A FOK hazai és nemzetközi elismertségében meghatározó személyiség az Orálbiológiai Tanszék létrehozója, egykori irányítója: dr. Zelles Tivadar. A nemrégiben professor emeritusi címmel megtisztelt, nyugállományba vonult, 70 éves tudós életpályáját ismertetjük.

A nyálmirigykutatásban nemzetközi hírnevet szerzett Zelles professzor 1961-ben summa cum laude végzett egyetemünk Fogorvostudományi Karán. Korábban még diákként bekapcsolódott a Kórélettani Intézet kutatásaiba (TDK titkár volt), melyeket a diplomázás után gasztroenterológiai laborokban folytatott. Adjunktusként a kísérletes sztomatológia felé fordult, s a nyálmirigyek enzimtermelésével, a fehérjék szekréciójával, később parotis hypertropiával és sejtproliferációval foglalkozott. A laborjában TDK-zó fogorvostan-hallgatók közül 20-an a kar oktatói lettek. Belőlük alakult ki a jelenlegi Orálbiológiai Tanszék oktatógárdájának magja. Ez idő tájt került be a szakmai közéletbe is, 8 évig volt az egyetem Tudományos Diákköri Tanácsának elnöke.

Szerteágazó munka

A nemzetközi tendenciákra figyelve 1972-ben – Sós József intézetvezető professzor és az akkori dékán támogatásával – létrehozta az Orálbiológiai Tanszéki Csoportot, akkoriban védte meg kandidátusi értekezését is. Majd csaknem egyszerre lett a FOK-n a kórélettan előadója és egyetemi docens. Munkája középpontjában a kutatócsoport fejlesztése, a többi magyar egyetemen már a tantervben szereplő orális biológiai tantárgy oktatógárdájának kialakítása, valamint az oktatás szakmai anyagának összeállítása állt. 1977-1983 között két ciklusban a FOK dékánhelyettesévé választották. 1978-ban a szaktárca, egyetemi javaslatra-vezetésével, létrehozta a FOK Orálbiológiai Csoportját. 1980-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1989-ben létrejött az Orálbiológiai Tanszék, melynek vezetője lett. 1999-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 1998-2004-ig két ciklusban a kar dékánja volt. 2004-ben megvédte MTA doktori értekezését.

Egyik kezdeményezője volt az Orálbiológiai Csoportnak is otthont adó Kórélettani Intézet elhunyt igazgatója tiszteletére létrehozott, 1998-ban bejegyzett „Hársing László Alapítvány az Elméleti Fogorvosi Kutatások Előmozdítására” nevű alapítványnak, melynek kuratóriumi elnöke lett. Egy-egy fejezetet írt a Hársing László szerkesztette kórélettani jegyzetbe, Szollár Lajos Kórélettan című tankönyvébe és a Gáti-Szollár-Szombath Kórélettani Vademecumába. Szerkesztésében jelent meg az Orálbiológiai előadások című jegyzet 1984-ben, 1988-ban pedig kiadták az Orálbiológia című tankönyv első kötetét. A mintegy 140 közleményének zöme rangos külföldi folyóiratban jelent meg. Tagként tevékenykedett a Fogorvosi Szemle szerkesztőbizottságában, az MTA Gasztroenterológiai Szakbizottságában, az OTKA egyik szakzsűrijében, az ETT Gasztroenterológiai Szakbizottságában és zsűrijében. Évekig képviselte az MTA Orvosi tudományok osztályát az MTA Nyelvtudományi Bizottságában, ahol kezdeményezője, majd egyik lektora volt az Orvosi Helyesírási Szótárnak. Közreműködött egyetemünk Habilitációs Bizottságában is, és képviselte intézményünket a Pécsi Orvostudományi Egyetem Habilitációs Bizottságában. Három nemzetközi szimpóziumot szerevezett, az 1988-as rendezvény anyagát az Archives of Oral Biology különszámként jelentette meg.

Külföldi eredmények

Külföldi szakmai kapcsolataiban meghatározóak voltak a Connecticut-, az Alabama- és a Florida Egyetemen, illetve a koppenhágai Panum Institute-ban kutatással töltött időszakok. Kiemelkedik a C.A. Schneyer és M.G. Humphreys-Beher professzorokkal folytatott együttműködése, amely számos, komoly érdeklődést keltő közös publikációt eredményezett. A nyálmirigykutatásról több külföldi egyetemen, kutatóintézetben (például 1989-ben Bethesdában, az NIH fogorvosi kutatások intézetében, az NIDR-ben) tartott előadást. Három nemzetközi orvostársaság, köztük a külföldiek számára eléggé zárt American Association of Oral Biologists, illetve az Archives of Oral Biology Advisory Board – fogadta tagjai közé.

Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1972), Árkövy Emlékérem (1987), Pro Universitate (2002), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2004), Professor Emeritus (2007).

Kondor Endre