EZ AZ ÍRÁS CSAK WEBEN OLVASHATÓ!

Bárczy István

Gróf Lónyai Elemérné Stefánia hercegasszony

Zöldkeresztes védőnő egyenruhában

Dr. Frank Kálmán gyermekgyógyász

Dr. László János szülész-nőgyógyász

Kilenc évtizeddel ezelőtt az Országos Stefánia Szövetség megalakulásával kezdődött el a védőnőképzés hazánkban. Öt korszakra tagolható történetét tekintjük át írásunkban.

I. Az Országos Stefánia Szövetség képzése (1915-1940)

Az 1915.június 13-án ünnepélyes keretek között megalakult szövetség célul tőzte ki a csecsemőhalandóság csökkentését, a születésszám növelését, a tudatlanság és a babona elleni küzdelmet. Kezdeményezői voltak: dr. Bárczy István, Budapest polgármestere, dr. Madzsar József, a szövetség programtervezetének szerkesztője, valamint a névadó, egyben védnök, gróf Lónyai Elemérné Stefánia hercegasszony. A védőnőképzés 1915 novemberében indult kéthetes tanfolyamként. Az 1916 végén megjelenő elsőhivatalos Szabályzat tartalmazta a képzési előírásokat, az oktatási időt 6 hétben határozta meg, a tanítás költségeit az állam finanszírozta. Rövidesen már Szegeden, Temesváron, Nagyváradon, Kolozsvárott, Szombathelyen és Debrecenben is indítottak tanfolyamokat.

A budapesti védőnőképző iskola a Vas utca 8-ban (ma Fővárosi Pedagógiai Intézet) volt. 1917-ben jelent meg az első tankönyv (Anya éscsecsemővédők vezérfonala), 1918-tól a jövendő védőnők 3, 1920-tól 6 hónapig, majd 1 évig (internátusi elhelyezéssel) tanultak. 1925-től már csak a fővárosban szerezhettek anya és csecsemő védőnői bizonyítványt, de már két év alatt, a hallgatók – 1921-1940-ig 858-an végeztek.

II. Az Országos Közegészségügyi Intézet képzése (1927-1944)

Az 1927-től működő intézet rövidesen a hazai higiéné elméleti és gyakorlati bázisa lett. Első igazgatója, dr. Johan Béla orvos, egészségügyi szervező külföldön tanulmányozta a falusi egészségvédelmi munka rendszerét és szorgalmazta annak hazai kiépítését. A szervezetet Zöld Keresztnek nevezte el. A rendszerben dolgozó orvosok segítőtársai a „zöldkeresztes egészségügyi védőnők” voltak. Részt vettek: az anya és csecsemővédelemben, az iskoláskorú gyermekek gondozásában, a nemi betegségek és tbc elleni küzdelemben, a szegénybetegek otthoni ápolásának megszervezésében és a szociális gondozásban. Képzésük 1927-benaDebreceni Egyetem keretében működő Ápoló és Védőnőképző Intézetben kezdődött Rockefeller alapítványi segítséggel. A budapesti képzés 1930-ban indultaMagyar Királyi Állami Ápolónő és Védőnőképző Intézetben (az OKI–val szomszédos telken, a Gyáli úton újonnan felépített épületben). A következő három évben Szegeden, Kassán és Kolozsváron is létesültek iskolák, mindegyiknél azonos volt a felvételi követelmény (érettségi/tanítónői oklevél), a képzési idő (2 és fél, később 2 év), a tantárgyak, illetve az elméleti és gyakorlati órák száma, valamint a szerezhető oklevél, az egészségügyi védőnő és ápolónőképesítés.

III. Budapesti védőnőképzése (1942-1953)

A főváros 1942-ben rendelkezett az egészségügyi és szociális védőnők képzéséről. A továbbra is a Vas utcában lévő iskola képzési idejét 3 évben határozták meg, a tantárgyak körét az egészségvédelem, a szociálpolitika és a szociális gondozás ismeretével bővítették, az elméleti és gyakorlati oktatás megegyezett a zöldkeresztes védőnők képzésével.

IV. Állami Védőnőképző Iskolák (l945-1975)

1945-ben Budapesten, 1947-ben Szegedenújraindult a védőnőképzés az Állami Védőnőképző Iskolákban, kétéves képzési idővel, azonos tantervekkel. Irányításukat 1951-től az Egészségügyi Minisztérium vette át. A következő évben a budapesti iskola a Gyáli útról azIstenhegyi út 32.számaláköltözött. 1954-től a kettős végzettség (ápolónő-védőnő) megszüntetésével egészségügyi védőnői oklevelet kaptak a hallgatók, akik érettségivel és csak 18-30 korig jelentkezhettek a továbbra is kétéves, ingyenes képzésre.

1972-1975–ig az egészségügyi szakközépiskolákban érettségizettek 10 hónapos oktatásban részesültek, de a képesítő vizsgán a két évre előírt követelményeknek kellett megfelelniük.

V. Főiskolai rendszerű védőnőképzés

A Minisztertanács 1973-as határozatával az 1975/1976-os tanévtől indulhatott az egészségügyi főiskolai képzés. A Főiskolai Kar Védőnő Szak első vezetői a budapesti és a szegedi kihelyezett tagozaton: dr. Frank Kálmán gyermekgyógyász, dr. László János szülész-nőgyógyász professzorok, valamint dr. Szél Éva főiskolai tanár, gyermekgyógyász (1989-tól Szegeden főigazgató) volt.

1978-1989-ig kiegészítő szakon főiskolai végzettséget szerezhettek a középfokú védőnői képesítésűek. A főiskolai rendszerű képzésben a tanulmányi idő 18 esztendőn át 3 éves volt, a tantervet csak keveset korrigálták. Az 1993/1994-es tanévtől a főiskola nappali tagozatán 4 éves oktatást vezettek be.A tantervben 1555 elméleti és 3040 gyakorlati órát írtak elő, az oktatás több új, korszerű ismereteket nyújtó tantárggyal, gyakorlattal (családszociológia, -pedagógia, gerontológia, családgondozás-krízisprevenció, mentálhigiéné, interkulturális kommunikáció, stb.) gyarapodott. Ma már Szegeden, Nyíregyházán, Miskolcon, Kaposvárott, Szombathelyen és Pécsett is van főiskolai, az utóbbi helyen az elmúlt tanévtől egyetemi szintű védőnőképzés.

A jövő: a bolognai program, a 2006/2007-es tanévtől bevezetett kétszintű képzés a védőnőhallgatóknak is lehetővé teszi a főiskolai képzésre épülő egyetemi végzettség, majd a PhD fokozat megszerzését.

Összegzés

A rendszeres védőnőképzés számtalan társadalmi-gazdasági-politikai változást élt át. De a „védőnőség” túlélte ezt, művelői bármilyen szervezeti formában is tevékenykedtek, mindig a rászorulókért dolgoztak. S teszik ezt ma is, nemcsak az „egyént”, hanem az egész családot gondozzák, munkájukkal segítve az egészséges életmódra nevelést, az egészségfejlesztés képességének elsajátítását.

Kahlichné dr. Simon Márta
főiskolai tanár