Vingender István

Eltűnt egyetemünk palettájáról az Egészségügyi Főiskolai Kar, s helyébe lépett az Egészségtudományi Kar. Vajon milyen megfontolás, netán tartalmi változás húzódik meg az új név hátterében? Elsőként erről kérdeztük dr. Vingender István oktatási főigazgató-helyettest.

– Első megközelítésben ez csupán egyszerű névváltozásnak tűnik, de valójában tükrözi azokat a folyamatokat, amelyek indokolták ezt a lépésünket. Ezen a karon már nem csak egészségügyi dolgozók képzése folyik, hanem, ha a tudományos érdeklődést, az elkötelezettséget és a teljesítményt nézzük, az egészségtudomány képviselete is – kezdte a döntés indoklását dr. Vingender István. - Elég csak utalnom egyetemi szintű képzéseinkre, a Master (MSc.) képzések beindításának tervére és saját doktori alprogramunkra. Ezt mindenképpen „láttatnunk” kellett, kivált, mert egy képzőintézmény imázsát, presztízsét nagymértékben meghatározza és kifejezi elnevezése. Úgy gondoltuk: Egészségtudományi Karként nagyobb eséllyel vehetünk részt a felsőoktatási intézmények közötti egyre nagyobb versenyben. Ezért kezdeményeztük a névváltoztatást a Szenátustól, amelyet az elfogadott. Hátra vannak még bizonyos adminisztratív kötelezettségek: különböző alapokmányok, az emblémánk, a pecsétünk módosítása. Továbbá a kar új nevét be kell fogadnia a szakminisztériumnak, illetve a Regisztrációs Központnak is.

– Úgy tudjuk, hogy Mészáros Judit főigazgató asszony nemrég Kínában járt, vélhetően diáktoborzás miatt. Eredményes volt az útja?

– Nem csak Kínában, de Vietnámban is járt a főigazgató asszony, és mindkét országból vannak már hallgatóink. A legutóbbi utazás arra irányult, hogy tovább bővítsük a hozzánk különböző hosszúságú képzési időszakra érkezők körét, s erre jó esélyeink vannak. A már itt lévők egyéves – a kínaiak angol, a vietnamiak magyar – nyelvi előkészítő után kezdik meg graduális tanulmányaikat. Többségük az ápoló szak iránt érdeklődik.

– Az egészségügy átalakítása kapcsán feltehetően sok orvos munkája szűnik meg bizonyos kórházakban. Mit gondol: lesz-e ápolófelesleg az országban, vagy akkora most a hiányuk, hogy észre sem lehet majd venni az ellátóhelyek változásaiból fakadó munkaerő-mozgásokat?

– Ahhoz, hogy erre a kérdésre nagyon autentikusan tudjak válaszolni, pontosan kellene ismernem, hogy milyen intézményeket szüntetnek meg, vonnak össze, alakítanak át. Egy folyamat közepén tartunk, az ezután várható változásokról nincs pontos képünk. Ezzel együtt nem gondolom, hogy az ápolóknak komoly elhelyezkedési gondjaik lennének a jövőben, legalábbis ilyen jelzéseket nem kaptunk.

Elvándorlási szándék

– A karon végzett nagyon magasan képzett, nyelveket is ismerő ápolók után két kézzel kapnak akár már Ausztriában vagy Olaszországban is. Még csak nagyon messzire sem kell menniük az előnyösebb állásért. Mennyire jellemző, hogy a karon végzettek a hazai helyett a külföldi munkalehetőségeket választják.

– Két dolgot látunk, az egyik, hogy azoknál az, úgymond, felnőtt generációhoz tartozó munkatársaknál – akik már családot alapítottak, valamilyen egzisztenciát teremtettek, bizonyos értelemben kulturálisan kötődnek a munkahelyükhöz, környezetükhöz – nem olyan jelentős ez az elvándorlási törekvés. A fiatalok körében nyilván jóval nagyobb ez a hajlam, de ez egyelőre egyfajta szándékban és nem konkrét lépések formájában nyilvánul meg. Aztán, hogy e törekvés valóban megvalósul-e és milyen arányban, egyelőre nem tudjuk. A lehetőség nyitott, a diplomáinkat elfogadják külföldön az állami és a magánszektorban egyaránt, van, ahol nyelvvizsgát kérnek, máshol a nyelvtudás bizonyítására elegendő a jelölttel való elbeszélgetés.

Szabályozott kreditrendszer

– Egyetemünkön először ez a kar vezette be a kreditrendszerű oktatást. Példaértékű, óriási munka volt. Fölmenő rendszerben indították el az áttérést. Azóta már a képzés teljes vertikumában és minden szakon érvényesítették ezt a fajta rendszert?

– Igen, már az utolsó éves hallgatóink is kreditrendszerben tanulnak.

– Adódtak-e nehézségek? Beszélhetünk-e valódi kreditrendszerről, vagy pedig csak egy eléggé kordába szorított kreditrendszerről van szó?

– Én irányított kreditrendszernek nevezném. Nyilván azt a formáját, hogy a hallgató bármikor, bármilyen kreditet megszerezhet, s tőle függ, hogy mennyi idő alatt végzi el a főiskolát vagy az egyetemet, mi nem tudjuk nyújtani, és talán nem is szeretnénk. Kidolgoztunk egy mintatantervet, amit a diákoknak többé-kevésbé követniük kell. A tantárgyak felvételének előkövetelmény-rendszere mindenképpen behatárolja a tanulmányi előmenetelt. Nem mondanám, hogy minden nehézség nélkül vezettük be ezt a rendszert. Vannak problémáink. Éppen ezért az egész kreditrendszerű képzést, a hozzá kapcsolódó szabályzatokkal együtt, folyamatosan módosítjuk, korszerűsítjük, hogy rájöjjünk: mi az, ami nem, vagy nem úgy funkcionál, ahogyan azt szeretnénk. De ezekkel az utánkövető igazításokkal végül is működőképes a dolog. Egyébként éppen most állunk a tanulmányi és vizsgaszabályzat módosítása előtt, merthogy a Bachelor (BSc.) képzés bevezetésével kapcsolatban a kreditrendszerű oktatásnak újabb problémái kerültek felszínre.

– Az orvostanhallgatók gyakorlati képzésével kapcsoltban, nyilván Ön által sem ismeretlen, eléggé sok panasz van: túlterheltek az oktatók, nagy létszámúak a csoportok. Emiatt gyakran elégedetlenkednek a hallgatók, hogy nem kapnak annyi figyelmet, és lehetőséget sem a betegekkel való foglalkozásra, mint amennyit szeretnének. Vannak-e hasonló gondjaik az ápoló vagy más, például a gyógytornász szakra járóknak? Hiszen nekik is fontos a betegekkel való kontaktus elsajátítása.

– Természetesen vannak ilyen gondjaink. Sajnos, a szakmai gyakorlatok rendszere nem úgy működik, hogy mi meghatározzuk: adott helyre mennyi hallgatót küldünk. Figyelembe kell vennünk a gyakorlóhely befogadóképességét, s azt is, hogy a gyakorlat milyen időszakban van, s milyen időtartamra terjed ki. Főleg az egészségügy átalakításának jelen állapotában tartunk gondjaink halmozódásától, attól, hogy nem lesz elég gyakorlóhely, kapacitás, gyakorlatvezető hallgatóink fogadására. Persze, azért biztos, hogy meg fogjuk oldani az esetlegesen felmerülő nehézségeket. Újra kell gondolnunk az egész szisztémát, ezt tesszük most.

Szakfrissítési törekvés

– Amíg az egyetem három hagyományos karán alig változik a szakok száma és a tanrend, az ETK-ról éppen az ellenkezője mondható el. 2000-től, amióta idetartoznak, szinte minden évben kirukkolnak valami újdonsággal, olyan érzést keltve, mintha egy lépéssel mindig előbbre tartanának a változások terén. Nemrég például egy abszolút piacérdekelt szak, a wellness szakmenedzser képzés indítását hirdették meg. Tudatos attitűd ez, vagy egyszerűen csak életben akarnak maradni?

– Előre menekülünk… A felsőoktatási reformmal került komolyan előtérbe az az elvárás, hogy a felsőfokú szakemberképzésnek meg kell felelnie a munkaerő-piaci igényeknek. Mi azonban már a 90-es évek elejétől ezt az elvet követjük. Figyeljük a munkaerő-piaci kívánalmakat, és rámozdulunk az igényekre. Ugyancsak újszerű követelmény – a felsőoktatási törvény tartalmazza – az utánkövetéses vizsgálatok végzése, amit mi már szintén régóta csinálunk. Ezekben folyamatosan vizsgáljuk és elemezzük, hogy a nálunk diplomázott szakemberek milyen arányban, mennyi idő alatt, mekkora nehézségek árán tudnak elhelyezkedni. Ezt természetesen figyelembe vesszük a képzések szervezésekor.

– Egy új szak indítása, valljuk be, nem kis dolog, Önök viszont már eléggé rutinosak ebben. Hogyan kezdenek hozzá és milyen stációkon keresztül jutnak el a végkifejletig? Azért kérdezzük ezt, hátha másoknak is eszükbe jut a szakfrissítés.

– Mindenekelőtt a különböző szakmai szervezetektől és a szakmában dolgozó kollégáktól tájékozódunk. Előfordult már, hogy kifejezett kérésre indítottunk el bizonyos szakokat. Ha az információk elemzésével kialakuló elképzelésre rábólint a Kari Tanács, akkor az érintett tanszék vagy szervezeti egység munkatársai, az általuk bevont más kollégák közreműködésével kidolgozzuk a szaklétesítési, illetve indítási programot, megtervezzük a hozzá szükséges személyi feltételeket, infrastruktúrát. Ezután következhet az engedélyeztetési procedúra. A posztgraduális képzéseknél ez viszonylag egyszerűen megy, most már különösen, mert elegendő, hogy a Regisztrációs Központ nyilvántartásba vegye az adott képzési formát. Más a helyzet a BSc. és az MSc. szakoknál, ezeket a MAB-nak (Magyar Akkreditációs Bizottság) kell jóváhagynia: első lépésben a szakalapítási dokumentumot, majd a szakindítási programot. Hátravan még az oktatási tárca, illetve a Regisztrációs Központ jóváhagyása – egyszóval nagyjából egy évig tart a bevezetendő szak adminisztrálása. Nem kis munka, valóban.

Fokozódó érdeklődés

– A kar változatlanul népszerű a hivatást kereső fiatalok körében? Nem kell aggódniuk a jövőért?

– Erre válaszul elég csupán megemlítenem, hogy a januári nyílt napunkon, a korábban megszokott 150-180 érdeklődővel szemben 550-en jöttek el, hogy az itteni oktatásról tájékozódjanak. Három turnusban kellett a programokat megtartani. Általában öt-hatszoros a túljelentkezés a karon, szakonként változó formában. Ezzel együtt idén várható, hogy az országos tendenciáknak megfelelően kevesebb jelentkező hallgatóra számíthatunk.

– Megfigyelhető, hogy nincs olyan nagy különbség az államilag finanszírozott és az önköltséges képzésre bekerültek felvételi pontszáma között. Tehát az ETK-ra nem lehet nagyon rossz eredményekkel bejutni.

– A felvételi minimum pontszám központilag szabályozott. Emellett azonban mi is figyelünk arra, hogy a költségtérítéses hallgatók is viszonylag magas pontszámmal kerülhessenek csak be intézményünkbe. Persze a költségtérítéses képzésre – mivel azt nem mindenki tudja megfizetni – nyilvánvalóan kevesebben jelentkeznek, mint az államilag támogatottra.

– A tandíj bevezetésével ez valószínűleg változni fog. Másrészt lesz átjárási lehetőség a kétféle finanszírozású képzés között.

– Ez most is van, bizonyos feltételek, a tanulmányi eredmény és egyéb indokoltság alapján át lehet jelentkezni a költségtérítéses képzésről az államilag finanszírozottra. Feltéve, hogy ez utóbbiban megüresedik egy hely.

– Tesznek ezért valamit? Lehet-e például azt mondani az államilag finanszírozott képzésben rosszul tanuló diáknak, hogy ezentúl fizessen az oktatásért?

– Jelenleg ilyen indokkal senkit nem irányíthatunk át.

Korszerű kollégiumok

– Elegendő-e a karon tanulóknak a jelenlegi kollégiumi férőhely?

– Hallgatóink a Hajdú és az Erkel utcában, valamint a Római parti kollégiumban laknak. Akik nem jutottak be egyik helyre sem, azok – bizonyos feltételek teljesülése esetén – lakhatási támogatásban részesülnek. Természetesen, kollégiumi férőhelyből sosincs elegendő. Biztos vagyok benne, hogy a bejutottakon kívül többen szeretnének kollégiumban lakni. Annál is inkább, mert kollégiumaink igen jól felszereltek. A legutóbbi tanévnyitón meg is jegyeztem, hogy nagyon szeretnék ma a kar hallgatója lenni.

Tolnai Kata – Tóth Andrea