Ligeti Erzsébet

Idén tavasszal választotta levelező tagjai sorába dr. Ligeti Erzsébetet a Magyar Tudományos Akadémia. A professzor asszony az ÁOK Tudományos Bizottságának elnöke, valamint a német nyelvű orvosképzés igazgatója. Tudománnyal foglalkozó tematikus számunk számára őt is megkérdeztük arról: hogyan látja az egyetemen folyó tudományos munkát?

Elsőként arról érdeklődtem, hogy összesen hány akadémikus, minősített kutató van aktív jogviszonyban egyetemünkkel. A számokat tekintve, jelenleg a professzor emeritusokkal együtt 16 akadémikus található nálunk, nem állunk rossz helyen – válaszolta Ligeti Erzsébet. Ezen kívül egyetemünkön 47 MTA doktor és 361 PhD fokozatú munkatárs dolgozik. Ami még ennél is örvendetesebb, hogy a középgenerációban, a mostani 30-40 éves kollégák között sokak tudományos teljesítménye kiemelkedő. Ez az a korosztály, amelynek tagjai a rendszerváltás idején, illetve azután fejezték be egyetemi tanulmányaikat, és közülük egyre többen már külföldi tanulmányútról hazatérve nálunk alakítanak saját munkacsoportot. Ezt a korosztályt két egyetemi forrásból meghirdetett kutatói pályázat is megcélozta – jegyzi meg a professzor. Tulassay rektor úr tavaly először hirdetett pályázatot a 30 év alattiaknak, amit óriási érdeklődés fogadott. Négy fiatal munkáját támogatják valóban jelentős összeggel. A másik pályázatot Ádám Veronika rektorhelyettes írta ki idei eredményhirdetéssel. Itt negyven év volt a korhatár. Tizenhatan kaptak támogatást a csaknem nyolcvan pályázó közül. Külön örömet jelentett a bírálóknak, hogy a nyertesek fele klinikai kutatással pályázott. Nagyon jó volna, ha lenne pénz ismét meghirdetni ezeket a pályázatokat, hogy évente legalább 8-10 fiatal kaphasson akkora összeget egyetemi forrásból, amelynek segítségével 2-3 évig tudná végezni kísérleteit. Ezek a munkák szakmailag megalapozhatják egy későbbi, nagyobb volumenű, akár uniós pályázat beadását is.

Publikálásra figyelve

A minősített kutatók számával tehát jól állunk, és – ahogy Ligeti professzor mondja – a születő publikációk számával is elégedettek lehetünk. Magyarországon mindenképpen a vezető helyek egyikén állunk és európai összehasonlításban is a felső középmezőnybe tartozunk. A fiatal kutatók is megtanultak jól publikálni, beleértve az előnyös folyóirat megválasztását is. Megválogatják, hogy hova küldik a kéziratokat. Ebben a Központi Könyvtár igazgatója, dr. Vasas Lívia érdemeit emeli ki Ligeti Erzsébet. A könyvtár ugyanis – nem kis anyagi befektetéssel – kiváló adatbázisokat szerez be, és tanfolyamokat is szervezve megtanítja ezek használatára a fiatalokat. Ez szintén segíti őket abban, hogy a lehető legszínvonalasabb folyóiratot válasszák. De a Doktori Iskolát is említi a professzor, melynek ugyancsak nagy szerepe van abban, hogy a fiatalok körében fontos szemponttá vált a lehető legértékesebb publikációs lehetőség megtalálása eredményeik közlésére.

Innovatív szemlélet

Arra a felvetésemre, hogy vajon szempont-e már a fiatal kutatóknál, hogy tudományos eredményeiket ne csak publikálják, hanem azok esetleges hasznosítására is fordítsanak energiát, érdekes gondolatot fejtett ki Ligeti Erzsébet. Tapasztalata szerint a fiatalabb nemzedéktől nem idegen az innovatív szemlélet, viszont a maga részéről azon a véleményen van, hogy túlhajszolni sem érdemes a gyakorlati hasznosításra törekvést. Magyarázatul felidézte beszélgetését az amerikai Stanford Egyetemen dolgozó alkalmazott fizikus kollégájával, aki munkacsoportjával többek között a Pentagon és a Sony megbízásából is végez kutatásokat, óriási bevételeket hozva ezzel egyetemének. A kolléga hangsúlyozta, hogy az egyetem elsődleges és mindenek fölött álló célja jól képzett, publikációkkal rendelkező diákok kibocsátása, így ők addig vállalnak megbízásos munkát, amíg a velük szerződő fél hozzájárul az eredmények nyilvános tudományos folyóiratban való publikálásához. Ahhoz, hogy legyen termékként hasznosítható eredmény, az alapkutatást kell szélesíteni, mert annak eredményeiből nőhet ki a „termék” – szögezte le Ligeti professzor.

Döcögő információcsere

Mindehhez az is kellene, hogy a kutatók ismerjék meg egymás munkáit, hiszen nem kizárt, hogy valaki másnak a fejéből pattan majd ki olyan ötlet, amely aztán elvezet a hasznosításig. Pont ezt az intézményen belüli párbeszédet hiányolja az ÁOK Tudományos Bizottsága elnökeként is Ligeti Erzsébet. Bár kézenfekvő volna, hogy a több mint másfél évtizedes múlttal rendelkező, igen színvonalas egyetemi tudományos rendezvény, a Semmelweis Symposium legyen ennek a színtere, de érthetetlen okból sajnos alacsony érdeklődés kíséri. A tavalyi megnyitón például egy Nobel-díjas tudós tartotta a nyitóelőadást, arcpirítóan kis számú közönség előtt. A rendezvényt évről-évre rendkívül nagy gonddal, szakmai igényességgel szervezik meg, mégsem sikerül megnyerni a részvételre igazán tetemes nagyságú érdeklődő közönséget. Ugyancsak csekély számú néző előtt zajlanak a kiváló színvonalú emlékelőadások is.

Ligeti professzor mesélt arról az erőfeszítéséről, amellyel két éven át próbálta életben tartani azt a sorozatot, amelyben külföldről hazatért sikeres fiatal kutatók mutatkoztak be előadásaikkal az egyetemen. A legmagasabb szintű vezetők szinte minden alkalommal jelen voltak, de rajtuk kívül legfeljebb 3-4 egyetemi tanár ment el. És ami még ennél is meglepőbb: a hallgatóság egyáltalán nem érdeklődött a rendezvény iránt, pedig pont azok a személyek álltak a pódiumon, akik közül ideális témavezetőt választhattak volna maguknak. Így aztán, több próbálkozás után, az egyetlen életben maradt tudományos rendezvény a Falus András professzor által óriási energiával szervezett kiváló genomikai előadás-sorozat a NET-ben, amiért a Doktori Iskola egyébként pontot is ad.

Diskurzusok hiánya

Furcsa ellentmondást látok: miközben megfelelő számú és kielégítő színvonalú tudományos munkáról beszél Ligeti professzor, nem mutatkozik igény arra, hogy tudósaink, kilépve saját laboratóriumukból, megismerjék egyetemi kollégáik munkáját, eredményeit. Akár kutatópartnert találva maguknak aktuális vagy jövőbeni munkájukhoz. Tudomány van, tudományos közélet csak hellyel-közzel létezik az egyetemen. Ezt a megfigyelésemet támasztja alá az a tény is, amit a professzor említ, hogy több egyetemi kollégájával nem idehaza, hanem külföldi kongresszuson ismerkedett meg. Kevesli az intézményen belüli vendég előadások számát is, aminek megszervezése nem pénzkérdés. Pedig jó volna, ha tudományos teljesítményünk magas színvonala megmaradna, sőt javulna a jövőben.

Fontos tennivalók

Az információáramlást és a tudományos párbeszédet kellene javítani mindenekelőtt, mert ez számtalan együttműködési lehetőséget teremt – jelenti ki Ligeti Erzsébet, aki személyes tapasztalatából is megerősíti, hogy számtalan közös munka és eredmény származott ilyen találkozásokból. Sokat vár attól a helyzettől, hogy az új oktatási központban térben még közelebb lesznek egymáshoz a kutatók. Az ebédlő hiányát említi közvetlen ez után, mondván, nagyon sok szakmai kapcsolata alakult még annak idején a Szegedi Biológiai Központban, ahol az étkezőhely igazi szellemi központ volt, mindenki mindenkivel beszélgetett. A jelenleg mutatkozó érdektelenségben nyílván közrejátszik az oktatók egyre növekvő leterheltsége, bár szinte mindig ugyanazokat az arcokat látni az egyetemi tudományos rendezvényeken, és szinte kivétel nélkül olyan munkatársakat, akikről tudni lehet, hogy nagyon sok feladatuk van.

Pénzügyi támogatások

Az elmúlt három évben egyetemi szinten jelentősen megnövekedett a pályázati forrásokból tudományos kutatásra fordított összeg (lásd a 9. oldalon). Az idén indult EU7-es keretprogram forrásai zömében jövőre nyílnak meg, számszerű adatai egyelőre még nem hozzáférhetőek. Annyit viszont már most tudni, hogy egyetemünkről többen is bejutottak a mostanában zajló második fordulóra. Örvendetes, hogy az European Research Council, a 6-os keretprogrammal ellentétben, egyénre szabott, igazi alapkutatási pályázatot is kiírt, ami az eddigi pályázati lehetőségekből hiányzott. Kétfordulós, fiatal kutatóknak szóló, új labor indítását segítő (start up) pályázat is rendelkezésre áll. A többi már a kutatókon, vagyis a kiváló pályázatokon múlik.

Tolnai Kata