A 15 éve hazánkban tevékenykedő Sanofi-Aventis 2002-ben díjat alapított a hazai fiatal kutatók jelentős kémiai, biológiai és biokémiai tudományos eredményeinek elismerésére. Az azóta már rangot szerzett kitüntetést az idén is jeles akadémikusok ítélték oda: prof. dr. Falus András (egyetemünk Genetika, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója), prof. dr. Medzihradszky Kálmán (ELTE Szerveskémiai Tanszék) és prof. dr. Erős István (Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar).

2006 díjazottja, öt pályázó közül, egyetemünk munkatársa lett: dr. Zelkó Romána docens, az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet igazgatója. Pályamunkájának témája: az amorf polimer segédanyagok fizikai öregedésének hatása a gyógyszerforma stabilitására.

Az Akadémián tartott június 30-i díjkiosztó ünnepségen Frédéric Ollier, a sanofi-aventis vállalatcsoport magyarországi vezérigazgatója nyitóbeszédében hangsúlyozta: cégüknek különösen fontos a K+F tevékenység. Hozzátette: ez a díj jelzi a magyar kutatóknak, hogy tehetséggel, elhivatottsággal itthon is lehet kiemelkedő tudományos munkát végezni. Ezt követően Erős professzor méltatta dr. Zelkó Romána eddigi munkásságát, kinek a díjátadás utáni előadása osztatlan elismerést váltott ki a hallgatóságból. Kutatásának jelentőségét dr. Arányi Péter, a sanofi-aventis kutatási igazgatója foglalta össze az ünnepi ülés végén.

(Vincze Z.)

Amorf polimerek öregedés-vizsgálata

Dr. Zelkó Romána

A gyógyszergyártást gyarapító hasznos ismeretekkel és a gyógyszer-technológiában először alkalmazott vizsgálómódszerrel nyerte el az idei Magyar Kutatási Díjat dr. Zelkó Romána egyetemi docens. Az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet igazgatónőjét a tíz éve tartó kutatás hátteréről kérdeztük.

– Kísérleteim alapötletét útravalóul kaptam 1996-ban – PhD-értekezésem megvédése után – témavezetőmtől, dr. Rácz István professzor úrtól, a Gyógyszerészeti Intézet akkori igazgatójától. Ő adta a kezembe az amerikai Hancock és Zografi, a gyógyszergyártásban alkalmazott segédanyagok öregedésével kapcsolatos termoanalitikai vizsgálatsorozatáról szóló cikkét. S mivel éppen a Genti Egyetem Gyógyszertechnológiai Intézetébe készültem Eötvös ösztöndíjjal, ajánlotta: próbálkozzak ott ilyenfajta munkával – emlékezik a kezdetekre dr. Zelkó Romána. – Tetszett a javaslat, s örültem, hogy nem csak tanulni megyek Belgiumba, de vihetek oda egy újdonságnak számító témát is. Az intézetben megvolt az induláshoz szükséges technikai háttér, például differenciál pásztázó kalorimetria, ráadásul további ösztöndíjjal, meghívással tíz hónapra hosszabbíthattam meg ott-tartózkodásomat. Ez idő alatt a tablettakészítésnél kötőanyagként gyakorta alkalmazott polivinilpirrolidont (PVP) és a hatóanyag felszabadulásának sebességét szabályozó akril-gyanta típusú bevonóanyagokat vizsgáltam. A PVP-nél sikerült behatárolni azt a relatív nedvességtartalom-értéket, ahol a tárolás során anomális szerkezetváltozás megy végbe az anyagban. Ezt az eredményt publikáltuk is Jean Paul Remon professzorral.

Érzékeny módszer

Az amorf polimerek makroszerkezeti változásának vizsgálata után – ahogy az igazgató asszony megjegyezte – szerencsésen alakult a továbblépés itthon. Az egykori Bólyai ösztöndíjasoknak szervezett fórumon ugyanis felfigyelt Süvegh Károly (ELTE Magfizikai Tanszék) pozitron élettartam mérésekkel foglalkozó előadására. Innen jött az ötlet: végezhetnének közösen mikroszerkezeti vizsgálatokat

– A pozitron élettartam spektroszkópia a polimer kémiában ismert vizsgálómódszer, de a gyógyszer-technológiában korábban nem alkalmazták. Mi ezzel próbálkoztunk meg 1999-től, s mint kiderült: egy nagyon fontos indikátorra bukkantunk – magyarázza interjúalanyunk. – Ennek a módszernek, az eddig használt makroszerkezeti és egyéb vizsgálatokhoz képest előnye, hogy segítségével láthatóvá válnak az anyagban lévő szabad térfogatok, s ezek változása pontosan követhető a tárolás során. Az így kapott információtöbbletre, érzékenységre pedig szükség lenne, hiszen, mint közismert, a gyógyszerformák hosszú élettartamúak. S alapkövetelmény, hogy a lejárati idő végéig fizikailag, kémiailag és terápiás szempontból a megadott határértéken belül maradjanak, még szélsőséges körülmények között is. Ugyanakkor a felhasznált segédanyagok nagy része nem szabályos, kristályos, hanem rendezetlen, amorf szerkezetű. Ebből adódóan nincsenek kémiai egyensúlyban, erre az állapotra a tárolás során végbemenő lassú átalakulási folyamattal, öregedéssel törekednek. Ezek a változások azonban sokszor kedvezőtlenül befolyásolják a gyógyszerforma stabilitását. Ezért javasoljuk a pozitron élettartam méréseket a stabilitás előrejelzésére. Így már a fejlesztés időszakában kiszűrhető akár a gyártás, vagy a későbbi tárolás során esetlegesen bekövetkező nem várt kedvezőtlen változás. Eddig két gyógyszergyár – sanofi-aventis, Egis – érdeklődött elgondolásunk iránt, az utóbbi már az első publikációk után megbízott bennünket egy destabilizálódási probléma felderítésével.

Előnyös választás

A gyógyszerkönyvben mintegy 70 féle szintetikus és természetes eredetű amorf polimer szerepel, kémiai szerkezetük alapján 6 illetve 2 csoportba gyűjthetők. Közülük néhányról már sikerült bővíteni az ismereteket. A PVP és az akril-gyanta típusok vizsgálata után a polietilén-oxidok kerültek előtérbe. Kapcsolódva a Richter Gedeon Rt. és a GYTK együttműködéssel végzett, s már szabadalmaztatás alatt álló munkához, melynek során egy térben és időben szabályozott hatóanyag-leadó rendszert fejlesztettek ki. A további polimer-típusokból tervezik a polietilénglikolok, valamint a cellulózszármazékok vizsgálatát, az utóbbihoz tartozó metil-cellulózzal a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszertechnológiai Intézetével együtt foglalkoznak. A polisziloxán csoportba sorolt dimetil-sziloxán elasztomer öregedés-vizsgálatát pedig azért végezték el, mert hordozóanyaga annak az intrauterin fogamzásgátló rendszernek, amelyet a II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikával (dr. Patai Kálmán adjunktussal) lévő közös kutatás keretében tesztelnek.

– Távlati célunk, hogy az összes gyakori polimer-típus viselkedésének felderítésével segítsük a gyógyszergyártást abban, hogy a készítmények formulásakor mindig a legelőnyösebb segédanyagot választhassa. Másrészt szeretnénk matematikailag leírni, hogy adott gyógyszerforma esetében az öregedési folyamat milyen valószínűséggel vezet destabilizálódási interakcióhoz – fogalmazza meg jövőbeni feladataikat a díjnyertes kutató.

Tóth Andrea