Kedves Gyurka!

Nem éreztük, hogy erről beszélnünk kellene, hiszen néhány hete, utolsó találkozásunkkor is olyan derűs és energikus voltál, mint mindig abban a 35 évben, mióta ismerlek. 1972 szeptemberében találkoztunk először a „Puskinban”. Derűsen pipázva fogadtad a hallgatókat a szomszéd teremben az akkori E/2-t. Sokszor hallottuk a nevetést a szomszédból, a jó hangulatú gyakorlatok csalhatatlan jelzőjét. Aztán a vizsgaidőszakok következtek, jó hírek, rossz hírek, rémhírek. Vigyázzatok, a mentőkérdés a Katonánál a triptofán lebontása.

Múltak az évek és kollégák lettünk. Te voltál a tanulmányi felelős. Ez a pozíció nálunk akkor is, most is szolgálatot jelentett. Szervezni az oktatást, gondoskodni arról, hogy a gyakorlatok meg legyenek tartva, az előadások menjenek, ha cigánygyerekek potyognak is az égből. Meghatározó szereped volt a német kémia oktatás elindításában, fellendítésében, a szint fenntartásában. Mai világunkban, mikor körülöttünk szinte semmi sem működik, vagy nem úgy működik, ahogy kellene, ezt a szolgálatot, a kötelesség mindenek elé helyezését tanítani kell. Szeretted ezt csinálni, büszke voltál arra (úgy éreztük), hogy csinálhatod. Ha a fiatalabbaknak volt ötlete, nem söpörted le az asztalról, meghallgattad, és amit meg lehetett valósítani belőle, abban segítettél. Sokszor vizsgáztattunk együtt. Emlékszem végtelen türelmedre, amivel megpróbáltad egy-egy hallgatóból kihúzni a választ. Emlékszem arra is, amikor első medikus csoportom hallgatóit vizsgáztattad. Jött ki a szigorlatról egy kislány sugárzó arccal. Hogy sikerült, Erzsi? – kérdeztük. Megbuktam, mondta, de gyerekek, el nem tudjátok képzelni a Katona milyen rendes volt – folytatta, nem túlzás, boldogan. Faggattuk még a kérdésekről, de ő csak Rólad áradozott. Kapott tőled ez a hallgató valamit, bíztatást, emberséget talán, ami számára fontosabb volt, mint a sikertelen vizsga. Tanítványaid gyakran visszajártak Hozzád, nemcsak a régiek, de azok is, akiknek nagyapjuk lehetnél. Most, hogy része lettél az örökkévalóságnak, szeretnénk a mi kis hátralévő arasznyi létünk számára megőrizni belőled minél többet.

Nyomot hagytál bennünk, belénk rögződtek gesztusaid, jellegzetes nézésed a szemüveg fölött, a mozdulatok, ahogy rendet raktál az íróasztalodon. Egy mérnök asztalán legyen mindig rend, nem mondtad, de sugalltad. Néhányan, magam is persze, nem tudván ellenállni az entrópia-csökkenés ama kis szigetének, amit az asztalod jelentett, azonnal kitöltöttük a rendelkezésre álló helyet. Megérkezvén, lépés közben megálltál, a metakommunikáció éreztette, hogy a világ normális rendjét érte sérelem, és addig nem mozdultál, míg a status quo helyre nem állt. Ennyi lenne, ez lenne, amit dr. Katona György egyetemi adjunktusról el kell mondanunk, ezek a lényegtelen apróságok, megszokások, élménymorzsák?

Természetesen nem. Jó oktató voltál, lényegre törő, igényes. Változni tudtál, ahogy az évtizedek a mi tárgyunkat is változtatták. Ugyanakkor hű is maradtál, hű ahhoz a témához, amit ifjú kutatóként kaptál, és amit szorgalmasan műveltél, míg nyugdíjba nem vonultál. Az E vitaminhiányos izomdisztrófia kutatása végigkísérte aktív tudományos életed. Modern műszerek híján, szűkös támogatásból egyik kezedben ceruzával, másik kezedben a spektrofotométer potenciométerét tekerve, egyik szemeddel a stopperórán, másikkal a fotométer kijelzőjét figyelve mérted az izom kolineszteráz aktivitását. Digitális korunkban ezek már idegenül hangzanak, de a magyar kutatás félmúltja még sokunk idegeiben benne van. Talán dolgozhattál volna jobb körülmények között is, ha csatlakozol másokhoz, de Te kitartottál Székessy professzor asszony tudományos hagyatéka mellett, és ezt is tiszteljük Benned.

Mi, munkatársak és barátok sokat veszítettünk, nemcsak lelkileg, Az egy munkahelyen eltöltött évtizedek alatt természetesen mindenki tud a másik családjáról is valamit. Együtt örültünk a laborban született gyermekeknek, a gimnáziumi felvételinek, az érettséginek. Emlékszünk apai büszkeségedre, ha lányod időnként velünk jött ebédelni, vagy egy-két jelesebb labor-ünnepségen ő is ott volt. Éreztük azt a rajongó szeretetet és őszinte tiszteletet, amivel feleséged iránt viseltettél. Ki kell emelni a tiszteletet, ezt a napjainkban oly ritka erényt, ami két ember kapcsolatát még szorosabbá fűzi. Családod szilárd háttered volt egy megalkuvásmentes élethez. A Kittenberger ősök nem szégyenkeznek.

Kedves Gyurka, része voltál és maradsz munkánknak és feladatunknak, tanítani a jövő orvosgenerációit. Itt töltött életed, tanítványaidban, kollégáidban folytatódik. Fájó ez a mostani búcsú, de befejezetlen beszélgetéseink a jövőben is folytatódnak.

Kedves Gyurka, kollégánk és barátunk, Isten Veled!

Dr. Tretter László

* Dr. Katona György az Orvosi Biokémiai Intézet szaktanácsadója január 15-én hunyt el.