A Kossuth-díjas Baló-Banga házaspár 1964-ben az intézet könyvtárában, baloldalt Juhász docens, jobboldalt a szerző, Kendrey Gábor. Az ő adjunktusi előléptetésekor készült képen Baló 69 éves volt. (Szabó Dezső felvétele)

Bensőséges ünnepség színhelye volt tavaly november 9-én az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, amely Kopper László professzor jóvoltából és Paulikovics Iván szobrászművész segítségével ismét egy nagy előd, Baló József mellszobrával gazdagodott – születésének 110. évfordulóján. Az ünneplők között ismert patológusokon és az intézet dolgozóin kívül jelen volt számos hallgató is. Családjával együtt jött el a Baló-Banga házaspár fia, Baló-Banga József Mátyás bőrgyógyász főorvos, egyetemi magántanár.

A II. emeleten álló szobor előtt Kopper professzor szólt arról, hogy míg a régebbi, emlékművet kapott elődökről – Arányi Lajosról és Genersich Antalról – az évszázados távolság miatt már nincsenek személyes emlékeink, addig Baló Józsefről vannak. Az ünnepi beszédet tartó Kendrey Gábor professor emeritus csaknem két évtizeden át volt Baló egyik legközelebbi munkatársa. 2004-ben jelent meg monográfiája „Baló József patológus professzor és iskolája. Egy orvosegyetemi intézet a diktatúrában 1950-1967” címmel – Sótonyi Péter rector emeritus írt róla recenziót lapunk 2005. évi 7. számában. Ebben a könyvben vetette fel az emlékmű-állítás gondolatát Kendrey professzor.

„Gyökerek” és indulás

Az erdélyi Nagybaczoni-Baló család több évszázados múltra tekint vissza. Az apa, id. Baló József, francia-magyar szakos tanár, a pesti Tanítóképző alapítója és első igazgatója. A fiú, ifj. Baló József 1895. november 10-én Budapesten született, és a krisztinavárosi Petőfi Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1913-ban a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán kezdte. 1917-ben hallgatóként néhány hónapig az olasz, majd az orosz fronton szolgált zászlósként. Diplomáját 1919-ben kapta meg. Kivételes nyelvérzéke egész életét végigkísérte. Harmincas éveire angol, francia, német, olasz, spanyol nyelvismerettel rendelkezett, oroszul pedig a II. világháború kitörésekor kezdett tanulni.

Egyetemi és pályakezdő évek

A kórbonctan iránti érdeklődésével medikusként hívta fel magára Buday Kálmán professzor figyelmét, aki meghívta intézetébe. A diploma után az István Kórházban is dolgozott Johan Béla vezetése alatt. 1923/24-ben Rockefeller ösztöndíjas az USA-ban, 31 évesen habilitál. István kórházi főorvosként 1927/28-ban magyarul, majd angolul leírja a „leukoencephalitis periaxialis concentrica”-t. Ezt az agybetegséget később róla nevezték el (Baló’s disease).

Szegedi tanárság (1928-45)

Alig képzelhető el manapság, hogy valaki 33 évesen, meghívással nyer kinevezést egy jó hírű egyetem tanszékvezetői állására. Élete minden téren kiteljesedik. A 27 év alatt kétszer dékán, egyszer rektor. Iskolát teremt, Korpássy Béla személyében tanszéki utódot nevel, aktív részese a zsidó származású Rusznyák István belgyógyász professzor megmentésének. Negyvenöt évesen az MTA levelező tagja, a magyar patológia „utazó nagykövete”, igazi „euro-atlanti személyiség”. 1945-ben a szovjet városparancsnokkal oroszul beszéli meg az elhurcolt egyetemi javak visszahozatalát Sopronból.

A budapesti anyaintézet élén (1945-1967)

Az egyetem 1945. október 1-től meghívja a kórbonctani és törvényszéki orvostani intézet vezetésére, melyről 1946 elején lemond. Jómagam az 1949/50-es tanévben hallgatója voltam, a szigorlaton hívott meg az intézetbe, amely tele volt diákkörösökkel, demonstrátorokkal, fiatal orvosokkal. Pezsgő tudományos munka, MTA rendes tagság 1948-ban, majd a nagy törés: még ez évben kizárják az Akadémiáról. Nem csügged, és 1955-ben feleségével, Banga Ilona professzorral az elastaze nevű enzim felfedezéséért Kossuth-díjjal tüntetik ki. 1956-ban ismét az MTA levelező tagja lesz. Állatkísérletben felismeri a tbc. kezelésére használt INH daganatkeltő hatását Juhász Jenővel és Kendreyvel. Az iskolateremtés folytatódik, patológusok, klinikusok egész sorát indítja útjára, tankönyvei több kiadást érnek meg. Szívesen vett részt intézeti vidámságokon is (képünkön), sőt egy bálon „A szerelem széruma” című színdarabját is eljátszottuk!

Nyugdíjazása (1967) után szinte haláláig (1979) dolgozott utóda, Lapis Károly professzor intézetében. 1973-ban ismét az MTA rendes tagja, de politikai rehabilitációjára csak halála után (1990) került sor.

Mi az üzenete a Baló-életműnek? Neki küldetése volt és példaképpé vált. Iskolát teremtett, tudományos sikerei világraszólóak voltak, és méltósággal viselte a megaláztatásokat – fejezi be emlékezőjét az egykori tanítvány.

Dr. Kendrey Gábor