Salacz György köszönti Jantsits Gabriellát

A Mária utca Szemklinika könyvtárosa idén január 4-én töltötte be 85. évét, s mindeddig rendszeresen bejáró, aktívan dolgozó munkatárs.

1979-ben került a Szemklinikára, ahol több, átmenetileg dolgozó könyvtárost követve, nyugdíjasként vállalta el a patinás könyvtár vezetését.

Döntésében bizonyára szerepet játszhatott az a körülmény is, hogy volt érzéke a régi dolgok iránt, hiszen a könyvtár alapjait még Schulek Vilmos a XIX. században rakta le, és gondoskodott az akkor kurrens folyóiratok, könyvek beszerzéséről. Tanítványa és utódja, Grósz Emil tovább bővítette az állományt, aminek köszönhetően mára óriási értéket jelentő, hazánkban egyedülálló gyűjtemény alakulhatott ki. Keresve sem találhatott volna alkalmasabb személyt a klinika akkori vezetése, de senki sem merhette remélni, hogy 26 év után még ereje teljében lévő nyugdíjas lesz munkatársa ebben a könyvtárban.

Művészet – orvoslás

A Sophianum Leánygimnáziumban tett érettségi után a budapesti egyetem bölcsész karán művészettörténetet, magyar történelmet és irodalmat hallgatott. A bölcsész doktorátust művészettörténelemből 1959-ben szerezte meg. Karrierjében törést jelentett, hogy 1951-ben kitelepítették családjával együtt, édesapja ugyanis minisztériumi főosztályvezető volt a Klebelsberg vezette Vallás- és Közoktatási Minisztériumban, de egyéb egyházi kapcsolatai sem váltak előnyére. Így 1953-ban, hazaszabadulása után bölcsész végzettségét nem hasznosíthatta, s örült, hogy a Péterfy Sándor utcai Kórház kórbonctani osztályán (főorvosa, dr. Braun Sándor egyúttal a kórház párttitkára, vállalta a „deklasszált elem” alkalmazását) a Vajda féle rákkutató kísérlet szövettani laboratóriumába kerülhetett.

1962-től az Országos Orvostudományi Könyvtár munkatársa, majd főmunkatársa, ahol oktatással is foglalkozott: a tájékoztatást oktatta az orvosi könyvtárosok szaktanfolyamán. Innen ment nyugdíjba 1979-ben, s lett a II. Szemklinika könyvtárosa. A könyvtárosi munka nem elégítette ki, és új munkahelyén régi kutatási elképzelései teret kaphattak. Eleinte az orvosi könyvtárak elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, majd egyre inkább a művészet és az orvostudomány kapcsolata lett kutatásai fő területe. Sikerrel védte meg kandidátusi disszertációját 1987-ben „Orvosi illusztrációk magyar könyvekben” címmel, s egyik opponense az akkor még orvos-történész (később miniszterelnök) dr. Antall József volt. Száztíz közleménye és egy könyve (Magyar orvosok arcképei) jelent meg.

Tudományos munkáságát 34 előadás egészíti ki, valamennyi a művészet és az orvostudomány kapcsolatával foglalkozik. Aktív résztvevője és fő szervezője volt könyv- és illusztrációk történetéről szóló kiállításoknak. Az ő értő közreműködése nélkül nem készülhetett volna el a klinika emlékszobája.

Szívvel-lélekkel

Az orvos-történész és könyvtáros szakma, valamint a klinika igyekezett gazdag életművét és lankadatlan tevékenységét elismerni: Kulturális miniszteri dicséret (1974), Zsámboky Emlékérem (1986), Március 15. Emléklap (1998), Reissmann díj (2000), a Semmelweis Egyetem kiváló dolgozója (2001), Schulek Vilmos Emléklap (2007) elismerésekkel díjazták munkásságát.

Dr. Jantsits Gabriella személyében – hányatott sorsa ellenére – egy sohasem panaszkodó, szerény, nagy tudású, széles műveltségű munkatársat ismertünk meg, aki feladatát nagy precizitással, szívvel-lélekkel végezte, s a klinika könyvtárának értő gondozója.

Nyolcvanötödik születésnapja alkalmából a klinika valamennyi munkatársa nevében kívánok neki töretlen egészséget abban a biztos tudatban, hogy munkája során aere perennius beírta nevét a klinika- és a könyvtáros szakma történetébe.

Dr. Salacz György