Papp Magor, dr. Takács Péter, dr. Kökény Mihály, dr. Éger István, dr. Karádi István, dr. Hajnal Ferenc és dr. Paragh György

A magyarországi orvostanhallgatókat képviselő négy hallgatói önkormányzat március 7-én este „Az együttműködésért, hogy itthon gyógyíthassunk” címmel egyeztetői tanácskozásra hívta a hallgatókat a NET Dísztermébe. A fórum témája a rezidensképzés jövője volt, célja pedig az, hogy párbeszédet indítson a szakorvosképzés jövőjéről és lehetőségeket biztosítson az érintetteknek a közös megoldási javaslatok kidolgozására.

Az állam 1999-ben vezette be a ma is érvényes szakvizsga-rendszert. A gyakorló orvosok diploma utáni kétéves szakképzésére évente összesen 8 milliárd forintot fordít a költségvetés, egy általános orvos képzése havonta 330 ezer, egy fogorvosé 360 ezer forintba kerül. Évente 1200 végzős, többségben általános orvos kerül a rendszerbe.

A rendezvény apropója az a kiszivárgott törvényjavaslat volt, mely szerint a kormány (az újabb verzió szerint) 2008-tól meg akarja szüntetni a rezidensképzés állami támogatását, a továbbiakban csak a hiányszakmákban (például: patológus, radiológus, aneszteziológus) állná a képzés költségeit. Ha ez a terv megvalósulna, a szakorvosjelölteknek a jövőben maguknak kellene fedezniük képzésük költségeit, vállalva esetleg a munka melletti tanulást vagy a kényszerű hitelfelvételt. Az anyagi terhek miatt elképzelhető, hogy csak töredékük jelentkezhetne szakorvosképzésre. Az is kérdés, hogy mi lesz azokkal a rezidensekkel, akiknek az egészségügyi reform miatt megszüntették a befogadó intézményét?

A fórumon az orvosegyetemek dékánjai, szakpolitikusok és a szakmai szervezetek vezetői vettek részt, a szervezők számítása szerint mintegy 1300 fehérköpenyes orvostanhallgató és rezidens jelent meg (körülbelül 300-an vidékről jöttek hat busszal), zömük egyetemünk diákjai. Molnár Lajos egészségügyi miniszter a meghívásnak nem tett eleget.

Megoldások keresése

A rendezvény házigazdája, dr. Karádi István, egyetemünk ÁOK dékánja bevezetőjében elmondta: a terv megvalósítása ugyan még messze van, a konferencia célja most az, hogy a résztvevők megpróbálják az orvosi szakma szempontjait figyelembe véve megtárgyalni a lehetséges változások okait, miértjeit. Fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a nyugati orvosok jobb helyzetben vannak, mivel nekik nem kell fizetni a rezidensképzésért.

Kökény Mihály, a Parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke leszögezte, nem a kormányt, pusztán a bizottságot képviseli. A volt egészségügyi miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy a sajtóban megjelent információk csak kiszivárogtatások, végleges döntés a rezidensképzés rendszerének megváltoztatásáról még nincs. A minisztériumban különböző szakértők dolgoznak, javaslatok, előterjesztések születnek a témában. Kökény Mihály konkrét információkat nem tudott mondani, de megerősítette, hogy az Egészségügyi Bizottságban készült tervezet arról, hogy – az egyetemek, az orvosi kamara, az érdekképviseletek és a rezidensszövetség részvételével – általában foglalkozzanak a kérdéssel.

A témával foglalkozik a szaktárca is, hiszen sok minden változik az egészségügyben – az intézményi szerkezet, a követelmények, a feltételek –, tehát ehhez kell majd hozzáigazítani a szakorvosképzés rendszerét, de 2007 szeptemberében még semmi nem fog megváltozni. A politikus elmondta, hogy a következő hónapokban minden javaslatot mérlegelnek és a megfelelő elképzeléseket kidolgozzák úgy, hogy a változtatások 2008 szeptemberétől életbe tudjanak lépni. Szerinte gondolkodni kell a megoldásokon, ugyanakkor garantálta a megjelenteknek: mindent megtesznek azért, hogy az elhelyezkedés lehetősége mindenki számára biztosított legyen. Felvetette: jó-e az, hogy az orvos diplomája kézhezvétele után azonnal bekerül a rezidensképzési rendszerbe, miközben még nincsen munkahelye és nem látni a folyamat végét? A bizottsági elnök elképzelhetőnek tartotta, hogy egy másik rendszerben már munkahellyel rendelkező szakorvosjelölt végezhetné el a szükséges tanulmányokat és szerezhetne szakorvosi képesítést. Hozzátette: végig kell gondolni, hogy a megváltozott körülmények között az akkreditációnak milyen feltételei lennének, továbbá meg kell vizsgálni: elég arányosan oszlik-e meg a mai rendszerben az egyetemek és az arra alkalmas más képzőhelyek között a képzés, hogy néz ki mindez a mobilitás oldaláról, milyen lehet az önerő kérdése, milyen elvárások vannak a mostani rendszerben, s milyen az egészségügyi gyakorlat az EU-ban, és azt is, hogy egyáltalán milyen ösztönzést lehet és kell adni annak érdekében, hogy minél többen menjenek el dolgozni a hiányszakmákba. Más uniós országok, például Szlovákia, Lengyelország, Litvánia, hasonló problémákkal küzdenek, ezért érdemes az ő megoldási javaslataikat is megfontolni. A magas szintű orvosi tudás helyes befektetése, hasznosulása nagyon fontos. A hogyan azonban nem mindegy.

Dr. Németh Péter, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Karának dékánja szerint kiemelt cél, hogy a graduális képzés ne váljon el a szakorvosképzéstől. A felvételivel induló folyamat a diploma megszerzésével nem ér véget, az igazán komoly munka – más feltételek, szakorvosi keretek között – folytatódik, ezért megfelelő szervezeti formát kell találni a kettő összekötésére. Probléma, hogy a graduális képzés alatt dolgozó diákkörös bármilyen jól is teljesít, ez a szakorvosképzésbe nem számít bele, pedig aki elővégzettséget szerez, sokkal jobban tudja utána a munkáját végezni a szakorvosképzésben. Ezért fontos szoros kapcsolatot teremteni már a graduális képzés alatt is a későbbi képzési formákkal. A dékán szerint szervezetileg az orvosegészségügyi centrumok segítségével meg tudják oldani a koordinációt, a minisztériumnak csak a feltételeket kell megteremtenie. A gazdasági kérdéseket le kell választani a szakmai kérdésekről, utóbbiakat az orvosi intézmények, szervezetek együttműködése meg tudja válaszolni.

Akik befértek a terembe

Egyeztetés hiánya

Dr. Hajnal Ferenc, a szegedi egyetem Szak- és Továbbképzési Intézet igazgatója, a Szegedi Tudományegyetem dékánjának képviseletében elmondta: a rezidensképzési rendszer az utóbbi években már bizonyította a létjogosultságát. A legkeményebb változások a finanszírozásban vannak, ami nagyon nagymértékben csökken, hiszen a tavalyinál jóval kisebb, fele akkora költségvetéssel dolgozhatnak. A várható újabb forráskivonás miatt egyre nehezebb lesz a rendelkezésre álló keretszámokból a maximumot kihozni. Az Európai Általános Orvosok Uniójának alelnöke szerint tény, hogy a nagy rendszereket néha át kell alakítani, alkalmazkodni kell az újabb és újabb kihívásokhoz, a kor követelményeinek megfelelően, azonban nem egyenlő a helyzet. Míg az általános orvos a diploma megszerzése után csak arra képes, hogy a kutatás vagy a szakképzés irányába induljon el, addig a fogorvosok, gyógyszerészek teljes vértezetben tudnak megjelenni, önállóan tudnak dolgozni. Így a keretszámokban különbséget kell tenni az általános orvos, illetve a fogorvos és a gyógyszerész között, s ennek a minisztérium tervezetében meg is kell jelennie. Dr. Hajnal Ferenc a megjelentek nevében is kijelentette: mint a szakmáért felelős oktatók, szakemberek remélik, hogy közösen olyan megoldást tudnak találni, ami a túlélést biztosítja, mert ha a rendszer úgy változik meg, ahogy most tervezik, az a színvonal eséséhez vezet.

Dr. Paragh György, a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karának dékánja elmondta: az újabb pénzkivonás nem fogadható el az egyetem számára, mivel már eddig is jelentős a forráskivonás a rendszerből. Ha el akarjuk kerülni a minőségromlást az egészségügyben, ha azt akarjuk, hogy valami jól működjön, azt meg kell fizetni. Számon kérni bármit csak akkor lehet az egészségügyön, ha a megfelelő pénzügyi háttér is adva van. A dékán szerint mind a négy hazai képzőhely nemzetközi szinten is elismert az orvosi szakmában általában, amit az is bizonyít, hogy a magyar orvosok külföldön is megállják a helyüket, így ha ezt továbbra is elvárjuk, ehhez a megfelelő forrásokat biztosítani kell. Hozzátette: a forráskivonást semmilyen formában nem tudja elfogadni. Legnagyobb bajnak azt tartja, hogy a parlament a döntéseinél nem veszi figyelembe a szakma álláspontját. Jó lenne, ha meghallgatnák a szakma véleményét, hiszen rengeteg felmérést készítettek, hogyan lehetne például a belgyógyászat szakmai struktúráján javítani, de szeretné, ha a rezidensképzéssel kapcsolatos észrevételeik is megjelennének a döntéshozatalban.

Kökény Mihálya döntéshozatallal kapcsolatos kérdésre elmondta: a kormányrendeletek túl hamar szivárognak ki, a javaslatok több körben futnak, parlamenti képviselők is véleményezik, ha kell átdolgozzák, továbbá a tárca szakértői is tesznek javaslatokat. Az előző ciklusokban már elkezdődött egyeztetéseken a politikusok mellett főorvosok, kórházigazgatók is jelen voltak, így nem igaz, hogy nincsenek egyeztetések. Az egyeztetéseken önkormányzati, szakmai és politikai vélemények is szerepet kaptak, a különböző érdekcsoportok között kompromisszumra kell törekedni. Megerősítette, hogy 2007-ben sem szükség, sem lehetőség nincs a változtatásokra. A hídon akkor kell átmenni, amikor odaértünk…

Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a jelenlegi rezidensi rendszerben részt vevők kiszolgáltatottak, nehezen élnek meg és kínosnak tűrik az, hogy majdnem 30 évesen olyan anyagi helyzetben vannak, ami a családalapítás, létük, egzisztenciájuk szempontjából megalázó. A szakorvosképzés milyenségét az is befolyásolja, hogy mennyien jelentkeznek orvostanhallgatónak a gimnázium után. Rendszerré válik, hogy a szakma prominenseinek és a változásokat elszenvedő tömegek képviselőinek jelenlétét a szaktárca semmibe veszi. A MOK-elnök kijelentette: az orvostársadalom anyagilag tovább nem terhelhető, ezért a jelenlegi helyzetben kategorikusan kizárta az önerő lehetőségét a rezidensképzésben.

A kamarai elnök szerint a cél az, hogy a magyar orvosok magyar emberek között, magyar kórházakban, magyar nyelvterületen kereshessék meg a betevőjüket, találják meg boldogulásukat és ne kelljen áruba bocsátaniuk szaktudásukat külföldön. Erre az évre a parlament a GDP-arányos egészségügyi költségvetés csökkentését irányozza elő, így forráskivonás történik. Ilyen körülmények között jogosan aggódunk minden jelenlegi és leendő kollegánkért – tette hozzá.

Migrációs kérdések

Dr. Takács Péter, a Magyar Rezidens Szövetség megbízott elnöke felhívta a figyelmet egyetemünk Egészségügyi Menedzserképző Központjában (EMK) a migráció kérdéseiről tartott konferenciára, ahol elhangzott, hogy a migrációs potenciál, azaz a végzős hallgatók és a rezidensek kivándorlási szándéka évek óta 60-70% között mozog. Körülbelül 10%-uk cselekszik is, megteszi az előkészítő lépéseket a külföldi munkavállaláshoz. A legjobban képzettek főleg Angliába, illetve a skandináv országokba mennek, ahol orvoshiány van. Akik már egyszer kimentek, sokkal nehezebben csábíthatók vissza, ezért egy életpályamodellt szeretne kidolgozni az egészségügyben dolgozóknak, már a felvételitől kezdve. A megbízott elnök végül feltette a kérdést: ha 20 millió forintba kerül egy orvos képzése, megengedheti-e az ország magának, hogy ezt az ablakon kidobja?

Papp Magor, egyetemünk HÖK elnöke szerint: a kiszivárgott tervezet a hallgatók jövőjét semmisíti meg, amivel a szakma léte kerül veszélybe, hiszen helyzetük most is labilis, elég ha az anyagköltségre (könyvek, orvosi eszközök) gondolni, ez több mint 600 ezer forint a hat év során. További megszorításokat, terheket nem bír el a rendszer és a hallgatók – jelentette ki. A szakma rossz koreloszlása, a magas átlagéletkor miatt tíz év múlva jelentős orvoshiány lesz, amit az EMK adatai is megerősítenek. További gond, hogy a várható törvényjavaslat versenyhelyzetet generál a szakorvosok és a rezidensek között, hiszen a kórház dönthet, hogy szakorvost vagy rezidenst alkalmazzon, utóbbiak pedig nem lehetnek versenyképesek ezen a területen.

Dr. Karádi István a tanácskozás végén elmondta: évek óta megaláztatás éri az orvosokat, a pedagógusokkal együtt, hiszen juttatásaikat tekintve lemaradtak a többi szakmához, a jogászokhoz, a közgazdászokhoz képest, és nem hiszi, hogy ezt a paraszolvenciára lehet elsősorban fogni. A dékán szerint a követelésekben mindig egy ország teljesítőképességéhez lehet igazodni, ezért a GDP-arányos számítással lehet mérni a fizetések mértékét. Mivel az orvosok GDP-arányos megbecsülése harmada, mint a nyugati országokban, az orvosokat kevésbé tartja fontosnak a magyar társadalom, mint a nyugati. Hozzátette: félő, hogy így életképtelen lesz a rendszer. Dr. Hajnal Ferenc szerint sok szakorvos nem azért vándorol ki, mert nem patrióta, hanem mert meg akar élni.

A rendezvény legvégén Kökény Mihály elmondta: az önerő diákhitel formájában, megfelelő feltételekkel, megoldás lehet, mivel az állam nem fog tudni mindent garantálni úgy, mint eddig. Az egészségügy átszervezése után azonban sok forrás felszabadulhat, amit az egészségügy később fejlesztésekre tud költeni.

Az egyetemi vezetők szerint a diákhitelhez megfelelő fizetés is kell, jelenleg azonban a hallgató nem tudja visszafizetni a hitelt, mivel gyakorló orvosként nincs rá elég pénze.

Csaba Tamás

Hallgatók tiltakozása A rezidens keretszámok drasztikus csökkenése ellen tiltakozott az a nyilatkozat, amelyet az orvosegyetemek hallgatói önkormányzatai március 13-án adtak át az egészségügyi miniszternek. A vészjelzésnek szánt beadvány – melyet egyetlen hét alatt az érintett egyetemistáknak jóval több mint a fele, csaknem négyezren írtak alá – arra figyelmeztet, hogy a szaktárca által tervezett intézkedés a pályakezdő orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek mintegy harmadát lehetetlenítené el, veszélyezteti az egészségügyi ellátás stabilitását és néhány éven belül súlyos szakemberhiányt eredményezhet. A nyilatkozat szerint a rezidensképzés esetleges átalakításakor két szempontot kellene figyelembe venni. Egyrészt azt, hogy minden államilag finanszírozott alapképzésben diplomához jutó hallgatónak legyen államilag finanszírozott rezidens helye. Másrészt: mivel a rezidensképzés egyben munkavégzés is, ezért azzal egyensúlyban levő bérezés lenne az elfogadható. „Bízunk abban, hogy a minisztérium által 1200 végzős hallgatóra beterjesztett 715 fős keretszám csupán egy újabb tervezet, amit további érdemi korrekció követ majd” – jegyezte meg Papp Magor, a Magyarországi Orvostanhallgatókat Képviselő Hallgatói Önkormányzatok szóvivője. -ó.a-