Bender György fiatal korában

Nyolcvanöt év. Megélni is szép teljesítmény, hát még átélni. Gondoljuk csak meg, mi mindent produkált a Sors, az élet nagy rendezője az elmúlt több mint háromnegyed évszázad során. Nyolcvanöt év. Prof. emeritus dr. Bender György (Ortopédiai Klinika) tavaly érte el ezt a szép kort. Kíséreljük meg dióhéjban felidézni életútjának főbb állomásait.

Ezerkilencszáznegyvenötöt ír a naptár. Mars hadisten végigszáguldott Európán, tengernyi könnyet, szenvedést, bánatot okozva, kétségbeesést hagyva maga után. Így volt ez Magyarországon is. Aki túlélte a vérzivatart boldog volt, hogy legalább az élete megmaradt. Nem volt család, ahol ne gyászoltak volna valakit. Bizonytalan volt a jövő, a megélhetés. Ilyen körülmények között jött Jászberényből a fővárosba egy fiatalember új életet kezdeni. Szerszámkészítő volt a szakmája, s szerencséjére kapott állást, megvolt a betevő falatja. Életébe egy vakbélgyulladás szólt bele. Kórházba került, ahol Molnár Béla professzor végezte el a szükséges operációt. A fiatalember ekkor már medikus volt, sebész akart lenni, de Molnár professzor javaslatára, az éppen megnyílt Ortopédiai Klinikára ment dolgozni.

Bizony, ötvenöt éve ennek.

Zinner Nándor és Glauber Andor professzorok keze alatt kezdte elsajátítani azokat a tudnivalókat, amiket ezen a klinikán egy orvosnak tudnia kell. Jó tanítványnak bizonyult, egyre nehezebb esetekkel tudott megbirkózni. Tudását más körülmények között is kamatoztathatta. Az ötvenes évek közepén egy magyar tábori kórház működött a háború sújtotta Koreában, s Bender doktor oda kapott beosztást. Tizenhárom hónapot töltött ott, kemény körülmények között, sokat dolgozva. Nem volt egyszerű feladat, de a lelkiismeretesen elvégzett munka jóleső tudatán kívül volt még egy hozadéka az ottani praxisnak: a hatalmas tapasztalat.

Hazatérte után újra a Karolina úti klinikán folytatta munkáját. Tanította a fiatalabb kollégáit, oktatta a hallgatókat, gyógyította a betegeket. (Persze, jólesett a családdal is együtt lenni ennyi távollét után.) Az idő múlik, 1977-ben egyetemi tanárrá nevezik ki. Részt vesz a klinika életének irányításában, Vizkelety Tibor helyetteseként. Elméleti munkássága is figyelemreméltó: 9 szakkönyv és 30 közlemény szerzője. Munkáiban (főleg) a gerincbántalmakkal és a láb ortopédiájával foglalkozik. Ezek közül nem a terjedelme, hanem a jelentősége miatt emeljük ki a „Gyermekláb – gyermekcipő” című munkáját. Főleg a szülőknek szánta ezt a könyvet, mintegy bibliául. Ebben nemcsak a láb anatómiáját, funkcionális működését, biomechanikáját, gyermekkori ártalmait, betegségeit ismerteti, hanem igen alaposan és jelentőségteljesen kitér a viselt és a viselésre ajánlott gyermekcipők anyagára, felépítésére, hordására, jó egynéhány későbbi probléma elkerülésének érdekében.

Több hazai és külhoni orvostársaság, szakmai egyesület megbecsült tagja, Magánélete? Ötvenhét (!) éve él boldog házasságban közgazdász feleségével. Fia is orvos, dr. Bender Tamás fizioterápiás professzor Szegeden és a Budai Irgalmas Kórház főorvosa.

Kondor Endre