczay Károly, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója a vetélkedő „hozamát”, hiszen nemcsak művelődés- és tudománytörténeti ismeretekre tettek szert a hallgatók, hanem világlátásukat is szélesítették.

Nem véletlenül mondta Kossuth Lajos, hogy fabatkát sem ér az a tudomány, amelynek nincs története – fűzte hozzá a főigazgató, majd a hazai orvostörténet tanításának viszontagságairól beszélt. Az oktatást a történelem során hektikusság jellemezte az orvoskaron, például a két világháború között magántanárok adták elő a választható stúdiumot, ami rendkívül népszerű volt a hallgatók körében. Később, 1945 után részben politikai okokból megszüntették e tárgyat („mert Vitéz Herceg Árpád vagy Kisidai Dadai András valahogy nem fért bele a képbe”). A hetvenes években például tudományos diákkörökben foglalkoztak a medicina történetével, majd 1981-ben újból létrehozták a tanszéket, hogy 1996-ban megszüntessék. Most ismét oktatják, a tantárgy szabadon választható, és elég nagy érdeklődés van itt Pesten – mondta lapunknak a főigazgató, aki elégedett volt, hiszen sokan jöttek, láthatóan érdekli a diákokat az orvostörténet, és bizakodott, hogy a folytatás ugyanolyan sikeres lesz, mint a gyógyszerészhallgatók tarisznyás nyári akadémiája.

Kérdőíves fejtörők

A múzeumi verseny 2007 őszén kezdődött, egy nyáron született ötlet megvalósulásaként, tudtuk meg Tamás Anikótól, az egyetem rendezvényszervezőjétől. A játékra hallgatók és oktatók egyaránt jelentkezhettek, tájékoztatásukat segítette az egyetemi újság, a szervezők hírt adtak róla a Neptun-rendszerben, az egyetemi börzén és szórólapokkal. A versenyzők a tárlatvezetések során ismerkedtek a medicina történetével és persze a Semmelweis Múzeummal – tette hozzá Kapronczay Orsolya, a múzeum marketing munkatársa. Több mint hatvanan jelentkeztek, és végül huszonketten rá is szánták magukat a megméretésre, köztük egy külföldi diák is, valamint egyetemi dolgozók. A fordulók kérdőíveire tizennégyen válaszoltak hibátlanul.

Minden versenyző ajándékcsomagot kapott, a százszázalékos eredményt elérők orvostörténeti könyvvel, albummal is gazdagodtak. Ezután Vivaldi Négy évszak című művéből csendült fel részlet Brauswetter Diána előadásában.

Komoly felkészülés

A szülésznőnek tanuló Lázár Nikoletta a vetélkedő idején már ismerősként járt-kelt a múzeumban, ugyanis korábban azt a feladatot kapta, hogy társainak mutassa be az intézményt: „számítottam rá, hogy nem a legevidensebb kérdések lesznek, ezért olyanokra igyekeztem készülni, amikről az ember nem is gondolná, hogy megkérdezik, mert azt tuti, hogy felteszik” – avatott be felkészülésének taktikai részébe. Orvos nagyszüleitől hátrahagyott régi gyógyító eszközök felajánlásával kereste meg a díjátadás apropóján Kapronczay főigazgatót Erdőházi Dóra, a Gyógyszerésztudományi Kar hallgatója. Ő is járt már a múzeumban, méghozzá csereprogramban részt vevő német diákokkal. Dóra a barátnőjével vágott bele a vetélkedőbe, és leginkább a régi patikát bemutató kiállításrész fogta meg – talán nem véletlenül, hiszen gyógyszerész lesz maholnap.

A vetélkedő hírverésekor hallott először a múzeumról Lux Árpád, az Általános Orvostudományi Kar hatodéves hallgatója, és úgy vélte, itt a kiváló alkalom arra, hogy megismerje azt, és elmélyedjen kissé a medicina történetében, mivel ő nem tanulta ezt a tárgyat. Olykor meg is lepődött, hogy mi mindenre voltak képesek az elődök, és hogy az akkori szűkös lehetőségek dacára milyen sok leleményességgel oldották meg a problémákat. Azzal búcsúzott, hogy a Semmelweis Egyetem minden hallgatójának ajánlja a múzeum felkeresését.

Ősszel újra indul a vetélkedő, és minél több jelentkezőt várnak Semmelweis Ignác szülőházába.

Fotó, szöveg: Sándor Judit