A recenzenst mindig őszinte öröm tölti el, ha egyetemünk munkatársainak tollából újabb és újabb munkák jelennek meg. Az utóbbi időben úgy tűnik sem szerzőből, sem kiadókból nincsen hiány. Ehhez két megjegyzés: 1. Újságunk kapacitása nem nő arányosan a megjelenő művek számával, így azokról csak egyre rövidebb terjedelemben tudunk beszámolni, 2. Csak azokról a könyvekről tudunk hírt adni, melyek szerkesztőségünk tudomására jutnak.

A szülészet-nőgyógyászat tankönyve

Szerk.: Papp Zoltán
Semmelweis Kiadó,
Budapest, 2007, 621 old.

Egy szellemi alkotás, egy könyv akkor válik igazán részünkké, ha már címét sem említve, írója válik fogalommá. A Papp Zoltán által szerkesztett: Szülészet-nőgyógyászat tankönyv immár 3. kiadása, ma a köztudatban már csak „Papp”-ként szerepel. Vásárolok egy „Papp”-ot, tanulok a „Papp”-ból, utánanézek ennek vagy annak a „Papp”-ban.

Mi tesz egy művet számunkra a szerzője által fémjelzett fogalommá? Ezt kívánom a továbbiakban fenti munka kapcsán röviden elemezni.

Hasonló címmel mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban eddig számos munka jelent meg. Szakmailag korrekt, az adott kornak megfelelő adatokat közlő didaktikus írások, melyeket mind az orvostanhallgatók, mind a szakorvosjelöltek haszonnal és eredményesen forgattak.

A „Papp” ennél sokkal több, E munka a szakismereteket az általános emberi kultúra részeként adja át az olvasónak, gyarapítva ezzel az általános orvosi műveltséget. Ars poétikája: „Instrue praeceptis animus nec discere cesses”: gyűjtve a bölcs tanokat, lelked művelni ne szűnjél.

Ez azt jelenti, hogy amikor az orvosnak első helyen szakmailag felkészültnek kell lennie és szorgalmasan „életfogytiglan” kell tanulnia, ugyanakkor lépést kell tartania a haladással és képesnek kell lennie az új dolgok közül, a valóban jó kiválasztására.

Ma e diszciplínában különösen sok divatos irányzat hódit, számos mögött az üzletiesség búvik, mások az etika határait feszegetik. Jelen könyv segít az eligazodásban, a kiforrott, új információk megismerésében.

Minden fejezetet a beteg iránt érzett felelősség, a beteg elsődlegessége hat át. Tisztességes orvos csak így gondolkodhat. Erre tanít ez a könyv: „Lignum, guod tortum, haud unquam vidimus rectum”: már egyenessé sosem válik a görbe fatörzs.

De sapienti sat. Helyünk kevés a méltatásra. Ami még feltétlen megemlítendő, az e könyvhöz csatolt DVD, melynek videoklipjei kép- és hanganyagával olykor spektakulárisan drámai közelségbe hozza a téma egyes fejezeteit.

A 21. század szellemének megfelelő multimédia kiadás mind a népes szerzőgárda, mind a Semmelweis Kiadó kollektívájának kitűnő munkáját dicséri.

*

Metabolikus csontbetegségek

Szerk.: Lakatos Péter – Takács István
Medintel Könyvkiadó, Budapest, 2006, 505 old.

Régebben a csontot a szervezet passzív elemeként tekintették. Ma tudjuk, hogy az egyik legaktívabb anyagcseréjű szövet. Sőt egyesek úgy vélik, hogy az oszteoblasztok és azok nyúlványainak összefonódó hálózata, a neuronhálózatokhoz hasonlóan, mind a szerkezet, mind a funkció tekintetében bizonyos analógiákat mutat.

Lakatos professzor és munkatársainak könyve már a csontok aktív, domináns szerepének hangsúlyozásával született.

A szerzők a munkát a mesternek, Holló István professzornak ajánlják.

A művet a rezidenstől, a tanársegéden, az adjunktuson keresztül az egyetemi tanárig széles körű alkotógárda hozta létre. Végre nem a rang, hanem a szakértelem kapott helyet a szerzőgárda összeállításában, figyelemmel arra, hogy egy fiatal tanársegéd egy speciális problémának alaposabb ismerője lehet, mint akár egy diszciplína professzora. A két szerkesztő, történetesen egy professzor és egy adjunktus, gonddal igyekezett harmonizálni a 34 szerzőtárs írásait.

A 25 fejezet, valamennyi végén up-to-date irodalommal, megtestesíti egy modern oszteológiai kézikönyv minden ismérvét. A metabolikus oszteológia tartalmazza az e téren született legújabb élettani és kórélettani ismereteket, a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket, továbbá a szakterület határmezsgyéit is (pl. bizonyos kardiovaszkuláris betegségek, diabétesz stb.)

Külön érték a függelékben közölt „laboratóriumi normál értékek”, a „klinikai vizsgálatok” összefoglalása, vagy a „metabolikus csontbetegségek differenciál diagnosztikájá”-nak algoritmusa.

Tekintve. hogy a csont és csontbetegségek a medicina úgyszólván valamennyi ágának nem elhanyagolható részét képezik, hiszem, hogy a könyvet minden orvos érdeklődéssel fogja forgatni.

*

Vígh Béla: Humán ontogenezis
Az ember egyedfejlődése

Alliter Budapest, 2006, 167 old.

Több orvos-generáció nőtt fel az azonos című és tartalmú „Vígh” jegyzeten, agyonfirkálva, ronggyá tanulva a silány nyomdai kiadványt, de áldva a szerzőt, hogy e megtanulhatatlannak tűnő tudományágat olyan világossá, érthetővé, megtanulhatóvá tette. Volt akkoriban fejlődéstanból un. „kis Törő” meg „nagy Törő”, de azok az átlagdiák számára túl súlyosak voltak.

Így lett a „Vígh” a diákok megváltó bibliája (mert mondjuk meg zárójelben, hogy az ember fejlődéstanának ismerete a későbbi orvosi szemléletünk, a betegségek megértésének igazi alapja).

És most e klasszikus jegyzet könyv alakban is megjelenik. Kemény fedéllel, már nem gyűrhető a zsebbe, nem szereti a belefirkálásokat, komolyabb, érettebb hozzáállást kíván. Mindenestre a szellemi értéke változatlan, ábraanyagát a diák könnyen utánarajzolni képes. Röviden szólva a szorgalmas tanulónak sikeres vizsgával kecsegtet. Az ízléses könyvforma egyben a későbbiekben kitüntetett helyet biztosít a „Vigh” számára az orvosok könyvespolcain.

A kiadó, egyben mint Oktatásfejlesztő Alapítvány, Vígh professzor két további munkáját is megjelentette, melyben a szerző sok évtizedes pedagógiai tapasztalatait adja közre: „Hogyan tanuljunk eredményesen?” és „Vajon milyen lehet?” címmel. Utóbbi a curriculumban használt normál szövettani metszetsor, olykor rímekbe szedett leírása, nevezhetnénk akár képes szövettani verses könyvnek is.

Dr. Donáth Tibor