Nem számít felfedezésnek, hogy a politika a köz- és felsőoktatást kísérleti terepnek használja. Egyébként nem osztogatná ötletrohamszerűen a felfedezéseit. Kiderült ugyanis, hogy a tavaly bevezetett felvételi pontszámítási módszer a begyakorlás fázisa előtt reformra szorul. Természetesen az igazságosság és testvériesség jegyében történik mindez. Abszurditáshalmozásnak is nevezhetnénk azt a zseniális ötletet, hogy az érettségi eredménye nem fog beleszámítani a hozott pontokba. Ezzel aztán tényleg sikerül majd cirkuszi mutatvánnyá silányítani a nagy próbatételt! Tantárgyi „érettségmérés” helyett „érettségvizsgálat” lehet majd a neve, amelyhez hozzáképzelhetünk egy olyan karikatúrát, ahol a szertartásra vigyázó érettségi elnök mellett ül a rávezető kérdésekkel bűvölő kérdezőtanár. Az éppen felelő diák pedig okosságot mímelő válaszokat ad, vagy csak okosan mosolyog. És közben mindannyian fölöslegesnek érzik ezt a mutatványt, hiszen az eredmény még a fontolva továbbhaladáshoz se szükséges. No, de hogyan vetemedhetek ilyen eretnek cselekedetre, hogy bíráljam éppen azt a módszert, amit már legalább egy évtizede szeretnének továbbfejlesztve becsempészni a közoktatásba. Az AHA élményen alapuló – érettségin is sikeresen bevethető – heurisztikus módszerre gondoltam ugyanis, amely kreatív szürkeállománnyal rendelkezőknek, azaz kísérletezőknek tartja a nebulókat, és az óvodában elfelejtett játékos tanulást és vizsgáztatást igyekszik imitálni. A felsőoktatási intézményeknek ezek után pedig az a feladatuk, hogy várják tárt karokkal azokat a fiatalokat, akik érettségük biztos tudatában kifogástalanul tudnak valahonnan dicsőséget hozó pontokat gyűjteni, a tervek szerint a múltjukból. De ha ez lesz az utolsó üdvözítő eredményt hozó kísérlet, az érintettek köszönik, ígérik, hogy lebirkózzák az új pontszámítási módszer gyakorlatba ültetésével járó szkepticizmusukat. Ki tudja, önmagukkal meghasonulva bár, de záros határidőn belül még újabb mennybe emelő kísérletekre is kaphatók lesznek.

Kiss Hajnal