Patkós Péter

Van egy hely, ahol évente négyszer töményen zúdul rád a tudomány legújabb ismeretanyaga és a művészet igaz gyönyöre. A Baross utcai Szülészeti Esték programjairól beszélek. Kitűnő kezdeményezés, immáron már a 64. alkalommal és az élményt még fokozni lehet. Május 17-én „A kismedencei süllyedés sebészete” komplex nőgyógyászati- urológiai téma keretében a pécsi katedráját csak július elsején átvevő dr. Bódis József szülész professzor tartott ilyen minőségben, fenti témában ragyogó előadást, másik élményt pedig az adta, hogy egy nagy formátumú, pécsi iskolateremtő szülészprofesszorról, Scipiades Elemérről (1875-1944) hangzott el emlékelőadás, közvetlen közelről, az ugyancsak szülész-nőgyógyász unoka (Dr. Patkós Péter) emlékezésében.

Vukán György

A téma valamennyi előadója világossá tette, hogy a medencefenék egy olyan sajátosan komplex struktúra, melyhez közelíteni, akár nyitott, akár laparoszkópos műtétben, tökéletes anatómiai felkészültség nélkül nem lehetséges. Alulírott, számtalanszor nyomatékkal tett hitet amellett, hogy a képalkotó eljárások értékeléséhez, a sikeres műtéti technika megvalósításához az anatómiai ismeretek tanításának nem redukciója, hanem éppen a bővítése, sőt a curriculumban egy olyan fakultáció felvétele is elengedhetetlen, amit a nyugati orvosképzésben „applied anatomy”-nak neveznek. (Bízom abban, hogy a borsót olyan falra hányom, melyen az megtapadni képes.) A művészeti gyönyör ezúttal fenomenális. Egy szó, egy név az, ami mindent kifejez: Vukán. Mára már nemcsak külső jegyekben, játékában is – úgy érzem - Paganinire emlékeztet. Persze a hangszer más, de az őserő, a virtualitás megegyezik, egy-egy évszázadban születik egy-két ilyen őstehetség, talán Cziffra György volt még ilyen. Vukán az improvizációk zseniális teremtője, árad belőle a zene, ahogy Gershwin vagy Chopin dallamot elkezd, majd elsöprő erővel tör elő ujjai alól a vukán (ha a nomen omen is, írhattam volna: akár a vulkán). Nem árt, ha tudja az olvasó, Vukán György egyetemünk Fogorvostudományi Karán végzett, ma is aktívan dolgozó fogorvos, aki több kitűnő operával gazdagította Operaházunk repertoárját, és aki legújabban Puccini Bohémélet c. operáját varázsolta át három szólóhangszerre és zenekarra. De, hogy a vizuális művészet is említést kapjon – legközelebb részletesebben – ezúttal Kővágó Nagy Imre festőművész munkáit élvezhették a tárlat megtekintői.

Dr. Donáth Tibor