Lukács Viktor

Egyéves amerikai kutatómunka után az Élettani Intézetben folytatta tudományos munkáját Lukács Viktor medikus. A hallgató TDK-sként az ioncsatornák működésének vizsgálatát kutatja. Idén az élettani, kórélettani és farmakológiai szekcióban indult az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, és első lett, valamint megkapta a Magyar Zoltán Közalapítvány díját is.

A 2005-2006-os tanévben a csípős ízt érzékelő ioncsatorna szabályozását vizsgálta Lukács Viktor a New Jersey Egyetemen, egy ottani magyar kutató, dr. Rohács Tibor irányításával. Az amerikai tudományos munka eredményéből tanulmány lett, amely hamarosan az amerikai Journal of Neuroscience tudományos szaklapban jelenik meg. A kutatás tovább folytatódott Budapesten, az Élettani Intézetben, ahol a TDK-s hallgató a membránfehérjékkel foglalkozó munkacsoport tagjaként 2002 óta dolgozik. Mindkét tanára – Rohács doktor, valamint Enyedi Péter professzor az Élettani Intézetből – biztatta arra, hogy vegyen részt az idei OTDK-n. A fiatalember számára nem volt ismeretlen a diákköri konferencia rendszere, 2004-ben a Semmelweis Egyetemen már nyert első helyezést, a szegedi országos megmérettetésen azonban még nem került a díjazottak közé. Az akkor szerzett tapasztalatokat jól tudta hasznosítani a 2007-es rendezvényen. Tisztában volt azzal, hogy nem csupán a jelentkezéshez beadott kivonatnak és a bemutatott anyagnak kell tudományos szempontból kellően megalapozottnak lennie. Az értékelésnél fontos szempont volt az előadásmód, a téma bemutatására adott 10 perc szigorú betartása, az ezt követő 5 perces vitában a jó vitakészség és a témában való jártasság bizonyítása. Lukács Viktor 23 másik hallgatóval versenyzett szekciójában, és végül őt találták a legjobbnak. Az első helyezettek közül választották ki később azt a két hallgatót, aki megkapta a Magyary Zoltán Alapítvány díját, a zsűri erre az elismerésre egy másik diák mellett őt tartotta érdemesnek. Egyetemünk hallgatója hálás felkészítő tanárainak, nélkülük ugyanis nem ért volna el ilyen kiváló eredményeket.

Lukács Viktor a diploma után folytatni szeretné tanulmányait a PhD-képzésben, a kutatómunkához kiváló ajánlólevél lesz számára az idén elért eredmény. A medikus számára azonban vonzó terület a klinikai tevékenység is, ezért egyelőre erről sem mondott le. Sőt, ha tehetné, mindkettővel foglalkozna, de tisztában van vele, hogy a jelenlegi körülmények között Magyarországon ez csak nagy erőfeszítések árán vagy egyáltalán nem kivitelezhető – talán majd a távoli jövőben… Egyelőre azonban továbbra is sejtélettannal foglalkozna, s tudományos pályafutásának elindulásához az eddigi siker, valamint az Élettani Intézetben eltöltött évek jó ajánlólevélként szolgálhatnak majd.

Pap Melinda