Évente szokásosan a Semmelweis Egyetem hat ötödéves orvostanhallgatója tízhónapos németországi kutatási ösztöndíjat nyer el. Négyen Heidelbergben, ketten Freiburgban kapnak lehetőséget a világhírű egyetemek tudományos munkájában való közreműködésre. Az ösztöndíj egyik nyerteseként tavaly a heidelbergi Ortopédiai Klinikán dolgoztam.

Az 1386-ban alapított egyetem ma 12 karral és 25 000 körüli hallgatói létszámmal működik. Főleg a medicina területén Németország egyik legelismertebb felsőoktatási intézménye. A világ minden tájáról származó hallgatók serege uralja a központ utcáit. A helyi lakosok általában barátságosak a külföldiekkel, magam nem találkoztam a hideg-elutasító német sztereotípia képviselőivel.

Az elszállásolásunkról az egyetem gondoskodott. Nekem különleges szerencsém volt: az óvárosban, az úgynevezett Europahausban kaptam szobát. Ezt a kis kollégiumot úgy szervezték, hogy a lakók fele német, a másik fele külföldi hallgató legyen. A szobákat pedig úgy osztották el, hogy a két csoport a lehető leginkább keveredjen egymással. Nagy kár, hogy itthon a magyar és külföldi hallgatók alig érintkeznek egymással, rengeteget veszítünk vele.

Asszisztálás műtéteknél

Az ortopédiai klinika minden tekintetben nagyon elnyerte a tetszésemet. A városszéli erdőben, a folyóparttól a hegyre felkúszva helyezkednek el a kórházi épületek. A kastélyszerű főépület és az évtizedek során hozzáépített további szárnyak mára olyan hatalmas komplexumot eredményeztek, amibe akár egy megyei kórházat is be lehetne rendezni. Hatalmas ambulancia-részleg, nyolc műtő (nagy-, ambuláns- és szeptikus műtők), sürgősségi betegfelvételi osztály, 1-3 ágyas tágas kórtermek, szintén szállodai színvonalú (és méretű) rehabilitációs részleg, konditerem, orvos-, illetve nővérlak.

Az orvosok nagyon barátságosak voltak, egyszerre partnerként és vendégként kezeltek. Senki sem csinált belőle problémát, amikor kezdetben nehézségeim adódtak a német nyelvvel: ilyenkor angolra váltottunk pár mondat erejéig. (Tulajdonképpen egész végig elegendő lett volna az angol nyelvtudás Heidelbergben.)

Minden hétköznap reggel 7-kor az orvosi étkezőben közös reggelivel indult a nap. Teljesen kötetlen beszélgetés, csupa aktuális közéleti téma, jó hangulat volt jellemző ezekre az alkalmakra. 7.20-kor reggeli megbeszélés, aztán mindenki ment a dolgára. Én napközben főleg a laborban időztem: csontvelői őssejtekből gyártottunk porcot és csontot. Noha a laboros kollégák nagyon elfoglaltak voltak, mindig akadt valaki, aki segített, amíg bele nem tanultam. A labortevékenység mellett a klinikai munkában is részt vettem, gyakran hívtak műtétekhez asszisztensnek. Az ambulancián pedig a szaknyelvet és a különböző német tájszólások értését gyakorolhattam… Minden szakmai továbbképzésre és helyben rendezett konferenciára meghívót kaptam, és az ünnepi közös vacsorák alkalmával sem feledkeztek meg rólam.

Eredményes kutatómunka

A szabadidőm nagy részét a népes helyi magyar populáció körében töltöttem. Nagyon jó társaság volt ez, ami csillapította a honvágyamat, de valószínűleg nem segítette a nyelvi fejlődést... Sok időt eltöltöttem a kollégiumi társasággal is, melynek tagjai mind nagyon szépen megtanulták, hogy „Egäß-schägedre!” Az egyetem és a város színes kulturális programválasztékkal állt elő folyamatosan, és a környező történelmi városok is csodálatos emlékeket rejtettek, csak győznünk kellett idővel és pénzzel az utazást.

A tíz hónapból végül tizenegy lett, merek már megszólalni németül, jó eredmények születtek a kutatómunka során, de főleg nagyon sok élménnyel és szép emlékkel, új barátokkal gazdagodtam Heidelbergben. Ajánlom minden ötödéves számára ezt pályázati lehetőséget, megéri!

Kaszap Balázs