Kovács Ferenc

1956. október 24-én reggel 8 órakor a Nagykörúton élő Kovács Ferencet édesanyja leküldte a boltba kenyérért. Senki nem gondolta, hogy ez utolsó – végzetes – útja lesz.

Az orosz tankok a Boráros tér felől hirtelen feltűntek a Körúton és sorozatot lőttek minden mozgó tárgyra, személyre. Az emberek menekültek, be a kapuk alá, be az udvarokba. A többiekkel Kovács Ferenc is a Krúdy utcában egy kapu alá menekült. Előre engedte a nőket és sok más személyt, udvarias volt, és közben valaki becsukta a kaput, így Ő kint maradt. Fejlövést kapott. Bevitték az udvarba, mentőt hívtak, a Baross utcai Sebészeti Klinikára szállították. Nem tudtak segíteni rajta. Nőgyógyász professzor édesapja délután öt óráig élesztette, mesterséges lélegeztetést alkalmazott – hiába. Huszonnégy éves volt…

A család ideiglenesen a Belső Klinikai Tömb udvarán temette el a Kórbonctani Intézet és a mai büfé közötti területen, és csak jóval később, hetek múlva vitték holttestét a Farkasréti temetőbe, a családi sírba.

Kovács Ferenc biológus diplomával rendelkezett, egyetemünk Szövettani Intézetében (igazgató professzor: Törő Imre) dolgozott, szakmája elismert tagja, a hüllők szakértője volt. Ha a Ferihegyi Repülőtérre hüllőszállítmány érkezett, őt kérte szakértőnek a Vámhivatal.

Otthon is tartott hüllőket, keltetett állatokat. Amikor utolsó útjára indult, még visszaszólt családjának: Ha nem jönnék vissza, oltsátok el a villanyt a hüllők tenyészetében.

H.J. dr.