Tavaly december 6-án Böjte Csaba ferences szerzetes adventi gondolatait, elmélkedéseit osztotta meg velünk az I. Gyermekgyógyászati Klinikán, Tulassay Tivadar rektor meghívására.

Zsúfolásig telt a gyermekklinika nagyelőadója, miközben Csaba testvérre várakoztunk, de nem csak érdeklődők, hanem hatalmas ajándékkupac is összegyűlt vendégelőadónk jövetelére. Bevezetőjében rektor úr köszöntötte a körünkben megjelent Mádl Dalma asszonyt, aki szintén elkötelezett támogatója a Dévai Szent Ferenc Alapítvány szolgálatának, majd átadta a szót Csaba testvérnek, aki a befogadás fontosságát hangsúlyozta karácsony közeledtével. Jézust születésekor, tudjuk, hogy nem fogadták be, ezért az állatok között, az istállóban született meg. Ez is az emberiség reménytelen helyzetét mutatja, hiszen még az Atya testté lett Szeretetét, a Megváltó Jézus Krisztust sem fogadtuk be. Viszont Jézus egész életében mindenkit befogadott, aki hozzá ment, így adva példát a tanítványoknak, és minden kereszténynek. Számos szemléletes példát hozott Csaba testvér a befogadás fontosságára, az egyik legmegkapóbb annak a kislánynak az esete volt, aki májátültetésen esett át az egyetem klinikáján, de nem siketült őt megmenteni, mert sajnos a szervezete nem fogadta be az új májszövetet. A befogadás sokszor élet-halál kérdése, sőt, életünk során mindnyájunknak döntenünk kell, hogy Jézus Krisztust szívünkbe fogadjuk, és Vele együtt elfogadjuk az Atya bűnbocsánatát és az örök élet ajándékát.

Csaba testvér megköszönte a gyermekei nevében az elkészített cipősdoboz-csomagokat, amiket egyenesen a parajdi sóbányába szállítottak, ahol az alapítvány által gondozott 2000 gyermek számára szerveztek karácsonyi ünnepséget.

Az áhítat gondolatai után azok a Magyarországon tanuló norvég orvostanhallgatók számoltak be kezdeményezésükről, akik már többször látogattak Erdélybe, és sok településen személyesen ismerhették meg az alapítvány munkáját. Elhatározták, hogy kollégiumot építenek azoknak a fiataloknak, akik Csaba testvér otthonaiból felnőve egyetemen tanulnak tovább. Számos eszközt bevetettek a támogatók toborzásába: a Norvég Nagykövetség támogatását is elnyerték, jótékonysági bálokat szerveznek, adománygyűjtő honlapot szerkesztettek. Mindebből is látszik, hogy céljukat komolyan veszik, és elszántságukat látva biztosak lehetünk benne, hogy meg is tudják valósítani a tervüket. Aki indíttatást érez, bátran csatlakozzon a kezdeményezésükhöz (http://www.studenthjelp.com/engelsk/).

Hálás szívvel köszöntünk el Csaba testvértől, aki egész életében befogadó szeretetét adja tovább befogadott gyermekeinek. A témára még visszatérünk későbbi lapszámunkban.

BM